Black/death válogatás, mindenféle ismeretlen csapattal, változó minőségben.
A nyitó Saruman német csapat, dallamos black/death metalt játszik, hegedűszóval, billentyűkkel, a végén női énekszóval is. Aki bírja az atmoszférikusabb dolgokat, annak tetszhet, bár a dobosnak vennék egy metronómot gyorsan. Elképesztett, hogy találtak még egy Gyűrűk urás nevet maguknak, micsoda találékonyság! A második dal egy bolgár zenekartól származik, a nevük Svarrogh és valami kegyetlen fos hangzású pogány blacket játszik, kb. mintha öt tompa dobozon keresztül szólna valami kása. A dal az impozáns Siromashkite Izvori címet viseli és megfejthetetlen milyen nyelven kárognak. Vagyis károg az egy szem, pandamaci-szemű tag, aki dobgépel meg gitárzik meg károg meg énekel is, amitől a hajam égnek állt, annyira béna.
A harmadik dal is rémületesen szól, de legalább nem tompa, hanem csörög. Daemonlord a nevük, spanyolok, a kép tanúsága szerint két tizenéves alkotja a formációt, dobgépesek szintén. Mit ne mondjak, borzalmas élményt nyújtott a "mű" végighallgatása. Tipikusan "haveroknak sem megmutatandó" nótakezdemény. A norvég Ulvhedin már több lépcsőfokkal jobb, pedig ez egy demó, nem is lemezes dal, mint az eddigiek. Epikus viking metalt játszanak, a műfaj összes jellemzőjével. Kicsit a gitártémák lehetnének gördülékenyebbek, meg hát még az út elején járnak, de jobb, mint az előző két próbálkozás, pedig ezt a műfajt nem is szeretem egyáltalán. És teljesen normális a zenekari fotójuk is. Az orosz No Mans Land pár száz éves gúnyákba burkolta magát, szintén epikus viking metalt játszanak, kicsit jobb hangzással, mint az előző versenyző. Meg a zene is jobb. Mondjuk énekelniük nem kellene, de annyira nem borzalmas azért.
A Bloodfeast osztrák - most meglepődtetek, mi? - és black metalt játszanak, inkább az újabb Immortal-féle vonalon. Bár fura módon nagy hangsúlyt fektettek a bőgőjátékra, ami azért feszegeti a határokat rendesen. Ha nem ilyen rémesen szólna a dal, akár még ötletes is lehetne. Meg ha a gitártémák nem lennének ennyire egyszerűek. A végén ők is énekelnek. Jaj. Ezt azért nehezen viseltem. A német My Cold Embrace dallamos tikatika death metalt játszik, göteborgit, gyenge hangzással, tökátlagossemmilyen hörgéssel. Tonnányi zenekar van hasonló, felesleges még egy ugyanolyan.
A Carved In Stone szintén német, folkos, hangulatos zenével, Heldentod a dal címe és ha jól hallom németül danol egy hölgy, aki az egyetlen tagja a "formációnak". Akusztikusgitáros dal, sokat ront rajta a randa nyelv. A hölgy meg szeret középkori ruhában erdőkben kuporogni, ahogy nézem a képeket. A Cerberus - megint német - ősfoskáosznekro hangzású blacket játszik, huszonnyolc metalzone torzítón keresztül szól a gitár, az biztos. Állítólag dob is akad, de ezt kevéssé lehet észrevenni. Szélvészes, ájgrájgrigáj pandamacik, nagyon ijesztő, jujjj. Ezzel azt hiszem mindent elmondtam. A finn Uhlirehto egy fokkal jobban szól, dallamos blacket játszanak, állítólag itt is van dobos, bár úgy szól, mint egy elég béna dobgép. A zene még a többi közül egész kiemelkedő, atmoszférikus, gyorsabb és lassabb részekkel. Tíz éve még lehet, tetszett volna.
A német, igen béna nevet viselő Saxorior bombasztikus pogány metalt játszik szerintük. Viszont talán a legjobb sound az övék a lemezen, ami nem tudom, hogy érdem-e vagy sem. A zene sem vészes, hallgatható, bár átlagos eléggé. Mondjuk igyekeznek lendületesek lenni, az tény. Az utolsó dal ismét csak német csapaté, Lunar Aurora a nevük és misztikus blacket játszanak. Tényleg misztikus samplerrel kezdődik a dal, aztán a zene már kevéssé misztikus, legalábbis a hangzás. Oké, sokan szeretik a nekro soundot, amikor egy darab kását hallani, nem a zenét. Szóval itt valami csörömpöl meg zúg meg zsizseg, de mi?... Értékelhetetlen. Tíz percig tart ráadásul.
Nem álmaim válogatása, de hát ebből a műfajból ismeretlen, egy cd-t megtöltő jó csapatokat találni egyenlő a lehetetlennel. Így be kell érnünk ezzel, aki meg csak blacket hallgat, úgyis tajtékozva írja az anyázó emailt. De inkább rendeljetek cd-t, ha már. Egyébként dicséretes, hogy valakik kiadnak olyan válogatásokat, olyan zenekarokkal, amelyek 99%-ából az égvilágon semmi más nem fog történni. És készül már a második válogatás is...
