Shock!

Bár jelen anyag időzítése (számunkra) nem is lehetne tökéletesebb, tagadhatatlan, hogy mégis van némi lehúzásszaga ennek az egész itt látható/hallható történetnek. Az okok egészen szimplák, essünk is túl ezen. A Live At The Roxy nézhető változata mindösszesen tizenhárom dalt tartalmaz, és ezt ugyan pár „bónusz" tétellel tizenhétre hizlalják, de ezen felül ne is keressünk rajta további értékelhető tartalmat. Alig százpercnyi koncertfelvételt jelent ez egy másik olvasatban, ami az (akár ingyenesen is) elérhető Slash feat. MKATC-megmozdulások szinte végtelen mennyiségét tekintve minimum karcsúnak mondható. Az igazi extrát a dalok variálása jelenti a CD és a DVD/Blu-ray változat között, és okkal gyanítom, hogy előbbi tizenkilenc tétele sem fedi le a teljes szettet (eredetileg húsz dalt játszottak azon a tavaly szeptemberi estén, az Automatic Overdrive élő premierje valahogy mindkét verzióról lemaradt).

Ennyit a sirámokról, mindenki szabadon eldöntheti, hogy ár/érték arányban mindez megfelel-e neki, és ha nemleges a válasz, akkor is tudja, hova fáradhat. Nem is azért KELL látni ezt a fellépést, mert hangban és képben nem született még ennél jobb Slash-koncertanyag. A gitáros szülővárosában rögzített Made In Stoke 24/7/11 például hangulatában ver köröket erre az összeállításra, az MTV által a tavalyi év végén rögzített glasgow-i koncert pedig az operatőri munka tekintetében felülmúlhatatlan. A Roxy azonban mégiscsak a Roxy, ennél komolyabb érv itt jelenleg nem létezik. A Lou és Nic Adler tulajdonában álló nyugat-hollywoodi nightclub szimplán legendás hely, a részletekbe nem itt fogok belemenni. Nem mellesleg – ahogy a felvételen is elhangzik – öt évvel a jelen fellépés előtt éppen itt adta első koncertjét a Konspirátorok Gyülekezete. Egyetlen marginális jelentőségű tagcserétől eltekintve helytálló is a fenti megállapítás: az „új ember", a ritmusgitáros Frank Sidoris szerepe itt is csak annyi, hogy „jó emberként" mutatják be.

A világ legszerencsésebb ösztönlénye minden bizonnyal megütötte a (jól megérdemelt) főnyereményt ezekkel az arcokkal, és itt nem is okvetlenül az újabban roppant ellentmondásosan megítélt frontemberről, Myles Kennedyről beszélek. A ritmusszekció egyenesen álomszerű teljesítményt nyújt, Todd Kerns bőgős talán még annál is többet: ha meglepetésről beszélgetünk egyáltalán, akkor a GN'R-klasszikus You're Crazy szerepeltetése az ő előadásában mindenképpen annak mondható. Szerencsére megtehetem, ezért leírom, hogy szerintem Slash mögött SOHA nem szólt még így zenekar, beleértve a Guns igazán tökös korszakát is (ami mindösszesen amúgy kábé fél évre éves időtartamra tehető 1986-87 magasságában). Ezt a teljesítményt ráadásul standard szinten, bárhol és bármikor, bármekkora közönség előtt produkálja ez a társulat, ahogy azt már itthon is megtapasztalhattuk. A Roxyban nincsenek sokan (cca. ötszáz férőhelyes klubról beszélünk), az előadás igazi pikantériáját éppen ez, az első sorok orra előtt nyomuló zenekar jelenti.

Hja, a menetrend pedig a szokásos: hat Guns nóta, a még mindig csodásan indító Ghost és a még mindig kínosan gyenge Velver Revolver-emlékdal, a Slither bukkan fel itt (újra). A setlist felerészben tehát még nem ennek a felállásnak a szellemi terméke, de nincs ennek komolyabb jelentősége, hiszen az arányok amúgy is végleg megfordulni látszanak. Az akkor még vadiúj World On Fire album egyfajta lemezbemutatója volt ez a koncert, amihez bátran hozzá is nyúltak ezen az estén, jól tudván, hogy azokkal a dalokkal jóformán lehetetlen tévedni. A valóban egyre kiszámíthatóbban üzemelő Kennedy legfontosabb érdeme nem is (egyébként hibátlan) koncertteljesítménye, hanem a társszerzőként a Slash-dalokhoz hozzáadott értéke. A végre fesztelenül nyomuló Les Paul-legenda ezzel a „háttérrel" várhatóan minden babért learat majd, teljesen megérdemelten. Amíg W. Axl Rose papíron életben tartja a Guns N' Roses nevet, addig a klasszikus felállás minden tagja jelen időben is hiteles és jó zenét játszik – ki jobbat, ki hitelesebbet, egyértelműen Slashsel az élen.

Don't fight it / Ignite it / This much I'm sure.

Slash és zenekara július 1-jén Sopronban, a VOLT Fesztiválon lép fel.