Azt hiszem, Vicky Sunday nagyon rossz helyre született. Ha mondjuk Los Angeles lenne az otthona, egy kis szerencsével simán karriert futhatott volna be a dallamos zenék világában. Ebből sejthetitek, hogy a Mosaic igazi amerikai ízű napfényes rockzenét rejt, dús gitárokkal, kellemes gitárszólókkal, billentyűkkel, fogós dallamokkal.
|
megjelenés:
2000 |
|
kiadó:
szerzői kiadás |
|
pontszám:
8 /10 Szerinted hány pont?
|
Ami maivá teszi a dolgot, hogy a billentyűtémákban, samplerekben mai, modern dolgokat is hallhatunk, illetve egy kicsit feszesebb a dalok összhatása, mint a nyolcvanas évekbeli hasonló stílusú daloké. (Ettől néha kicsit Shotgun Messiah-s ízt kap a dolog, de csak nagyon halványan.)
Jelen maxi 3 dalt tartalmaz, az Arion Stúdióban vették fel, a HSB-ben keverték, jól is szól, bár én egy kicsivel több harapósságot elviseltem volna a gitárokon, és ehhez a zenéhez illő koszosabb, nyersebb hangzást. Vicky Sunday írta a számokat és a szövegeket, ő az énekes a produkcióban, mellette Jakab Viktor (Ossian) basszusgitározott, Buday Tamás (ex-Tormentor, Hot Shot) gitározott, dobolt (arra nem esküdnék meg, hogy élő a dob, szóval...), billentyűzött és kezelt mindenféle ilyen kütyüt. A maxi célja a kiadókeresés, ami remélem sikerrel jár, és hamarosan a teljes lemezanyagról írhatok.
Vicky nem ismeretlenül rukkolt elő ezzel a maxival, elég régóta tevékenykedik a rock színtéren, nem csak énekesként. A hangja abszolút passzol ehhez a fajta zenéhez, ebbe nem lehet és nem is akarok belekötni. A dalok közül nekem az első kettő tetszett igazán, a harmadikból a plusz lendületet, tüzet hiányoltam, kicsit lehetne pergőbb ritmusú, valamint a dobtémák lehetnének érdekesebbek, színesebbek mindenhol. Egyébként teljesen profi munka, lemezérett. Azt is értékelem, hogy nem egykaptafa a három dal, mindegyik más hangulatot hordoz. (Zárójelben megjegyezném még, hogy Vicky nagy glamster, amit külsejében is megmutat, ékszer-hegyek, smink, csillogó ruha. Sajnos ettől - vagyis a rossz sminktől, ami hihetetlenül nem illik a srác arcához - inkább úgy néz ki, mint egy transzvesztita - finoman szólva -, túl feminin az összhatás így, és ezt minden cinizmus és rosszindulat nélkül írom, csupán véleményként. Valami természetesebb imidzs jobb lenne szerintem.)
Minden dallamos rockzene-hívőnek erősen ajánlott a maxi, az alábbi honlapon találtok kontaktot, hogy hol lehet megrendelni a nyomdai borítós cd-t.
