Az üvöltés stílusából mondjuk inkább metalcore zenekarra tippelnék, ők szoktak így artikulálatlanul fröcsögni, majd a refrénnél dallamosan dalra fakadni. Mondjuk nem rossz az összkép, kellően agresszív meg érzelmek is akadnak meg dühösek és persze feszesek a riffek.
megjelenés:
2004 |
kiadó:
Ferret Music |
pontszám:
6,5 /10 Szerinted hány pont?
|
El is lehet ezt még rontani, lássuk a többi dalt. Nem mondom, hogy a második dal hűűű, de eredeti témailag, ám működik, ehh, jó ez hangosan. Jé, hallgatnak Neurosist is. Méghozzá sokat. Nem túl könnyen megfejthető ez a nóta, jóval összetettebb, egyben szétesősebb, borultabb hangulatú, ráadásul a ritmizálásra épít. Dallamos refrént itt nem találtam.
A harmadik gyorsabb, egyszerűbb, punkos szinte, a disszonáns hangokat szeretik még mindig, ami nem baj. Az kezd egy kicsit zavarni, hogy kukkot nem lehet érteni az üvöltözésből, pedig bizonyára magvas mondanivalójuk lehet. Sajnos hosszú távon ez a fajta ordibálás inkább hasonlít a black metalos ájgrájdájgiráj-típusú károgásra, mint értékelhető, érzelmeket kifejező vokalizálásra. Kár. Az elején megtévesztő a dallamos ének, az lehetett a beetetés része.
A negyedik dal már megint totál más, mint az eddigiek, laza rockos, roppant meglepő tőlük, erre mondjuk dallamos ének jobban illene, a hörgés vicces, de nekik így könnyebb. A végén persze be metalcore-osodnak.
A lemez továbbra is nagyjából ilyen változatos végig, legalábbis zeneileg, sajnos a rikácstól először apatikusan néztem ki a fejemből, majd belesüppedtem a fotelbe és kedvem támadt az előttem lévő tizenöt tollal dartsozni, persze a hangfalak irányába.
Jééé, a hetedik nótában (meg majd később is picit) újra felbukkan némi dallamos ének, kár volt eddig húzni, ha tudnak ilyet is.
Zeneileg akár érdekes is lehet, borultabb dolgokat kedvelők barátkozhatnak vele, ha a szűnni nem akaró rémséges rikácsolással képesek megbarátkozni. Karaoke verzió nincs ebből a lemezből véletlenül?.. Sajnos a vokál miatt nem könnyű végighallgatni a lemezt, pedig lehetne ez érdekes is.