A második szám - Flaming - bőgővel kezdődik, ami nagyon jól is szól, mind az ötletet, mind a hangzást tekintve. Egyre fülbemászóbb dallamokat találnak ki a gitárosok, nem kevés érzékük van a műfajhoz. A Scars Of My Christ pörgősebb nóta, de nem vesztek ki ebből sem az érzelmek egy hangyányit sem. Még egy rövid instru nótára is futotta erejükből - Enigma. Zárásként pedig kíméletlenül arcunkba kapjuk a Now And Forever darálósabb fajta riffjeit.
Összességében ez a demó jobban tetszik, mint az előző Thorn c. EP, sokkal érettebbek, megkapóbbak a dalok. Ez a fejlődés ugye. A szövegek is igényesek, mint mindig. A zene mellé még fazonilag is mind toppon vannak a srácok, és koncerten sem bárgyúskodnak. Nyugaton már rég tologatnák az orruk elé a lemezszerződéseket. Itthon csak reménykedhetünk, hogy esetleg majd saját erejükből valamikor kiadnak egy albumot - kivéve ha nem éri őket valami szerencse.