Shock!

Nem biztos, hogy pont nálam kellett volna landolnia a Thornwill cd-jének, a heavy/power zenéket az utóbbi években mondhatni módjával szeretem, de amint átlapoztam a képregényszerű formában megalkotott bookletet, felkeltették az érdeklődésemet.

A nyitó riff teljesen barátságos, sőt, kimondottan progos, pont azon a határon egyensúlyoznak, ami még nem veri le a lécet nálam, powerprog (fogjuk rá), de mai, modernebb formában. Nyilván engem inkább azok a dalok találtak meg, amelyek kevésbé heavy metalosak, de objektíven sem tudom azt mondani a trappolósabb témákra, hogy bűnrosszak, csak én azokat átugrom azért a biztonság kedvéért.

Gábor Álmos hangja is passzol a zenéhez (olykor némi James LaBrie-hatást érzek nála), ám ehhez a zenéhez szélsőségesebb és ragadósabb énektémák elférnének, nem azok a kamutémák, amiket a hazai énekesek nagy része előszeretettel alkalmaz, és nem kell feltétlenül mindig áriázni sem. A lírai részekbe is jóval több érzelmet illenék belevinni, ez így elég „vonalas". A rettentő hunglish kiejtésen is lenne mit finomítanivaló: túlartikulált, hangsúlyok rossz helyre kerültek, stb. (magyar szövegek esetleg inkább?, főleg mert maguk a szövegek is, hát...). Hazai vonalon jelen pillanatban sok szempontból követendő példa Tanka Balázs a Turbóból.

13 dal került a lemezre, ami elsőre soknak tűnik, a felénél simán el lehet veszíteni a fonalat, egyelőre még nincs olyan hűdenagyon kiugró riff vagy énektéma ami elsőre beleül a fülbe, pedig az ennél a műfajnál pedig ez alapkövetelmény. Azt nem mondom, hogy nem volt néhány szimpatikusabb dal, csak a kevesebb néha több alapon legközelebb nem kell feltétlenül mindent átengedni a rostán. Mondjuk egy olyan riffet, amivel a Noah's Ark kezd azonnal ki kellene szórni, kb. 5862-en felhasználták már különböző formációkban. Vagy mondjuk kellene valami plusz mellé, mert a Before I Die is ezerszer lerágott témákból áll végig, valamiért mégis rögtön szerethető. Mint ahogy a lemez elejéről az első három dal is a jobbak közé tartozik, csak ez a minőség meglehetősen hullámzóvá vált e bő óra alatt. A lemez második feléből a Behind The Behaviourt tudnám még kiemelni.

Európa-kompatibilis zene, a maga stílusában nem ciki, azzal azonban óvatosan fogalmaznék, hogy ők a következő Savatage vagy Rage, mert egyelőre inkább ötletekben, témákban tetszett a lemez, mint komplett dalokban, de az út amin elindultak abszolút járható. Amúgy meg a zenekar honlapjáról letölthető a teljes lemez, hallgassátok meg a saját füleitekkel, hogy most nettó hülyeségeket beszéltem vagy sem.