Shock!

Megszokásból simán Aebsence-nek írtam a zenekar nevét, aztán csodálkoztam nagyon, hogy miért nem találok infót a lemezről. És miért a gödöllői kedvenceimet dobálja ki a gugli. Ennyire akarnám már, hogy rendes kiadónál legyenek, hajnananaj!

Ebből mindenki rájöhetett, hogy nem hazánk egyik legjobb - bár évek óta tetszhalottként funkcionáló - zenekaráról van szó, hanem egy Bay Area-ból származó csapatról, akik meglepetésszerűen nem thrasht, hanem dallamos death metalt játszanak. Svédországit. Szerintem ebből mindenkinek háromszázhetvenkettő riff azonnal beugrik, és máris vadul együtt penget a The Absence-szel.

Nem tudom, hogy szeretem-e a lemezt vagy sem. Egyrészt iszonyatosan csömöröm van a göteborgi csapatokat másoló (vagy hatásként felemlegető) bandákból, másrészt meg tagadhatatlan, hogy sokan az eredetiség halvány árnyéka nélkül sem játszanak rossz zenét. A The Absence a jól bevált sémát követi: dallamos gitárszólók, illetve gitártémák - akár ikergitáros megoldásban is, ahogy az Amott tesók szeretik, zakkazakka bólogatós riffek - ahogy azt minden göteborgi zenekar szereti - ordítós hörgés, ahogy azt a dallamosmetalosok szeretik.

Először csípőből utáltam a lemezt, mert idegesített a sok újrahasznosított téma, aztán meghallgattam még egyszer, majd még egyszer és belemászott a fülembe egyik-másik dalrészlet. És már nem tudtam utálni, csak csekély mértékben.

Rendkívüli módon kiemelkedő dalt nem találtam, megközelítőleg egységes a színvonal, ügyesek a gitárosok, meg tény, hogy érzik, mitől penge egy svédmetal dal. Én csak azt sajnálom, hogy a Bay Area metalból semmi nem jön át, de nyilván még pelenkában totyogtak, mikor az ottani nagyok taroltak a világon. Valahogy elegye a zene a Dark Tranquillity-nek, az At The Gates-nek, az Arch Enemy-nek, lehet rá léggitárt pengetni, akinek ez elég, az harapjon rá rögvest. A sound nekem nem tetszik, nem harap eléggé a cucc, a dobok konkrétan randán szólnak, ámbátor meg lehet szokni, három szám után rááll az ember füle a hangzásra.

A cseppet klisés borító (holló, temető... wááá...) ne riasszon el senkit, a kezdeti utálatom megenyhült mostanára, és most azt mondhatom: kellemes lemez, nem több, nem kevesebb. Aki ezért a stílusért rajong, szerezze be nyugodtan.