Shock!

A Five Finger Death Punch a világ egyik legnépszerűbb metálzenekara, ám Zoltan Bathory csapatának rengeteg ellendrukkere is van. A gitáros egy friss interjúban most elárulta: néha szándékosan provokálják az embereket.

Nemrég végre Budapesten is fellépett a Five Finger Death Punch, akiknek új, F8 című lemeze ismét hatalmas siker. Azonban közhelyszámba megy, hogy a magyar Zoltan Bathory által alapított csapat korántsem mindenki kedvence, elég komoly ellentáborral is rendelkeznek. „Tudjuk, hogy nagyon megosztó zenekar vagyunk”, mondta a témáról Zoli a Kerrang!-nek. „A rajongóink fanatikusok, imádnak bennünket, rengetegen viszont ki nem állhatják a bandát. Viszont még akik utálnak, azok sem szoktak minket másokhoz hasonlítgatni. Megvan a saját stílusunk. Ezen túlmenően Ivan szövegei mindig jelentőségteljesek, legyen szó személyes, politikai vagy társadalmi témáról. Nem a történelemről vagy a viking harcosokról énekelünk. Ezek a szövegek társadalmi kommentárként is felfoghatók: reményről, tragédiákról szólnak, illetve minden olyasmiről, amin keresztülmegyünk az életben.”

Zoli elismerte: a Five Finger Death Punch néha direkt provokálja a közönséget. „Szeretünk bosszantani másokat. Amikor mindenki az utcán tiltakozott A háború nem válasz! feliratú transzparensekkel, mi kihoztuk a War Is The Answer lemezt. Amikor beindult az Occupy Wall Street mozgalom, és erősödésnek indult Amerikában a szocializmus, mi megjelentettük az American Capitalistet. Ez mind szándékos.”

A beszélgetés során szóba került a zenekar stílusa is, mondván, az FFDP-re sokan tipikus amerikai metálként tekintenek. „Igazából sosem tudom, mit jelent, ha valamire rásütik, hogy tipikus amerikai zene”, mondta a felvetésre Zoli. „Arra utal, ahogy játszunk? A kinézetünkre? A mondanivalónkra? Netán arra, hogy először Amerikában robbantunk be, és a pályánk kezdeti szakaszában elsősorban ott turnéztunk? Ha zeneileg megnézed a legtöbb európai metálzenekart, a háttérben rejlik valamiféle komolyzenei hatás: a harmóniákon, a dallamokon, ezek összhatásán van a hangsúly. Az amerikai zene sokkal inkább a folkban, a rhythm’n’bluesban gyökerezik, a groove, a lüktetés, az érzés áll a fókuszban. Szerintem a mi zenekarunk ebből a szempontból nemzetközinek tekinthető.”