A csapat bátran elküldte bemutatkozó demóját, annak ellenére, hogy finoman szólva nem voltunk elájulva az anyacsapataik teljesítményétől annak idején.
A tavaly felvett demón 3 dal található, a Denevérben vették fel, tisztességes demóhangzást kapott. Lendületes, hősies dallamokkal bíró nótákat írtak a srácok, olykor a refrének az Andy Deris-érás Helloweent idézik cseppet. Dániel hangja hangyányit jobb, mint a Stainless Steel idején, bár a magasakkal itt is rettenetesen küzd és a verzék sem az igaziak, sok itt még a javítanivaló.
A zene a maga műfajában nem vészes, azt meg nehéz megítélni, hogy mennyire fogja megszeretni őket a közönség, hiszen tonnányi hasonló csapat zenél szerte a világban, jobb zenészekkel, és főleg nem hamis, és érzelmeket is kifejezni tudó énekessel. Talán Dánielnek végre énektanárhoz kellene járnia, fene tudja, de azokat a hamis elhajlásokat két lemez és nemtom mennyi demó után már illenék elfelejteni.
A három dal közül a másodikat ötletesebbnek találtam, mint a nyitónótát, a szólógitáros srác hallhatóan egész ügyes. Ha már ebben a műfajban zenélnek, nem ártana hosszú ikergitáros szólókat is megereszteniük, illene a koncepcióba.
A harmadik nóta lazább vonala sem rossz (ez tetszett még a legjobban), talán ebbe az irányba kellene fejlődni, itt a vokáltémák is jobbak voltak, mint a másik két dalban.
Összességében ügyesebbek, mint a Stainless Steel és az Obstruction együtt, aztán majd meglátjuk mi lesz velük.