Tilo Wolff mester idejét érezte annak, hogy a munkássága során létrehozott klipeket gyűjteményes formában, szépen kivitelezett papírdobozba suvasztva tegye közkinccsé. A rövidfilmecskék a Lacrimosa csaknem valamennyi albumáról felvonultatnak előttünk némi ízelítőt – kivéve a korai Angst, illetve Einsamkeit lemezeket.
Lírai, hangulatos intróval indít a korong (Impressionen), melynek tünékeny bevágásai máris végigvezetik a nézőt a zenekarra jellemző albumborítókon, grafikákon, megismertetve mindenkit e fekete-fehér világ finom árnyalataival. Miként a korai klipek legtöbbjén, a nyitó Saturán is észrevehető az amatőr, pénzszűkös kivitelezés, noha Tilo már ekkoriban is kiforrott, épkézláb elképzeléssel rendelkezett arról, mit akar megvalósítani. Minimalista, gótikus képi világ párosul e lassú, morózus szerelmes dalhoz.
Az Inferno albumról kiválasztott Schakal már jóval összetettebb munka. A depresszió-közeli hangulatot összevissza égett, vért könnyező emberek, festett makettek, élettel telibb színek teszik teljessé, valamint egy profin létrehozott szörnymaszkban is gyönyörködhetünk. A Copycat a Lacrimosa kevés angol nyelvű dalainak egyike, ráadásul igazán dinamikus, nyers hangvételű nótáról van szó. A zenéhez társuló képek is mozgalmasak, noha csupán a bandát láthatjuk zenélés közben.
A Stille albumról megszólaló Stolzes Herz igazán színpadiasra sikeredett. Gondom voltaképp csak a kórus régimódi kosztümökbe öltöztetett látványával van, mert a nénik-bácsik kissé nevetségesen festenek ezekben az avítt göncökben. A másik, sokkal idegesítőbb dolog azonban az, hogy a dal erősen megvágott verziójához készült a klip. Ennek okát fel nem foghatom, elvégre Tilo és csapata aligha gondolkodhatott abból a szemszögből, hogy a zenés tévécsatornák (akiknek a leghaloványabb fogalmuk sincs a 'mosa létezéséről) nem tudnának mit kezdeni egy hosszabb klippel... Kár érte.
Szintén a Stillén található a Not Every Pain Hurts nóta, amelyet Anne Nurmi kissé gyengélkedő előadásában szemlélhetünk végig. Felejthető ügy. A Siehst du mich im Licht klip teljes elvontságához az Antagon Theatre művészei járultak hozzá nem is kis mértékben. Az erőteljes, full szenvedélyes dal kisfilmje dugig van bizarr, levegőben lógdosó, hadonászó, tülekedő alakokkal. Az Alleine zu Zweit klipjének megtekintését tizennyolc éven aluliaknak, illetve papoknak és apácáknak mélyen nem ajánlom, ez ugyanis egy fullasztóan erotikus, teljes erőbedobással zajló szexjelenetet tartalmaz, melynek extázisa pompásan fedi a nótában kibontakozó, felfokozott és kitörés felé tendáló ívet.
A Der Morgen Danach egyszerű koncertklip, de nem is kell ahhoz több, hogy egy ehhez foghatóan megkapó, gyönyörű dalt végigélvezhessünk. A sort záró Lichtgestalt már egy vérprofin összeállított filmecske – sőt, film. Nyomasztó hangulatát ráadásul olyan trükkökkel tették még erőteljesebbé, amilyeneket manapság leginkább horrorfilmekben látunk. Ez is egy hangulati, illetve zenei fokozásra épülő dal, amely végül Tilo teljes hisztériájába és őrületébe torkollik. Mind a muzsika, mind a klip mesteri. A DVD-n bónuszként több etűd kulisszák mögötti „making of"-ját is megnézhetjük.
A kollekció beszerzése minden Lacrimosa-rajongó számára mélyen javallott. Szép és igényes kívül-bévül, miként azt biztosra vehetjük minden olyan hanghordozó esetében, amelyhez Tilo Wolff a nevét és a tehetségét adja.
