No, itt egy album, ami tavalyi keltezésű, mégis idén májusban jutott el hozzám, a legvaksibb véletlennek köszönhetően. Ez azért szomorú, mert javában ott kellett volna virítania az év végi listámon - még az sem kizárt, hogy dobogós helyen... Szerencse, hogy a CD-k nem romlanak meg egykönnyen, a penész és a lábgomba sem hat rájuk.
Bizonyára veletek is előfordult már, hogy szabályszerűen bekattantatok egy zenétől és annyiszor hallgattátok, míg végül éjjel-nappal, ha kellett, ha nem, a zsigereitekben körhintázott. Ezt dúdoltátok a metrón vagy a villanyoson, ébredéskor ez volt az első dallam, ami álomittas agyatokban kibontakozott a nihilből. De még akkor sem untátok, épp ellenkezőleg, újra és újra hallgatni akartátok...
Ilyesmi történt velem a Timeless Miracle kapcsán. Svéd klasszikus-power bandáról van szó, akiknek ez a bemutatkozó anyaguk. Ami számomra spécivé és szívcsücsökké teszi őket, az mindenekelőtt a muzsikájukból áradó varázs, amitől rendre jókedvem lesz, sőt, túlzás nélkül állíthatom: őket hallgatva folyvást úgy vigyorgok, mint egy kondérnyi tejbetök. Pedig esküszöm, a négy fickó semmi különöset nem tesz ennek érdekében.
Óriási dallamokkal bélelt, szpídes-középtempós dalokat nyomatnak egymás hegyén-hátán, de nem hülyéskednek, mint pl. régen a Helloween. Még mókás effektjeik sincsenek. Semmi a világon, kizárólag az iszonyat jól eltalált, összerakott nóták, melyek visszafogott, könnyed skandi jelleget sugároznak, de ezt sem úgy, mint egy folk csorda. Inkább olyasmit képzeljetek el, mint a Falconer esetében. Témáik mesés-misztikus eredetűek. Vérfarkasok és boszik űzik egymást az elvarázsolt kerek erdőben. Mind a hangszeres, mind a vokális megoldások kidolgozottak, igényesek. A dús, erőteljes többszólamú kórusok nagyszerűek, változatos és kifinomult módon csillannak meg újra és újra.
Minden nóta olyan, akár az erőteljes pofon: elsőre hat. A balladájuk is rendben van, pedig ettől tartottam kissé... A srácok még azt is kiválóan oldották meg, hogy az embernek voltaképp fel sem tűnik: számtalan különlegesebb, karakteresebb énekest hallott már, mint az itt ténykedő úriember. Ebben nagy szerepük van a már méltatott, kiváló vokáloknak is, amelyek mindvégig szinte feltöltik, kiegészítik az éneket. Klasszikus ihletésű, röpke intermezzok mellett találunk sok tételből álló, csaknem negyedórás tételt is, amely egyetlen pillanatában sem fullad unalomba.
Ha ez még mind nem lenne elég a jóból, a borítót is csak dicsérni tudom. Pedig rühellem a pókokat.
Engem teljesen lefegyvereztek. Ennyire remek bemutatkozó albumnal nagyon ritkán találkozom. Jó értelemben vett profizmus, dögös nóták és szórakoztatás. Mi egyebet kívánhatnánk tőlük? Legfeljebb egy hasonló szintű folytatást...
