Shock!

Hogy lesz a rutintalan, Korn kliséktől hemzsegő zenekarból egyfajta, nagyjából a metalcore felé fordult, tapasztaltnak mondható zenekar? Hát így. Kérdezzétek a zenekart. Az mindenesetre tény, hogy egy olyan első lemezt tettek le az asztalra, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni.

Az első Bprnr válogatásról ismert Friendshippel nyitnak, amúgy ez az egyik legjobb daluk minden szempontból. A második dalban hallhatunk ismét egy jófajta refrént, és itt az egyik titka a csapatnak: a dallamos énektémákra nagy hangsúlyt fektettek, ráadásul okosan. Kidolgozott vokálokkal (!), cseppet sem magyarosan klisés dallamokkal (igaz így kissé más külföldi csapatokra hasonlít, de legalább igényes zenekarok hatottak rájuk) dolgoznak. Mindemellett ugyanúgy megmaradtak a rap-részek, az ordítások ésatöbbi. Hangilag (is) változatos tehát a zene.

Emlegettem az elején, hogy metalcore, azért bővítsük egy cseppet a palettát. Bennük van még a nu metal pimaszsága, de rengeteg más hatás is, kissé kaotikusan tán, a bőgő néha funkys dolgokat hoz, egy dalon belül is ezerféle dolog történik. Ha azt hiszed végig zúzni fognak, meglepődsz, mikor pár másodperc fura prüntyögést hallasz vagy halk suttogást vagy bármit, amire épp akkor nem számítanál. Egyénként fontos szerepet kapott a bőgő a zenében, nem csak ritmushangszer, érdekes témákat, futamokat hoz rengeteg helyen, ami szintén nem túl jellemző a hazai csapatokra.

Ami kifejezetten nem tetszett, az a negyedik dalban a négeres blues öblös hang-imitálás, na, ebből csak egy gyenge hőbörgés lett, erre a hangra születni kell, erőltetni nem szabad, mert akkor ilyen gyengus a végeredmény. Viszont a rasztafari rész teljesen korrekt, pedig nem szeretem ezt a stílust, de ügyesen hozzák a srácok. A lemez közepén egy instrumentális dal is helyet kapott, nem is baj, kis lazulás csendben, jól is esett a sok nehezen emészthető dalszerkezet után.

Kell a lemeznek sok hallgatás, elsőre nem adja meg magát. Akkor még csak fogja a fejét az ember és jajong, hogy mi is volt ez. Aztán szép lassan letisztul és lehet figyelni az apróságokra. Rengeteget fejlődtek az évek alatt, ez tagadhatatlan, pl. a hamis, három hangon énekelni próbáló srácból rendes énekes lett szép lassan (nem mondom, hogy nincs még hova fejlődnie, de jó az irány nagyon), a hangszeresek meg megtanultak bánni a hangszereikkel. Nem nagy kunszt ám, csak idő és hozzáállás kérdése az egész. A 11-es dal finom énekes részeihez ajánlom a Haelo hallgatását a vokalistának, valahogy úgy kell(ene) ilyen nagyon szép részeket énekelni, érzelmekkel, lágyan, mégis erőteljesen. Az angol kiejtésen is lehetne még finomítani helyenként.

Vagyis összességében azt érzem, hogy még egy kicsit túlvállalták magukat a srácok, túl sokat akartak egyszerre és a sok váltás, kitekert téma között elveszett a mondanivaló némely dalban. Nagyon kellene ide még több fogósság, megjegyezhetőség, amit pár helyen ügyesen meg is oldottak (főleg a vokáldús refrénekkel). Ha a jövőben így vegyítenék a súlyosságot, virtuóz és meglepő hangszeres részeket, akkor még többen rá tudnának kattanni a zenéjükre. Egyelőre még a sokadik hallgatás után is tömény a zene, elvesztem a dalok között. Néha kicsit öncélúnak érzem még a zenei mindent megmutatni akarást, de le fog ez tisztulni idővel, fiatalok még nagyon.

A hangzás nem az igazi, a dobok túlságosan az előtérbe tolódtak, vagyis főleg a pergő uralja a terepet, a gitárokra meg több súlyt raktam volna. Így pont a zúzós részeknél nem jön át a dinamizmus, ami viszont élőben szerintem igen.
Egyébként momentán a második dal a kedvencem (Crowd of the Nobodies), mindenféle szempontból kiválónak érzem. A borító pedig kifogástalan, végre-végre egy jó vastag booklet, lehet lapozgatni, szemlélni az oldalakat (ja de azt áruljátok el lécci mi értelme van az X-men című dal szövegének), és a külső zenekari kiállást tekintve is rendben vannak a srácok, abszolút exportképesek.

Kinek ajánlható a Subscribe? Nem, nem a nu metalosoknak és nem a metalcore-osoknak. Inkább a furcsa zenék kedvelőinek. A 7,8 meg azért, mert nagyon erős a világ mezőnye ebben a stílusban, és a fent említettek miatt ez egy nemzetközinek szánt pontszám. Amúgy meg pont az énekes részek miatt ajánlanám általában a magyar zenekarok figyelmébe: így is lehet...