Shock!

Puttyogós black metal. Tök tipikus black metal lenne ez, ha nem lennének benne sampleres bigyók, melyek némileg modernné, futurisztikussá teszik a zenét. Persze, hallottunk mi már ilyet, nem is egyet, jót is, rosszat is.

A Tidfall nem fogja megváltani a világot, egyszerűen a dalaik középszerűsége miatt. Sehol sem éreztem az isteni szikrát, amit mondjuk az új Dimmuban, vagy akár az Arcturusban, ha már a puttyogós black két végletéről beszélünk. Lendületes, meg izé, de valahogy a hangzásban elveszik maga a zene, néha fel-feltűnik egy karakteresebb szintis téma, de sajnos nem tud kitűnni a masszív gitárok mögül. Nincs karaktere a daloknak, egy darab témát nem bírtam megjegyezni, még csak felfigyelni sem tudtam egy icipici riffecskére sem, ami az átlagosnál kicsit kirívóbb lett volna.

Nos, hiába dizájnolják meg magukat a tagok, tüskés frizurával, szegecsekkel, árnyékolt szemfestéssel, selyem pólókkal, attól a zene még nem fog kitörni a középszerűségből. Van amit nem lehet eladni a külsőségekkel, például ezt sem. A tömegtermelés kihozza a maga kis Tesco-gazdaságos dolgait, ez például egy tipikus Tesco-gazdaságos black metal lemez. És még csak éteri énekhang sincs benne. Nahát!