Shock!

Ha azt mondom, buddhista death, azonnal égnek mered minden Kedves Olvasónk haja szála, pediglen a The Firstborn ilyen. Már az első dalt telepakolták hagyományos keleti hangszerekkel, és torokének is felsejlik a közepén, ami világéletemben elbűvölt, és ami ebben a zenei közegben elsőre cseppet bizarr, de pár hallgatás után már emészthető.

Bár az, hogy death metal nem igazán jellemzi megfelelően az itt hallható zenét, inkább valami kaotikus, a súlyosabb metalok világát keverő furcsaságként lehetne jellemezni őket, amibe a már említett egyedi dolgokat keverték. Erre mondják, hogy crossover? Igen sok a sűrű, kétlábgépes dobolás, ami inkább az extrémebb zenék kedvelőit fogja jókedvre deríteni.

Hörgés, szavalás, és mintha mindezt a tibeti lámák csendes mosolya kísérné, experimentális zene, amit kevesek fognak szeretni, még kevesebben érteni, bár talán ezt jobb inkább hallgatni és belemélyedni. Az egzotikus részek, betétek egyenesen hátborzongatók (jó értelemben), olykor a Baraka című filmet juttatták eszembe, rokoníthatók egyes részek a film betétdalaival. Az első dalban a torokénekből kirobbanó gitár simán elementáris erővel bír.

A hangzás nem tépte le a fejem, kicsit túl puhára, tompára keverték a hangszereket, és némelyest dörmögős is a sok basszus miatt, a pergő konkrétan papírdobozként szól sajnos. De mindezt feledteti a zene egyedisége. A csapat egyébként Portugáliából származik, a honlapjuk sajnos már megszűnt – talán a zenekar is? Kár lenne – így többet nem tudok elmondani róluk. Valószínűleg a meg nem értettség tünteti (vagy már tüntette) el őket is, de legalább maradt utánuk egy furcsa, kategóriákon kívül álló lemez.

Különleges zenék után kutatóknak mindenképpen érdemes beszerezni, igencsak páratlan zenei csemegét rejt e szűk órácska.