Shock!

Az USM egy talány számomra. Csupán 3 ember alkotja (ének+basszusgitár, gitár, dob) és mégis úgy szól helyenként, mintha 4-5 tagot számlálnának. Az infólapon az áll, hogy mindhárman benne voltak az angliai Balance Of Powerben, aztán a szokásos bonyodalmak után találtak ismét egymásra és találták ki az USM-et.

A zene viszont elég furcsa. A dob néhol úgy szól, mintha dobgép lenne, helyenként samplerezett hangok is felbukkannak - bár ez nincs az infólapon -, a többszólamú dallamos ének és a hol zakatoló, hol melodikus riffek fura elegyet alkotnak. Nem rossz, csak érzésem szerint a hangzás nem illik a zenéhez, sokkal több dög kellene bele, a pergő túl visszhangos és túlságosan az előtérben van, a lábdob is bután szól, a gitárok halványak, pedig Dennis Ward keverte az anyagot, aki a Pink Cream 69-ből lehet ismerős. Hát, nem ez lett élete fő műve, kár érte, mert a zene betölthetne egy kis űrt, érdekes, kicsit a Mindfeedet is érzem benne úgy hangulati irányból.

Sajnos nagyon nehezen bontakozik ki a zene a hangzás miatt, hiába próbálok koncentrálni a témákra, valahogy mindig ott kötök ki, hogy hót ideges vagyok a buta puffogástól és erőtlen soundtól, pedig a zene ordít egy jó megszólalásért, Andy Sneap csodákra lenne képes mondjuk. Nagy kár érte, van fantázia a zenekarban, nagyon remélem, hogy a következő lemez nem így fog szólni, mert nehéz dolguk lesz jó zenét szar hangzással eladni a mostani dömpingben.