Ha valaki még nem tudná, a Supernatural a Mood egyik fele, jobban mondva majdnem az egész, mivel a hangszeres szekció nagy részét megtalálhatjuk itt, az énekes más, plusz szereztek egy másik gitárost Füleki Sándor helyett. Felföldi Péter uralja a mikrofont, aki eléggé különböző stílusú zenekarokban énekelt eddig (Stonehenge, Mothermoon, Mindcontrol), talán itt tartósabb lesz a tagsága. Reméljük nem száll tova fél év múlva. A vastagabb sound érdekében még egy gitáros érkezett a csapatba, Fung András, akit a Neck Sprainből és a Mothermoonból ismerhetünk. Akkor most kezdhetnek örülni a Mood-siratók, hogy két remek zenekarral gazdagodunk, mert Holdampf Gábor sem ül a babérjain, ha jól tudom.
Közben megy a zene, én meg néha felugrálok és a szoba közepén headbangelek egy kicsit. A stílusról nem hiszem, hogy sokat kellene mondanom, doom, de az az igazi életigenlős, feelinges, hegyeket is megmozgatós fajta, eszméletlen jó énekdallamokkal (ez a színvonal ritkaság itthon, de ebben a műfajban máshol is), többszólamú refrénekkel - két pillanat alatt megjegyezhető és dúdolható mindahány. A leggyilkosabb refrén a Christ Was an Angry Manben hallható - ez a cím is mekkora! Meg a szöveg sem utolsó. A riffek is állat jók - persze hasonlítanak erre-arra, ezért nem tudok haragudni rájuk, jótékonyan lecsukom pilláim - a dobtémák is marha feelingesek. Ezek a srácok tuti, hogy elvesztek valahol a hetvenes években. Vagy akkor éltek egy kicsit a sűrűjében és hipergyorsan reinkarnálódtak.
Négy dal került a CD-re, képtelenség egyet is kiemelni, mind a négy ott pörög magasan fent. Mármint színvonalilag ugye. Mondtam már, hogy remekek a gitárszólók? Akkor most mondom. Remekek. Oké, ezt mind tudtuk eddig a Mood miatt, mert valahol megvan a Mood a Supernaturalban meg nem is. Sokkal direktebb, jó értelemben véve slágeresebb a SN, mint a Mood volt. Ott inkább beborult az ember, itt meg örül a világnak.
Rájöttem mi a titka, a varázsa a Supernaturalnak - mondjuk nem volt nehéz - akkora feelinges zene, hogy szétveti a falakat. Olyan koncert után vágyakozós, bulizós, vérfelpezsdítős. Mintha egy böhöm nagy elefántcsorda elindulna a dzsungelben és csavargatná ki a fákat tövestül. Ilyen a Supernatural.
A hangzás sem rossz, Gödöllőn a Trafóban élőben nyomták fel, az ének ment rá később próbahelyen, aztán PC-n bütyköltek még egy kicsit rajta. Demónak több, mint megfelelő.
Ha ez a zene nem lemezérett, akkor semmi sem az. Írjatok, kérjétek, terjesszétek. Legyen ez az idei náthánk.
(Hahh, koncert mikor lesz már?!)
