Shock!

Azt hiszem, ezen lemez történetével mindenki tisztában van, ezért csak röviden foglalkoznék vele: A kanadai Voivod fő dalszerzőjénél, Piggynél (polgári nevén Denis D'Amour) vastagbélrákot diagnosztizáltak, ami aztán tragikus gyorsasággal el is vitte a gitárost.

Piggy hihetetlenül termékeny és kreatív dalszerző volt, így halála után is körülbelül három lemezre elegendő téma, illetve dalvázlat hevert felhasználatlanul, amit kérésének megfelelően a Voivod dobos és másik kreatív agy, mellesleg legjobb barát, Away nézett át és dolgozott ki a többiekkel, Snake énekessel és Jasonic bőgőssel. Ennek a munkának terméke a Katorz lemez.

Véleményem szerint a Voivod eddigi munkássága alapvetően három korszakra osztható: a kezdeti kaotikus, majd egyre komplexebb thrash-érára, mely a Dimension Hatröss anyaggal ért a csúcsra; az ezt követő szellősebb, pszichedelikus lemezekre (Nothingface, Angel Rat és leginkább The Outer Limits), melyek eléggé megosztották a rajongókat, én viszont mindhármat imádom, és az Eric Forrest bőgős/énekessel rögzített kemény, rideg anyagokra, melyek közül a Negatront érzem a legkiemelkedőbbnek.

Eric balesete majd kilépése után kisebb szünet következett, majd az új évezred elején került sor Snake visszatértére, illetve az ex-Metallica bőgős Jasonic csatlakozására. Az ekkor készült Voivod – The Multiverse című anyag aztán nagyjából mindent felvonultatott, amit Piggyék, még Snake-kel a mikrofon mögött addig lepakoltak az asztalra, tehát egyfajta összefoglalása volt a Voivod pályafutásának mondjuk úgy 1993-ig. Nagyjából ugyanezt érzem a Katorznál is, kiegészítve néhány témával, amik az Eric-kel készül dalokra hajaznak. A fő különbség a két lemez között, hogy a Katorz lényegesen erősebb elődjénél, amihez ráadásul hozzájárul az a plusz hangulati, érzelmi töltés, amit megszületésének körülményei magukkal hoztak.

A legnagyobb eltérést abban látom a két korong között, hogy ezúttal a dalok sokkal jobban passzolnak Snake adottságaihoz, aki véleményem szerint soha nem volt egy klasszikus értelemben vett, kifejezetten jó énekes. Mindamellett nagyon sajátos énekhanggal és dallamvilággal rendelkezik, melynek köszönhetően mind a mai napig kiemelkedőek a vele készült korongok. A visszatérő anyag idejére azonban sajnos jócskán megkopott a hangja, és 2003-ban még nem sikerült maradéktalanul hozzá igazítani a dalokat, így felkerült arra a lemezre néhány gyengébb szerzemény is. A Katorzon viszont tökéletes az összhang, az énektémák hibátlanul illeszkednek a dalokhoz, nemhiába telt el három év a két lemez megjelenése között.

Nem lehet persze szó nélkül elmenni Piggy és Away – a két fő zenei agy - zsenialitása mellett sem, hiszen mint említettem volt, ez az anyag tulajdonképpen Piggy dalvázlataiból, ötleteiből született, és a dalok minőségét tekintve, tényleg kivételes teljesítmény. Ugyanígy Away munkája is az, aki átnézte, kiválogatta és kidolgozta ezeket a dalokat, ami zeneileg is óriási feladat, hát még ha hozzávesszük, érzelmileg milyen kemény lehetett számára ez az időszak. És még miket is zenélnek össze mindehhez! Piggynek ezer közül felismerhető stílusa, gitárhangzása volt, nemhiába alkotott kiemelkedőt, bármely stílushoz nyúlt is. Ehhez társul Away fifikás, intelligens dobolása, mely a másik fő építőeleme a Voivod-univerzumnak.

A dalokat nem vesézném ki részletesen, legyen elég annyi, hogy bármely Voivod korszaknak vagy is elkötelezettje, ezen a lemezen biztosan találsz majd kedvedre valót, hiszen akad jó pár dal, amik akár a Negatronra is felkerülhettek volna (Dognation vagy After All például), illetve nyolcvanas évek végi, Voivod-féle technikás thrash is hallható itt-ott (Silly Clones, Polaroids). Természetesen azért a 1989-93 közötti időszak dalai rémlenek föl leggyakrabban, idézi ezeket például a húzós, tempós, tökéletes kezdőnóta The Getaway, a lüktető, tipikus Voivod gitározást rejtő Mr. Clean meg a király énektémát felvonultató Odds & Frauds is.

Nagyon remélem, hogy születnek még Voivod lemezek a jövőben! Legalább annak a kettőnek feltétlenül ki kellene jönnie, amik rendelkezésre állnak Piggy laptopján (főleg azt a bizonyos akusztikus anyagot várom nagyon), de ha a fiúk úgy döntenének, hogy nem folytatják tovább, a Katorznál méltóbb befejezést, illetve tisztelgést Denis D'Amour emléke előtt akkor sem nagyon tudok elképzelni.

R.I.P.