Shock!

Ezzel a lemezzel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. No nem azért, mert rossz, hanem annyira furcsa, nagyon nehezen befogadható, kategóriák nélküli, hogy hasonlót sem hallottam még. És képtelenség elsőre végighallgatni. Vagy előtte nyaralni kell két hétig minimum.

Az ének dallamos, néhol többszólamú, máshol meg mintha valami rockopera szólna. Meg női hangok is belevegyülnek. Meg ilyenek. A zene pedig... kicsit folkos. Kicsit bús. Kicsit gótikus. Kicsit elborult. Kicsit jazz-es. Kicsit rockos. Kicsit independent. És mindez nem nótánként külön-külön, hanem egy-egy dalon belül ömlesztve. Egyszerűen elképesztőek a zenei váltások. No, ezért (is) nehéz ezt emészteni. De megéri. Van mit tanulni belőle, az hót zicher.

Én most valami nagyon pihentetőt fogok ezután hallgatni. Mondjuk a csendet.