Hohó, nicsak, mit sodort felénk az északi szél egyenesen Lengyelhonból! Kommersz gótnak kikiáltott, valójában szimpla rockzene egy kislányos hangú énekesnővel és a Vader (igen, nem írtam el, tényleg a death metal banda) egykori gitárosával a soraiban.
megjelenés:
2008 |
kiadó:
Century Media / EMI |
pontszám:
7 /10 Szerinted hány pont?
|
Sőt, hogy még tetézzem a már így is bevérzett szemű death fanatikusok zavarodottságát, nemcsak hogy itt játszik a Mauserként is ismeretes Maurycy Stefanowicz, de egyenesen ő alapította meg ezt az együttest 2006-ban, akkor még Unseen néven. Ha ezért a projectért hagyta oda a Vadert a lóhajú bárdista, akkor remélhetőleg hamar meg fogja bánni tettét és araszol vissza oda, ahová való, mert ez így nem az igazi.
Pedig sikerült néhol fenemód fogós témákat, dallamokat belecsempészniük az amúgy teljesen jellegtelen dalokba, így a dinamikusabb Blinded By Hatred egy erőteljesebb énekesnővel tényleg nagyot üthetne, de az ultrakommersz Face The Truth-t is szinte már csak egy hajszál választja el attól, hogy e dalt hallva a HIM rajongók rekedtre sikoltozzák magukat az élvezettől. Az Aya nevezetű énekeshölgy azonban valószínűleg túl sok időt tölt öltözködéssel és lényegesen kevesebbet hangjának csiszolásával. Kislányosan képzetlen, álmatag hangja néhol kellemes, többnyire azonban idegesítően hamis, arról nem is beszélve, hogy mielőtt felénekelt volna egy komplett angol nyelvű lemezt, illő lett volna némi jártasságot szerezni az érintett nyelvben is. A Whispers némely soránál konkrétan azt hittem, magyarul énekel, olyan erős akcentussal bír a hölgy.
Amúgy persze dekoratív a leányzó, és kell is a sok ronda metal zenész közé. A csapat managementje legalábbis valahogy így gondolhatta, mert a borítótól kezdve a klipen át mindenhol Aya bájai köszönnek vissza a nyáladzó rockerre, és ezzel el is érkeztünk az UnSun legnagyobb problémájához: úgy ahogy van, műanyag az egész produkció. Mauser nagyon visszafogta magát, egyszer-egyszer még próbálkozik határozottabb riffeléssel, de mindig kényesen ügyel arra, hogy a jó(pop)ízlés szűk keretein belül maradjon. A ritmusszekció meg van, de nagyjából ennyi.
Lacuna Coil vagy Nightwish 2.0 rajongókra veszélytelen a The End Of Life, Vader szimpatizánsok viszont csak extrém nyitottsággal közeledjenek az UnSun felé!