Shock!

Négy számos promo EP, a szokásosnál exkluzívabb csomagolásban (egy füzetbe rejtették a cédét, a borítón egy újabb beteges festmény, dalszövegek, biográfia három nyelven, jó ötlet, általában szeretik a mindennapostól kissé elütő csomagolást a kiadóknál, meg mi is persze).

A Finding Deaf Ears címet viselő bemutatkozó lemez tavaly jelent meg, érzésem szerint inkább süket fülekre találtak, mint. Kár. A hangzáson kívül rendben volt az az anyag és ha valakinek az tetszett, akkor a The Eastern Fashion még jobban fog, ugyanis nem kevés fejlődést lehet észrevenni dalírásilag. Az elszállós (Eclipse-hez lehet még mindig hasonlítani) részektől kezdve van kő death metal, olyan hörgésekkel, hogy leszállt a fejem. Majdnem. Az utolsó szám némely részlete elég viccesen Cannibal Corpse-os mondjuk. Viszont maga az egész dal nagyon ott van, az dallamos énekes részek és a kissé elborult szólórész is, ez a szám tetszik a legjobban a négy közül.

Ez az a fajta zene, amit az egyszerűbb zenehallgató olykor öncélúnak érezhet, nos van is benne valami, a srácok nagyon nem akarnak megfelelni semminek, játsszák a saját kis dolgaikat. Eltöprengek, hogy mi a fene lehet ott Miskolcon a levegőben, hogy ilyen igényes, de meg nem értett zenekarokat termel ki... Összességében az EP dalai súlyosabbak, mint bármi eddig a zenekartól, mellette megmaradtak az apró zenei finomságok bőven. Hú, néha már kicsit túl sok is. Felteszem csakazértsem fogják a hallgatók igényeihez igazítani magukat.

Eléggé fel volt tolva az erősítő hangerő pöcke, mikor beraktam a cédét, na, a bőgőre szépen kihegyezték a hangzást, mondjuk ez nem véletlen. A cd-n van egy tonna fotó - ezek a srácok hibbantak a javából, el sem hiszitek milyen képeket képesek készíteni, na majd egy interjú mellé felrakom a javát jól - plusz a Moment Dictated Sincerity (lemezes dal) klipje, az sem rossz, remélem sárral/csokiöntettel kente be magát az énekes, nem mással!

Próbálkozz vele, szerintem érdemes. Kiadót meg talán egyszer csak találnak...