Sunrise To Sundown címmel ma jelent meg Európában a Spiritual Beggars új albuma, amelyről most bemutattak még egy dalt, méghozzá látványos animációs videóval. A lemez már a harmadik a sorban a mikrofonnál a bandától Apollo Papathanasio énekessel, összességében pedig a kilencedik albumuk.
Ismét az InsideOut kiadó jelenteti meg a Spiritual Beggars friss albumát, amelyen változatlan a felállás: Mike Amott gitárost és Ludwig Witt dobost, a két őstagot továbbra is Sharlee D'Angelo basszer, Per Wiberg billentyűs és Apollo Papathanasio énekes segíti. Az anyagra tizenegy friss szerzemény kerül majd, amelyeket frissnek és spontánnak ígérnek, és érdekesség, hogy ezúttal két dal Ludwigtól is érkezett – ilyen korábban még nem fordult elő a csapat történetében. Az anyag oroszlánrészét ugyanakkor természetesen ezúttal is Mike jegyzi, aki szólóban és Wiberggel közösen is írt dalokat a lemezre, illetve a billentyűs is elkövetett önállóan néhány szerzeményt. A fentiek mellett fontos tényező, hogy a Sunrise To Sundownt teljes egészében élőben rögzítette a zenekar, amelynek producere és hangmérnöke Staffan Karlsson volt. Mike egyébként új színeket is ígér a zenébe, de a lényeg természetesen változatlan, továbbra is vintage hard rock/metalban utaznak.
Az album dallistája így fest:
01. Sunrise To Sundown
02. Diamond Under Pressure
03. What Doesn't Kill You
04. Hard Road
05. Still Hunter
06. No Man's Land
07. I Turn To Stone
08. Dark Light Child
09. Lonely Freedom
10. You've Been Fooled
11. Southern Star
A Costin Chioreanu készítette új klip alább máris megtekinthető. A zenekar a megjelenést követően klubkoncerteken és fesztiválokon egyaránt bemutatja majd az albumot, de egyelőre sajnos csak Nyugat-Európáról van szó, a svájci Prattelnnél közelebb – ahol április 4-én lépnek fel – a mostani állás szerint nem jönnek hozzánk. A banda legutóbbi lemeze 2013-ban jött ki Earth Blues címmel.
Hozzászólások
De jó is volna ha egyszer Amott mester egyszer az Arch Enemy helyett a Beggars-szel jönne hozzánk!!!
Az új lemez ott van a szeren amúgy. Kb. 3-4 hallgatás után jobban tetszik mint az Earth Blues. Annak is volt egy örömzene jellege, de az új anyag valahogy még ösztönösebbnek tűnik. Úgy érzem kicsit talán kevésbé technikás, de dinamikusabb, erőteljesebb, vastagabb hangzású.