Shock!

Ugye nektek sem mond sokat ez a név? Akkor jó, mert nekem sem. Viszont olyan szimpatikus volt az ismertető a zenekarról - melyet egyébként Dominic Moon énekes, dalszerző atyaúristen alapított, hogy roppant kíváncsi lettem a zenére.

Naaa?! Azt hiszitek, csalódtam, mert ez is amolyan kiadói beetetés az infólappal, mi? Pedig nem. Stílusilag a poszt-indusztriális vonalat emlegették velük kapcsolatban. Poszt vagy nem poszt, mindenesetre a Nine Inch Nails eléggé tetten érhető a zenében, az énekdallamokban, keverésben meg még jobban. Anélkül, hogy fanyalogva a copy zenék közé kelljen sorolni őket. Mert nem. A nyitó Open Circles lendületes darab, utána az Unknown egy lassabb, fájdalmasabb tétel, akusztikus betéttel, effektekkel, meg egy kis gitárral. Ja, és elég jó énekdallamokkal. Utána a Shakti jön - amúgy ez tetszik a legjobban perpill. - mely keleties betétjével, és az összes puttyogásával, finom kis szintihangjaival elvarázsolt egy kicsit. Szöveg ebben nincs, egy kevés mola ram kántáláson kívül - vagy valami ilyesmi, a mola ram az egyik Indiana Jones filmben volt, az biztos :), de hasonlóan hipnotikus hatású ez is.

Végül újra az Open Circles szól, ez most az album version, az előző az edit version volt. Ez se rosszabb a másiknál, viszont jobb sem, merthogy mindkettő elég egyforma, eltekintve néhány apróságtól, amit még annyira nem sikerült felfedeznem, de egyszer majd biztos meglesz.

Ez a négy dal a teljes albumot beharangozó EP amúgy, ha még nem említettem volna. A csapat Los Angelesből származik, figyeljetek oda rájuk, mert jövőre jön a lemez, ami az igényes zenéket kedvelőkhöz szól majd. Ezt még nem is pontozom, majd a teljes albumot inkább, de ha az is ilyen dalokkal lesz tele, akkor biztos a tízes felé fog kúszni az értéke.