Shock!

Emlékeimben HC csapatként élt a Vision Of Disorder, ezért elég meglepett arcot vágtam amikor felcsendült a nyitó Living To Die című dal. Na ja, a változások korát éljük, de hogy az énekes, Tim Williams milyen fülbemászó dallamokra képes, azért az mindenképpen figyelemre méltó, persze a rekedt üvöltést sem hanyagolja teljesen, csak ritkán használja, inkább színesítésként.

A zene amolyan grunge/stoner keverék, mindez a 2000-es évek felfogásában, tehát kellően vastag hangzással körítve. Mondjuk simán el tudom képzelni, hogy az ősrajongókről azonnal lepotyognak a tetoválások meglepetésükben, de sebaj. Teljesen jók a dalok, fogósak a riffek, habár hatásként meg lehet említeni az Alice In Chains-től kezdve a Deftones-ig sok mindent, akár még a Kyuss-t is, mégsem copy zene, fejbúbig el lehet merülni a zenében, akár egy szottyos kis mocsárban. Keverednek az agyszaggató riffek, a dallamos részekkel, lassultabb, elszállós témákkal, érdekes, izgalmas dolgokat játszanak, pedig - mint említettem - a hatások erőteljesek. Általában kényes szoktam lenni az ilyesmire, a Vision Of Disordernél mégsem értékelem mindezt negatívumként, csak élvezem a zenét, nagyokat bólogatok az On The Table-re és a Done In-re, még nagyobbakat bólogatok a Without You-ra (igen, már megint az a helyzet, hogy néha a legegyszerűbb riffek a leghúzósabbak), együtt lebegek a Overrunnal és a Sunshine-nal és sírva fakadok a Walking The Line-ra. Így sokadszorra elég sokszínűnek érzem az anyagot, ami csak jót jelent...

Nem hiszem, hogy százezreket el fognak adni ebből a lemezből, sem a divatirányzatok, sem a zenekar körüli felhajtáshiány nem kedvez nekik, viszont aki szeretne egy zeneileg igényes, értékeket is felmutató csapatot ismerni, és szereti hangosan megdöngetni a cuccát, annak az új VOD biztos befektetés.