Shock!

Utánalestem, miféléket vetettem monitorra annak idején, midőn e csapat Souls Thieves albumáról írtam és elkenődve vettem tudomásul, hogy rajongásnak vagy lelkesedésnek csupán halovány lenyomatait tudtam felfedezni a mondataimban...

Az 1996 óta létező talján formáció alapvetően klasszikus, dallamos metalt játszik, amit igyekszik némi progos bűvészkedéssel színesíteni. Az albumot sikerült a profi stúdiómumus, Tommy Hansen gondozására bízniuk, így a CD-ről lecsurgó muzsika összképével nincs is gond, szépen szól a cucc.

Az Alone in the Dark dalcímmel a napokban már sikerült összefutnom egy másik banda (Iron Fire) lemeze kapcsán. Meg is jegyeztem, hogy nem az azonos című horrorfilmről van szó – ami jelen esetünkre is igaz... Kezdő nótának nem rossz választás egyébként. Sajnos Fabio Minchillo énekesi teljesítményétől most sem kerülget a hájjal kenegetés érzete, helyenként igencsak bele kell feszülnie a pasasnak, hogy kiszuszakolja magából a megfelelő hangokat... Szintén a jól eltalált darabok közé sorolható a The Invisible Prison. Változatos, elmés szerkezete képes lekötni a hallgató figyelmét. Az első igazán fülbekúszó, azonnal ható futamok csupán a sodró, dinamikus negyedik dalban – A Last Gaze – köszönnek ránk. A progosabb vonalvezetésű Fused nem fogott meg igazán, de ezért leginkább a dalt végigriogó Fabio a felelős... Ezek után valóságos felüdülést jelent az instrumentális Acid One végighallgatása. Kifejezetten élvezetes és igényes, szintén aggyal összepakolt szerzemény. (A nap fénypontja, ahogy Kevin Spacey mondaná a zuhany alatt...) Hagyományos oldalról támad a dinamikus Imagination Game, amely egyben az album első és utolsó trappjellegű szerzeménye. A Devil's Bridge háromtételes darab: szimfonikusra vett előjátékból, no meg két korrektül összeállított felvonásból áll.

A Devil's Bridge végső soron egyáltalán nem kellemetlen hallgatnivaló. Nagyon jót tenne nekik egy magasabb kvalitásokkal rendelkező énekes beszerzése, de a jelek szerint az öt muzsikus elégedett a jelenlegi frontember teljesítményével. Nálam ez ugyan jelentősen lerontja az összképet, de mivel a dalok között akadnak igazán pofás darabok, azért így sem túl siralmas a helyzet.