Shock!

Split cd-t tartok a kezemben, a hardcore/metalcore zenekaroknál nem meglepő igényes booklettel, amit élmény lapozgatni.

Az Under Siege szintén nem meglepő módon masszív, de azért dallamosnak mondható metalcore-t játszik, és öt dallal (vagyis az egyik csak egy ötven másodperces akusztikus kis szösszenet) szerepelnek a cd-n. Kicsit thrashes hatású a zenéjük (inkább göteborgi dallamos), bár a vokalista kicsit (nagyon) egysíkúan ordibál. A zene lendületes, vaskos, lehet szeretni, belefeledkezni, ugrálni rá akár. Tipikus koncertzene, jó sok kétlábdob is van benne. Meg lehet kedvelni, ha többet hallgatja az ember. A vokalistát kellene lecserélni, teljesen elrontja a zenét (igaz, fenemód dühös a világra), pedig az egyre jobban bejön. Sőt. Sőt, sőt. Az is igaz, hogy az a fajta zene, aminek hallatán azonnal fel akarsz ugrani, utána meg nem nagyon emlékszel, hogy mi a fenére is ugráltál. De azért jó volt mozogni.

Az A Traitor Like Judasról már írtam korábban, túl sok újat most sem tudok mondani, a hangzás gyengesége itt még jobban kijön az Under Siege bika soundja után. Leginkább a pergőhangzás irritált. Tikatikás metalcore-juk még mindig nem döntött le teljesen a lábamról, de azért bőven akadnak benne jó pillanatok, több, mint az előző lemezben. Ráadásul itt öt új dalt ismerhetünk meg tőlük. Persze ők sem az eredetiség mintapéldányai, azért szórakoztatóak. Lehet, hogy egy jobb hangzással a szívemhez tudnának férkőzni, de így még mindig nem ők a kedvenceim a mai metalcore csapatok közül, noha most mérföldekkel jobban tetszettek, mint a lemezükkel. Az a baj, hogy túl kliséssé kezdenek válni a metalcore zenekarok sajnos. Pedig zeneileg külön-külön bivalyerősek nagyrészt. Ebbe a zenekarba viszont nagyon elférne a refrénekhez egy dallamos énekes, az érthetetlen rikácsolás roppant kevés és gyengusz. A harmadik és negyedik nótájukat (ami kicsit hosszú is hat és fél percen keresztül) kevésnek éreztem, hiába a kétlábdob, valahogy mintha ugyanazokat a formulákat ismételgetnék folyton-folyvást.

Van itt két jó adottságokkal rendelkező csapat egy stílusban, de más útvonallal, de még alakítgatni kellene őket, aztán lehet világot hódítani.