Shock!

A Sun Workshop afféle kakukktojás volt számomra a hazai (metal) zenekarok között, valahogy sosem tudtam hova tenni őket, aztán az egyik Bprnr válogatáson egész megtetszett az oda felkerült nótájuk és bizakodni kezdtem. Végül jött a lemez, ami már egy ideje ugyan megjelent, meg már elég sokszor is pörgött nálam, sőt a tavalyi év végi listám egyik ágára is felkúszott. Igaz, továbbra sem tudom hova tenni őket, de ez legyen a legnagyobb bajom.

A zenéjük olyan... olyan „izé". Valószínűleg olyasféle zenekarokat hallgatnak, amiket én nem, vagy csak ritkán (bár lehet, csak túl ügyesen használják a hatásaikat), mivel egy irdatlan nagy kérdőjel tolult a homlokomra, mikor megpróbáltam kategorizálni őket. Így nem is fogom ezt megtenni. A zenéjükre egy jelzőt tudnék a legtalálóbban használni: ez az eklektikust. Van benne metal meg funk meg dallam meg zúzda, ború és derű, okosság és lazaság, meg szaxofon is olykor.

A már ismert Makidance maradt az egyik kedvencem, meg a Knockout, de az másért, ez nem sláger-típus. Zeneileg talán nem annyira, de kettyósságban olykor a Primus jutott eszembe róluk, néha picit a System Of A Down, de még az is felbukkant a gondolataimban, hogy ez tulajdonképpen rockzenébe oltott popzene (jó értelemben véve). A gitárok sincsenek tökig torzítva, csak úgy szőrmentén, ott hasít ahol kell így is. De nem, ez nem metal.

Néhány dalnál örültem volna több megjegyezhetőségnek, néhány dal összefolyik, de annyira nem egetverő problémák ezek, úgy érzem. Éneklésileg legközelebb több dimenziót és több érzelmet várok, egy-két résznél még elfért volna egy kis finomság, túlhegyezett füleimnek vonalasak az énektémák helyenként. (Ezt főleg a Wide Closed Dreams és a The Winterkiller Wish nótáknál érzem, ami sokkal bombasztikusabb is lehetett volna, noha így sem alacsony a léc.)

Majd egyszer a szövegeknek is nekifutok, állítólag jók, de nem volt türelmem kibogozni a dizájnos, ámde néha kibogozhatatlan kézírást-imitáló fontokat, viszont a nem szokványos frontborítónak örültem. Lehet, hogy több közérthetőséggel nagyobb tábort tudhatnának maguk mögött, ám izgalmas színfoltjai a hazai zenei életnek így is, és ők szintén – tudjátok... olyan nem magyaros zenét játszanak... Jó lenne, ha lenne folytatása.