A Metal Massage című viking, folk, black metal válogatás elérkezett a harmadik részéhez, ezen a korongon 14 csapat szerepel Európából és különlegességként Izraelből, valamint Indiából. Lássuk, milyen a felhozatal.
Az első versenyző a norvég Mistur a Skoddefjellet című nótával. Alapvetően billentyűvel színesített folkos black metal, demós hangzással és demós gyermekbetegségekkel, persze tegyük hozzá, a csapatnak eddig ez az egy demója jelent meg, tehát a tapasztalat még hiányzik. Nekem kicsit a néhai Windir 1184 című lemeze ugrott be, de itt dallamos ének nincs. Még bőven fejlődniük kell, ha lemezt is akarnak kiadni, elsietni semmiképpen sem érdemes, mert ez egy kimondottan unalmas dal, ennél szerintem később némi gyakorlással többre lesznek majd képesek.
A következő a német Lost Legacy azonos című dala az első albumukról. Újabb billentyűs black metal, némi Dimmu Borgir hatással, elég sajátos szinti hangszínekkel és pocsék hangzással. Ha ilyen az a bizonyos első album, nem hiszem, hogy a vásárlók között leszek.
Végre egy zenekar, aminek legalább már a nevét hallottam, a svájci Eluveitie a Your Gaulish War című nótával. Elsőre tetszettek az eredeti hangszerekkel színesített folkos dallamok, de sajnos sikerült a vidámabb és egyébként egészen kellemes részeket egy teljesen átlagos, illetve annál talán még kicsit gyengébb, zúzós zenei környezetbe illeszteni, amitől sajnos az egész produkció sokat veszít az értékéből, bár ezen a válogatáson ez még így is a jobbak közé sorolható.
A német Finsterforst Schatten der Nacht című dala tipikusan az a fajta, amiről egy német sörmetálos álmodik. Némi folkzene, folkos hatású speedes heavy/black metal, de konkrétan olyan rossz, hogy az már fájt. Talán a tangóharmonika bevetése volt a legrosszabb ötlet, és akkor még azt nem is említettem, hogy ez a német nyelvű károgás abszolút kihozza az ideget az emberből. Nem fogom hiányolni a zenekart, ha soha többé nem hallom.
A mekegéssel kezdődő Heidrun a Thiasos Dionysos nevezetű német zenekartól volt az első olyan dal, aminél elkezdtem azon gondolkodni, hogy lehet, hogy jobb lenne, ha eladnám mindenem, és elmennék valahová Görögországba juhokat legeltetni, mert ott legalább nem hallok ilyeneket. Minden igaz rá, amit az előző versenyzőről elmondtam, csak ez sokkal rosszabb. Alapvetően nem biztos, hogy ami a Finntrollnak bejött, az mindenkinek bejön. Nos, nekik nem, és szerintem sokkal jobb lenne a világ a zenéjük nélkül.
Az Episode 13 Törökországból elsőre a roppant halk és erőtlen hangzással tűnt ki, aztán a Forlorn... Till Dawn hallgatása során megint előjött az obligát Dimmu Borgir párhuzam. Nagy baj, hogy nem igazán tudok mit írni erről a dalról, mert teljesen jellegtelen és eredeti ötlet sem sok van benne. Gyenge nóta, gyenge hangzással.
Újabb zenekar Németországból, a Hatred Divine a Sorrowfields Under the Ravensun című dallal. Gyenge billentyűs black nóta pocsék hangzással, és ennél sokkal többet nem is lehet róla elmondani, primitív reszelés teljesen oda nem illő hangszínekkel, és egy gégeproblémákkal küszködő frontemberrel. Ennyi, semmi több.
Mondanom sem kell, a következő zenekar otthona ismét Németország, nevük Kromlek. Ez volt a második olyan pont, amikor arra gondoltam, hogy annál nagyobb büntetés nem is létezik, mint meghallgatni ezt a válogatást. Az is lehet, hogy nem nekem kéne a későbbiekben juhokat legeltetnem, hanem ennek a csapatnak. Büntetőbrigád, az egyetlen pozitívum, hogy elég rövid nótáról van szó.
A Hordak spanyol nemzetiségű, és Silvano, Senor De Los Bosques című daluk ismét a folkos extrém metal vizeire evez. Alapvetően nem rossz, de jónak sem mondható. Átlagos, nagybetűvel, bár azért a hegedű az jól áll nekik, és a dallamosabb részek sem rosszak, csak a durvulás elrontja az egészet.
A cseh Heiden Polarní Den című dala egyből egy irdatlan nyúlással nyit az Iced Earth-től, és ez sajnos az egész szám ismeretében még pozitívnak is mondható, mert a többi az sajnos primitív és pontatlan zúzás. A szláv nyelvű vokál meg alapban büntetés. Megint eszembe jutott, hogy a juhok milyen barátságosak és jámborak, és ráadásul nem hoznak össze ilyen nótákat.
Egzotikus versenyző a láthatáron, az izraeli Arafel, a Wrong Future című dallal. Akusztikus témával nyitnak, ami egyébként egészen kellemesre sikerült, és billentyűvel színesített black metallal folytatják. Ez a próbálkozás kicsit megnyugtatott, mert bár a hangzás nem túl fényes, az eredmény nem is rossz, lehet, hogy a későbbiekben még körülnézek egy teljes anyag után.
Az olasz Legion of Darkness a Forgotten Path To My Salvation című dallal szerepel a válogatáson. Alapvetően nem is olyan rossz nóta, érezni rajta, hogy belefeccöltek némi energiát, van felismerhető szerkezete, vannak megjegyezhető témái, és a vége felé az az akusztikus kiállás kimondottan kellemes. Sajnos még így sem emelkednek ki az átlagos zenekarok közül, ahhoz még egy kicsit több kellene. De mondom, ez még a válogatás jobb pillanatai között van.
Újabb egzotikus zenekar, egyenesen Indiából, a fantáziadús Demonic Resurrection névvel megáldva. Nem akarom szépíteni, lenne még mit tanulniuk folk-black témában, a Spirits Of The Mystic Mountains-t még a dallamos ének sem menti meg attól, hogy a dal vége előtt továbbléptessem a lejátszót.
Az utolsó tracket a cseh Trollech Volám Do Lesu című dala foglalja el, a téma ismét black metal, és sajnos igyekezhetnek akármennyire is, nem mentik meg ezt a válogatást, gyenge a hangzás, pontatlanság hegyek, és amúgy sem hemzsegnek benne a jó témák, felejthető produkció, a szláv vokált már meg sem említem.
Ennyi volt a Metal Message harmadik része, és sajnos nem sok jót tudok elmondani róla. A zenekarok kilencven százaléka messze a felejthető kategóriába tartozik, a promó kiállítása (írt CD, nyomtatott infólap, gagyi borító) nem üti meg azt a szintet, ami alap kellene hogy legyen. Az tegyen próbát vele, akinek kötélből vannak az idegei, nekem büntetés volt végighallgatni.
Nem hiszem, hogy egy válogatást pontozni kellene, de, ha mégis, akkor a produkció mondjuk 5 pont, a dalok pedig 2-től 7-ig váltakoznak, az átlag az 5-ös körül mozog.
