Shock!

Tisztázzuk rögtön az elején: a Les Fleurs du Mal nem a Sithra Ahra folytatása, azaz nem a soron következő Therion lemez, sokkal inkább egy speciális vállalkozás a főnök Christofer Johnssontól. És az sem véletlen, hogy nem a Nuclear Blast dobta piacra, hanem Christofer saját kiadásában jelent meg, ugyanis még a Therion egyébként roppant széles spektrumon mozgó zenei világából is eléggé kilóg. Nem teljesen idegen azért a korábbi anyagaiktól, de néhány tételével kapcsolatban maximum annyi mondható el: nyomokban Theriont tartalmazhat.

Mert az addig rendben van, hogy korábban is születtek már kissé furcsa, hogy azt ne mondjam, stílusidegen darabok a Johnsson-műhelyben, sőt, idegen nyelven (értsd: nem angolul) megszólaló dalok is akadtak, de az, hogy egy új anyagra tizenhat francia sanzon átdolgozott verziója kerüljön fel, még tőlük is meredek. Meredek, de egyáltalán nem rossz! Sőt, szilárd meggyőződésem, hogy ha lenne értelme összehasonlítani az utolsó „igazi" Therion soralbummal, a Sithra Ahrával, a Les Fleurs maximálisan állná vele szemben a versenyt.

Amikor először hallottam az anyagot, nyilván én is meglehetősen sűrűn vonogattam a szemöldökömet, de úgy a harmadik-negyedik hallgatás táján nagyon betalált nálam a lemez. Mindez pedig a hangulatának köszönhető elsősorban, hiszen zeneileg tényleg sokkal kevésbé metal, mint amit Therion anyagoktól megszokhattunk. Typhonról vagy Blood Of Kinguról ezúttal tehát szó sincs, az ilyesmik helyét teljes egészében átvették a majdnem száz százalékban franciául előadott, a '60-as és a '70-es évekből származó sanzonok. Vannak azért zeneileg eléggé therionos tételek is (lásd az alapverzión nyitó- és egyben zárótételként is szereplő, két eltérő hangszereléssel is rögzített Poupée de Cire, Poupée de Sont vagy a Polichinelle-t), de olyanok is szép számmal akadnak, amelyek elég furán hatnak therionos csomagolásban. Ilyen például – hogy csak néhányat említsek – az Initials B.B., amelyben Johanna Najla leginkább úgy énekel, mintha a Moulin Rouge színpadán szerepelne egy pajzán kabaré előadásban. A Mon Amour, Mon Ami is abszolút metalidegen, de ennek ellenére kifejezetten jó áll a csapatnak. Ráadásul Thomas Vikström énektémájáról a méltatlanul alulértékelt Savior Machine főnök, Eric Clayton dolgai ugranak be, ami egyértelművé teszi, hogy a végeredmény csakis jó lehet.

A Wahala Manitou harmonikás giccsparádéja minden mesterkéltsége ellenére is tök jó, ugyanúgy, ahogy a Vikström ripacskodása miatt leginkább operettesnek mondható J'ai le Mal de Toi is. Egyetlen tétellel nem sikerült csak megbarátkoznom, ez pedig a lemez leggyorsabbja, a Je n'ai Besoin Que de Tendresse, amely annak ellenére nem nyerte el a tetszésemet, hogy messze a legmetalosabb dal az egész kiadványon. Valahogy olyan, mintha egy manga rajzfilm franciául előadott betétdala lenne. Abszolút feledhető.

Ahogy Therion kiadványoktól már megszokhattuk, a Les Fleurs kiállítása minden igényt kielégítő. A digipack kiszerelésbe csomagolt lemez hangzása annak ellenére remek, hogy itt azért a szimfonikus dolgok kerültek előtérbe, a gitárnak leginkább csak mögöttes színező szerep jut, és egy ilyen hangzáskép méltó megszólaltatása nem éppen könnyű feladat. A booklet is végtelenül igényes, egyben pedig passzol a dalokhoz, és a lemezt ihlető, illetve annak címét kölcsönző Baudelaire kötethez, A romlás virágaihoz is.

Összességében jó nagy adag nyitottság szükségeltetik a Les Fleurs du Mal hallgatásához, de megéri próbálkozni vele. Mert bár az első pár alkalommal az ember leginkább azt sem tudja, mihez kezdjen az anyaggal, később valahogy mégis utat találnak hozzá ezek a speciálisan hangszerelt, régi sanzonok. Igaz, hogy a végeredmény néhol kissé hatásvadász és giccses, a daloknak mégis van egyfajta magukkal ragadó hangulata. Az pedig elvitathatatlan tény, hogy a Les Fleurs du Mal egy különleges zenei próbálkozás, egy kuriózum, amelybe érdemes némi energiát fektetni – főleg annak ismeretében, hogy Christofer Johnsson mennyi mindent tett kockára azért, hogy megjelenhessen.

A Therion október 17-ei budapesti koncertjéről itt írtunk. Christofer Johnssonnal készített aktuális interjúnkat itt olvashatod.