Shock!

Nem a könnyen emészthető zenék közé tartozik a The Red Chord, nem is értem, a Metal Blade hogy talált rá a csapatra, bár a metalcore jelzőt még szűken rájuk lehet fogni. Inkább a Relapse kiadóhoz illene a zenekar érzésem szerint.

Ezzel azt hiszem, el is hintettem a legfontosabbat: betegek. Metal, grind, hc, death, nagyjából ezek a fő összetevői a zenének, iszonyatos intenzív dobolás és gitárjáték, acsarkodó üvöltés, semmi finomkodás. Na jó, ez nem így van, mert pár másodperc erejéig néha felbukkan egy kevés lágy dallam gitárilag.

A csapat Massachusetts-ből származik, 2001-ben jelent meg az első lemezük ('Fused Together In Revolving Doors), ami elég nagy sikert aratott annak ellenére, hogy nyilván akkor sem kétakkordos melódiákat írtak. Utána turnéztak orrvérzésig, meg tagcseréltek, az Unearth-be távozott a dobosuk egészen pontosan, 2004-ig nem is találtak megfelelő utánpótlást. Hozzáteszem, nem csodálom, elég jó kis dobolóember kell ide, technikailag, gyorsaságilag és ötletileg egyaránt. A most tárgyalt lemezt Zeuss producerrel vették fel, meg is lett az eredménye, erőteljes, kicsit szikár sound, ami illik ehhez a zenei világhoz.

Az én ízlésemnek már kicsit túl kaotikus, amit művelnek, főleg a grind részekkel nem vagyok kibékülve, kicsit öncélúnak érzem a zenét, de hát ez tényleg ízlés dolga, van aki meg erre gerjed. Mindamellett így is találtam egy tonna másik részt, ami miatt mégis érdemesnek tartom arra a lemezt, hogy újra meghallgassam. A The Red Chord is olyasféle formáció, amelyik megpróbálja hangokba önteni a káoszt, illetve némileg rendezetté tenni azt, még ha ez első hallgatásra nem is annak tűnik. A lemezen 11 dal hallható, amelyek között elég nehéz kiigazodni, egytől-egyig őrületes intenzitással robban az arcodba mind.

Sokféle rajongóhoz szól a The Red Chord, abban meg biztos vagyok, hogy koncerten az első pár sorban péppé zúzódnak az óvatlan ácsorgók. Nem mellesleg jártak már nálunk is, mikor is cirka ötven ember szürkeállományát zúzták apró kaviccsá.

Nem tudok most nem szubjektív lenni, nekem ez már túl kaotikus és sok, de távol álljon tőlem, hogy bárki kedvét elvegyem 37 percnyi őrülettől. Egy azonban biztos: ez a zenekar egy darab ép elmével sem rendelkezik.