Aki a thrash metalt szereti, annak a Death Angel egészen egyszerűen megkerülhetetlen. Ez a néhány mélynövésű filippínó srác annak idején komoly alapvetéseket tett le az asztalra, és hiába tartottak az újjáéledés előtt 13 év szünetet, a mostani teljesítményükön ez egy cseppet sem érződik, sőt. Kifejezetten jobbak, mint valaha.
A Death Angel energiabomba-szerű, abszolút pozitív és életigenlő erejét mi is megtapasztalhattuk már, legutóbb az A38-as hajón 2008 áprilisában (atyaég, már egy éve...), ezen a DVD-n pedig egy 2007-es Rock Hard fesztiválos és egy 2008-as Live Factory (Adelsheim) bulit nézhetünk meg – illetve a promó változat csak az előző koncertet és két klipet tartalmaz - sajnos. A hang is csak sztereó (a végleges változaton talán lesz 5.1 is), nem is túl csilivili, nyers, totálisan élő az egész, és hallhatóan nem kozmetikáztak a felvételen, a gitárok elhangolódnak, az ének olykor több, mint hamiskás, és minden „baki" ellenére ez pontosan így van jól; a Death Angel ereje két darab Sokol rádión is pontosan ugyanígy átjönne. Az is csak kicsit emelte égnek a hajam, mikor a The Devil Incarnate-ben minden thrash metalosok legjóképűbbike, Mark Osegueda még csak véletlenül sem énekel ki egy hangot tisztán, ám minden megbocsátva, hiszen ez a dal eleve begombázott úthengerként lapít szét bárkit.
Sajnos ezeken a felvételeken lehet utoljára látni Dennis Pepát a csapattal, az új basszusgitáros felháborító módon egy fehér srác, aki nyilvánvalóan jó arc, de az egységmegbontásért büntetőpontot kap így látatlanban is. Kiakasztó, hogy nem találtak a családban egy másik basszusgitárost, hát... No de így jártunk.
Képileg sem hoz sok extrát a DVD, korrekt koncertfelvétel, nem több és nem kevesebb, de most nem is baj, hogy nincs nem pakolták tele mindenféle felesleges effekttel – és valljuk be ez a zenekarhoz kevéssé is illene, ellenben tökéletes dokumentálása annak, hogy milyen egy Death Angel buli. Egyáltalán nem mondanám, hogy totálisan arctalanok a zenészek (ellenben mennyire tudnak zenélni, te jó ég!), de némi lájtos ugráláson, vokálozáson kívül tagadhatatlan, hogy Mark uralja a színpadot. Ez nem is meglepő, színpadra született a srác, és ha nem láttál még seggig érő rasztát tökéletes kör alakzatban pörgetni, azt itt is megteheted. Az meg szintén a vérlázító kategóriába tartozik, hogy Andy Galeon (dobok) még csak 37 éves és máris a legendaság köpenyét viseli magán.
Az itthoni hajós buli emberközelibb volt, nyilván a helyszín miatt is, ez egy klasszikus nagyobb színpados koncert, sötétedéskor kezdődik, a végefelé pedig az eső is elered, de ez láthatóan nem túlzottan zavar meg senkit. Nem kétséges, hogy a zenekar rajongóinak kötelező beszereznivaló, és reménykedjünk, hogy az idei Hegyaljás fellépésen kívül klubkoncerten is megnézhetjük őket valamikor a jövőben.
