A Saviour Machine ügyében elfogult vagyok. Sőt, fanatikus. Egyszerűen azért, mert ez a zenekar megérdemli, hiszen annyira eredeti, hiteles és igényes, hogy legalább annyira sorolnám őket a kortárs komolyzenéhez, mint a (jobb híján) gótikus szimfonikus rock-metal kategóriába (van ilyen?), bár ezt a skatulyát már második lemezükkel feszegették, a Legend trilógiával - aminek nemsokára megjelenik negyedik cd-je, a Legend III/II - pedig végképp kinőtték. Aki nem ismeri munkásságukat, vessen magára. De azért megpróbálom összefoglalni a Németországban székelő, de eredetileg amerikai ötös eddigi pályafutását.
Két nagyszerű lemez után (Saviour Machine I és II, utóbbi az egyik legmélyebb zenei alkotás, amit valaha hallottam, örök klasszikus) hatalmas vállalkozásba fogtak: megzenésítették a bibliai Jelenések Könyvét. Ja igen, a Saviour Machine keresztény zenekar. (A vérsátánisták most resetelnek, a gótvámpírok denevér képében klikkelnek a 'bezár'-ra, a true metalosok fintorogva keresnek valami koponyás-láncos lemezkritikát, de talán pár nyitott, érdeklődő ember még itt maradt a mondat végéig. Mivel érdemes.) Szóval az énekes Eric Clayton, aki a banda lelke, zeneszerző-szövegírója, beleásta magát a világvége tematikájába. És az eredmény egy sötéten, monumentálisan meghangszerelt, hömpölygő zenefolyam, néha keleties témákkal, meg talán Sisters of Mercy, Nephilim, sőt, a lassú, menetelő riffek és monológok miatt akár Rammstein-hangulattal, de ezzel még semmit nem mondtam. Mert az egésznek van egy annyira időtlen, nyomasztó, de ugyanakkor felemelő hangulata, amit sehol máshol nem tapasztaltam (talán az Orphaned Land jár néha a közelében), a súlyos, fölöttébb intelligensen megfogalmazott szövegek pedig teológiai röpiratoknak is elmehetnének.
A bibliai jóslatok, ó- és újszövetségi szimbólumok és a modern, elgépiesedett, rideg világ hangulata úgy olvad egybe ebben a zenében, mintha egyszerre néznéd a Passiót és a Mátrixot! A lemezek borítójában is héber írásjelek, Hyeronimus Bosch festmények és mikrochipek keverednek. A zenekar neve (Megváltó Gépezet) is ezt a kettősséget hordozza magában, koncertjeik látványvilága (fehérre meszelt énekes fekete köntösben, ezüstkereszttel a homlokán vérbe mártja az izraeli és palesztin zászlót, stb.) pedig nagyon felkavaró és elgondolkoztató, nem a vidámvasárnapos örömködés jön le belőle, hanem az önkezétől halálra ítéltetett emberiség kétségbeesett fohásza teremtőjéhez. És még mindig nem érzem úgy, hogy mondtam volna valamit, ami a közelébe ér.
Cikkem tárgya egy dupla dvd, ami tartalmazza a zenekar 1995-ben, második albuma után kiadott német koncertjét, és a 2002-es dupla koncert-cd teljes képi anyagát is. És persze sok extrát: interjú, "making of", kiadatlan videoklip, stb., összvissz 300 percben (igen, 5 óra!). Mindezért kerek 4000 HUF-ot kértek, szóval mindenképp jól jártam.
Az első koncert képi világa kicsit szegényesebb, zeneileg pedig az első két lemezre épül, így az elhangzó témák tényleg dalokként maradnak meg. Abszolút zseniális a 16 perces The Standet egy az egyben hallani/látni! A 2002-es buli már más. A Legend dalai lassan hömpölygő, hangulatukban néha már túl sötét masszát alkotnak, de iszonyatosan tetszik mégis, mert teljesen eredeti az egész. A színpadra invitált kórus és vonósok segítségével a lemezek szimfonikus felhangjai sem vesznek el. Eric Clayton énekes teátrális előadásának láttán biztos sokan húznák fel kérdőn a szemöldöküket, de mindennel a dalok mondanivalóját támasztja alá, és ha más nem, a záró American Babylon (egyetlen régi dal) alatti képsor - USA zászlóra (mű)vérrel felírja, hogy 9-11-01, majd elégeti - egyértelműen "átjön". Eric hangja természetesen élőben is hatalmas, aki az Ayreon lemezt hallotta, veheti az ottani teljesítményét alapnak. A meglepő, hogy egyáltalán nem erőlködik, minden hang a helyén van, és bár néha inkább a mélyebb szólamoknál marad, de egy 3 órás koncerten ezért nem haragudhatunk rá. Talán érdemes megemlíteni, hogy a Narnia gitárosa, Carl Johan Grimmark a Saviour Machine-ben is teljes jogú tag, de aki neoklasszikus szólóorgiákat vár, az csalódni fog. A srác itt abszolút zenei alázattal pont annyit penget, amennyit kell. Dalokat nem is érdemes kiemelni, de személyes favoritjaim a Legend harmadik cd-jének The Ancient Serpentje (az "Oh, Lucifer" kórussal) és a The Plague and the Darkness, aminek hangulata élőben még - nincs jobb szavam rá - gonoszabb.
Konklúzió: ha nyitott vagy mindenféle újító muzsikára (pl. ha tetszik a Pain of Salvation - Be) akkor tégy egy próbát a Saviour Machine-nel! Ez a dvd egy minden részletre kiterjedő, átfogó képet ad róluk.
