A Zimmers Hole eddig valamiért elkerülte a figyelmemet, pedig kedvelem a kattant zenéket, ahol pedig maga a bájosan babahangú hegyomlás (Gene Hoglan) dobol, az általában nem szokott éppen rossz lenni. Igaz, a csapat eddig két albummal rendelkezett, az első '97-es, a második 2001-es, utána hét év csend és most cimborálnak az ördöggel.
Ha azt mondom, hogy a Strapping Young Lad nem csak testsúlyban nagyobbik fele itt zenél (Jed Simon, Byron Stroud), nem tévedhetünk nagyot, hogy itt aztán tényleg valami extrán kattant zenében lesz részünk. A kiabálásért, éneklésért, rikácsolásért, sikolyokért egyéb mókás hangokért a The Heathen művésznevet viselő fiatalember felel, talpig ördögmaszkban, egyébként pedig a magyarul nem túl impozáns Chris Valagao (nemröhög!) névre hallgat, és állítólag ő szokott közreműködni Devin Townsend lemezein háttérvokalistaként. Ez abszolút érthető is, hasonló a hangjuk, ráadásul jelen lemez énekproducere maga Devin mester volt. Rákerestem a neten, és láthatóan totálisan kattant a csávó, elég ha csak azt nézem, hogy talpig ördögnek maszkírozva stúdiózik... Az meg csak hab a tortán, hogy csípőből leénekli a heavy/power metal mezőny egy jelentős részét.
A dalok fogós, thrashes, bármilyen metal szösszenetek, a szövegeken meg már a címek miatt is röhögni kell (pl. Flight Of The Knight Bat, Hair Doesn't Grow On Steel), egyértelmű, hogy viccbanda a Zimmers Hole, még akkor is, ha mindezt iszonyú profi és tulajdonképpen tökéletesen élvezhető, szórakoztató formában adják elő. Így is kell, fesztiválokon egyértelműen aratni fognak, de saját koncertet is bármikor megnéznék, még akkor is, ha némelyik dal amolyan tipikus öklöt magasba emelésre kényszerítő heavy/speed metal nóta, amitől általában sikítófrászt kapok. A stíluskavalkádba belefér szinte minden, hallhatóan semmiféle korlát nem kötötte őket, még a kultikusnak mondható amerikai rockrajzfilm, a Metalocalypse rajongói is találnak maguknak csemegét, méghozzá a The Vowel Song című kis öhmmm... mondjuk átvezető képében. Nem meglepő, hogy némelyik riff ismerős lehet innen-onnan, érezhetően fricskákat szórnak szanaszét. Az egyik dal konkrétan lónyihogással kezdődik, mindenki képzeletére bízom, milyen stílusban folytatódik...
Aki esetleg nem túl fogékony a szövegi humorra, az is talál szerethető nótákat, a Fista Corpse például csont nélküli atom koncertdal, bár ez általában igaz a lemez egészére, baromi dinamikus, életteli az egész, bár aki agysebészi mutatványokat keres, az érthetően csalódni fog. A Zimmers Hole pusztán szórakoztatni akar, erre pedig minden porcikájában tökéletesen megfelel. Szomorúmetalosok egyértelműen kevéssé fogják viccesnek találni, pedig jó néha kizökkenni a nagy metal megfejtésekből, mondjuk ezekkel a kanadai hibbant arcokkal, és még csak túlzásba sem viszik az idétlenkedést, 39 perc az egész lemez, természetesen hibátlan hangzással. Most, hogy a kritikát megírtam, végigpörgetem még egyszer a lemezt, már csupán az élvezet kedvéért.
Hozzászólások