Az az igazság, hogy ki nem állhatom az énekesnős-gótikus zenekarokat, különösen akkor, ha az angyali hang megosztozik egy hörgővel. Az ilyesmit általában röhejesnek tartom. Erre tessék, a tréfás kedvű sors (vagy maga a szerk.) éppen egy ilyen banda lemezét osztja rám.
Ez önmagában még nem is lenne baj, mert nem árt, ha az ember néha olyasmit is hallgat, amit nem feltétlenül kedvel. Tisztán zeneileg nem is nagyon találok kivetnivalót a lengyel csapat teljesítményében.
Alapvetően jól nyomják a srácok; ötletesek, helyenként picit progosak is a témák; biztos a hangszerkezelés, pedig láthatóan nagyon fiatalok. Kaska, az énekesnő (csellózik is időnként) azonban nem túl jó, fogalmazhatnánk úgy is, hogy rossz: időnként hamiskás, képzetlen, de a cseles az benne, hogy kellően angyali, aranyos ahhoz, hogy avatatlanabb füleknek tetsszen. Engem azonban nem vernek át: harmatgyenge a leányzó!
Pedig, ha objektíven nézzük, egész jók a dalok, önmagában a zene még tetszik is. Hogy mondjak valami konkrétat is, a nemrég a Kamelot előtt látott Leaves Eyes-nál pl. minden dal egyforma volt egy idő után, itt viszont az ott hallottaknál sokkal változatosabb, izgalmasabb a zene. Sőt, az énektémák is jól ki vannak találva, csak hát ugye nincs, aki ezeket megfelelően elénekelje. Az intrónak használt Twin Peaks filmzene jogdíjai helyett költhettek volna egy kicsit többet énektanárra. Szóval nem reménytelen, annyi pedig mindenképp van benne, hogy a stílus hívei belefüleljenek.
