Kicsit féltem ettől a veszprémi bandától, humorosan old school (vagy old schoolosan humoros) nevük nem sok jót ígért. Ám homlokom ráncai azonnal kisimultak, amikor myspace oldalukon belefüleltem a dalaikba, az előre elképzelt, erőltetetten vicceskedő grindolás helyett ugyanis igen komoly és módszeres pusztításba futottam bele.
A 2009 közepén alakult brigád egyébként trióban űzi a hentelést, és ennyi idő alatt már túl is estek egy doboscserén, jelen írás tárgya pedig az együttes első demója, a sebesség tehát nemcsak zenéjükre jellemző. Ha pedig minden igaz, akkor már gőzerővel dolgoznak is debütáló lemezükön, ami a demó anyagát hallva már most várólistás nálam.
A Perverted And Sadistic egy negyedórás, komplex dühtornádó, a death metal és a grind figyelemreméltó házasítása. Az mondjuk rejtély előttem, hogy egy demóra minek intró, de ez legyen a legkisebb probléma. A nyolc, egyenként másfél-két perces darabok a fénykorában alkotó Carcass riffelési technikáját elegyítik a grind-hősök (Napalm Death, Brutal Truth) mindent elsöprő intenzitásával, megfejelve egy olyan erőteljes, öblös hörgéssel, ami még a mai nemzetközi mezőnyben is kiemelkedőnek számít.
A dalok is jól felépítettek, de ami a legfőbb, hogy egyáltalán nem unalmasak, tele vannak jobbnál jobb ötletekkel, így a negyedórányi játékidő még kevésnek is tűnik. Kovács Tamás gitáros remek érzékkel heggeszti a fifikás riffeket egy egésszé, s fegyvertára nem merül ki az egydimenziós darálásban. A már említett Carcass lehet a csapat legnagyobb példaképe, de ez egyáltalán nem baj, témák, dalok másolásáról ugyanis szó sincs, a szellemiség az, ami átöröklődött. Hogy nem csak egy újabb, egyperces blastbeat-bemutató ez a demó, az nagyban köszönhető a bőröket püfölő Kiss Norbertnek is, aki hallhatóan nagy tisztelője a változatosságnak. A hörgőművész és basszeros Takács Bálintról pedig már esett szó, úgyhogy nem is tömjénezném őt tovább.
Mind a nyolc dal igen jól sikerült szerzemény, az ultra-intenzív címadó például az egyik legjobb tétel, hagyományőrző riffjeivel, carcassos tempóival, de az ős-Napalm Death-t idéző, mogorva Formaldehid is remekül összeállított alkotás, a Sulphuric Vultures meg tisztára úgy indul, mint egy betontöménységű, kiadatlan Cannibal Corpse szerzemény. A hosszabb (két perc körüli) daloknál se jönnek zavarba a veszprémiek, nem véletlen a hatások között a Death felsorolása sem.
Sokat ígérő lett a Krampüs zenekar első demója, amely tökéletesen beleillik az utóbbi időben egyre erősebb, hazai death/grind vonalba. A csapat első nagylemezére, elmondásuk szerint, tizenhat-tizenhét dalt terveznek mintegy félórában, amire csak annyit tudok mondani, hogy nem lesz az se baj, ha netalán több lesz a játékidő, mint harminc perc.
