Wackorék még mindig nemnormálisak. De ezt a nemnormáliságot olyan aranyos formában teszik, hogy az ember önkéntelenül szeretni kezdi őket, még akkor is, ha netán nem hallott tőlük semmit. Mondjuk csak el kell olvasni a cd-n található infót a demóról.
Ha meg hallott netán Wackor zenét, akkor meg azért szereti őket az ember, mert jók. Meg hát ugye itt zenél a Télapó.
A lemezelőzetes három dal is jó, nem vártam mást, sőt, akartam, hogy imádjam őket már megint. Az első dal címe Jinxted Obscene Evolver, amiről nem akarom tudni, hogy miről szól, viszont azt mondják Miki hangján nincs effekt. Pedig helyenként olyan, mintha gargarizálás közben vették volna fel, amúgy a nóta húzós, ugrálhatnékom is támadt jól.
A második (Judgement In My Illusions) régebbi wackoros típusú, és itt vokálozik maga Ágnes Vanilla, aki szerintem látens metalos, vagy nem is annyira látens. Kár, hogy popzenét énekel amúgy. Érdekes kísérlet, érdekes a dal is, ez is tetszett nagyon. A harmadik dal (Armed Death-Resistant Youth) megint sajátosan wackoros refrénnel bír, kedvelem ezeket a fura hangzású refréneket, mellette okos kis zenei részleteket.
Februárban kezdték felvenni a lemezt, közben az énekes torokproblémái miatt szüneteltek (remélhetőleg nem az első dal miatt lett baj), nyáron folytatták, van 10 dal, kiadót keresnek.
Kedves olvasók, kiadók, zeneszeretők és nemkülönben kedves zenészpalánták, akik fél év után mindenáron lemezt akartok kihozni. EZ az a zene, amit lemezérettnek szokás nevezni. Szívből kívánom, hogy találjon a Wackor olyan kiadót, amelyik megfelelően tudja promótálni a zenekart, mert megérdemlik. És legyen sok koncert is persze.
