A 2005-ös év utolsó estéjén rögzítette egy koncertjét a finn csapat, dicső fennállásuknak tizedik évfordulóját ünneplendő. A Helsinkiben tartott szilveszteri szeánsz nem kevesebb, mint 105 percét nézhetjük és hallgathatjuk végig ezen a dvd kiadáson. Hogy milyen minőségben, illetve tartalommal, azt az alábbiakban részletezem.
A klub, amely a koncert helyszínéül szolgált, baráti, intim hangulatot biztosított az eseménynek. A színpad olyannyira kicsi, hogy a félmeztelenül, harci arcfestésükkel felvonuló muzsikusok még éppen elfértek a hangfalak, illetve a dobszerkó előtt. Ami a világítást illeti, az a minimum alsó szintjének nevezhető – de a puritánság amúgy is jellemző volt az egész bulira, tehát a hangulati elemek sem ütöttek el az összképtől. Ekkora helyen alighanem a pirotechnika használata is tilos, ezért mindössze egy kis műhavat láthatunk kiegészítő színpadi történésként. A soványka látványt azzal próbálták feldobni, hogy időnként különféle kameraállásokból csodálhatjuk a történéseket. Amatőr megoldás, kézi kamerákkal, de ez is jobb, mint a semmi. A hangzás nagyjából megfelel a kívánalmaknak, élvezhetően szólnak a hangszerek, a dobsound is rendben van. Az egyetlen, viszont igen jelentős kifogásom arra vonatkozik, hogy a tisztelt nagyérdeműt sikerült olyan szinten lekeverniük, mintha ott sem lettek volna. Egyszerűen nem értem, mert ezzel teljesen lenullázták a bulihangulatot. Némi halk, homályos üdvrivalgáson és messzibe vesző tapson kívül azt is hihetnénk, hogy egy tökéletesen üres teremben játszottak a srácok. Hiába próbálkoztam váltogatni a hangrendszereket, mind a 2.0-s, mind az 5.1-es sávon ez a lehangoló eredmény fogadott. Az átkötő szövegeket viszont kényelmesen megérthetjük az angol feliratok segítségével.
A 21 nótát tartalmazó program igen tömény, alig engedi a hallgatót szusszanni. A banda összes tuti „slágere" felvonul, a folkos részek szépen, üdítően szólalnak meg, a kiállások tiszták. A három előtérben taroló húros, valamint a háttérbe rejtett, szintén lelkes billentyűs lány olyan erőbedobással hajlóbál mindvégig, hogy abba bele lehet szédülni. A brutkó riffek időnként kevésbé érzékletesek, mint CD-minőségben, de ez az élő előadással jár. Cserébe a vezető melódiák és a vokálok egészen rendesen működnek.
Kis színesek: a Dragonheads-ről játszott Finnish Medley tiszta női énekét míves hangú vendéghölgy szolgáltatja. Az Into Hiding című Amorphis-feldolgozás előadásához meghívták Ville Tuomit, aki az eredeti felvételen is énekel. (A kb. négysoros zengedezést alighanem vodkával hálálták meg a rasztás csávónak...) Az anyag végén bónuszként egy rövid bejátszás található, melyen a Finntrollt láthatjuk, amint szóban és némi dallamtámogatással felköszöntik a szülinapját ünneplő Ensiferumot. Ennyi és nem több.
A csapat azóta tartozik a kedvenc skandi bagázsaim közé, mióta első ízben végighallgattam Ensiferum, Iron, majd Dragonheads munkáikat. Ez a kiadvány afféle emberbaráti légkört sugároz, véletlenül sem tartozik az agyonpolírozott, háromszor körülnyaldosott produkciók sorába. Korrekt, tökéletesen élvezhető munka, kiválóan alkalmas arra, hogy egy estét kellemesen végigheadbangeljünk a srácokkal. Mert aki meghallgatja a Token of Time, az Iron, vagy a Treacherous Gods nótáikat és nem ugrik ki a bőréből, annak valami súlyos gond van a vérmérsékletével...
Rajongóknak kötelező darab, de egyszeri érdeklődők sem járnak vele rosszul.
