Nem kétséges, hogy az Aebsence nevet hamarosan meg fogja jegyezni a hazai zeneszerető közönség. Magyar folkos elemekkel átszőtt muzsikájuk friss színfoltja az undergroundnak, remélhetőleg a jövőben egyre többen megismerik és megszeretik őket. A csapatból Budai Péter énekes válaszolt kérdéseinkre.
Még nem nagyon jelent meg rólatok túl sok minden a kedvező kritikákon kívül. Egy rövid zenekari történetet fel tudnál vázolni?
A csapat létrejötte Perneczky András gitárosnak és Máthé Attila dobosnak köszönhető. Valamikor 1995 végén vállalkoztak erre a képtelen ötletre, hogy tető alá hoznak egy zenekart. Ketten azonban kevesek voltak az üdvözüléshez, így rövidesen a képbe került Liwa László basszusgitáros, akivel korábban már mindketten együtt zenéltek. A hangszeres szekció így már teljesnek volt mondható, de hiányzott még egy énekes. A zenekar nem arról híres, hogy bármit elkapkodna, így ennek a problémának a megoldása majdnem két évbe telt. A megfelelő ember a megfelelő helyen és időben úgy látszik én voltam. Korábban a helyi Moonset zenekarban énekeltem és gitároztam, de 1997 elejére ez a banda földbe állt. Néhány hónapra rá hívott fel András, hogy énekest keresnek. Innen már kitalálható a folytatás. '97 nyarától játszunk így együtt. Novemberben adtuk az első koncertünket ebben a felállásban. Ekkor már terveztük egy bemutatkozó demó tető alá hozását, amit decemberben rögzítettünk is egy gödöllői stúdióban, de sem a hangzással, sem a saját teljesítményünkkel nem voltunk megelégedve, így '98 tavaszán megismételtük egy másik stúdióban. Eredmény dettó. Azév nyarán újból próbálkoztunk, kétszer is, de hasonló eredményekkel, mint korábban. Végül újabb próbálkozás és stúdió következett idén januárban, amit már megfelelőnek találtunk. Mondjuk nem tépi le az ember arcát, de arányosan szól és mi sem voltunk már annyira megilletődve. Ezt az anyagot küldözgettük szét a tavasz folyamán különböző hazai újságoknak, rádióknak. Közben fellépegettünk itt-ott, nyertünk egy tehetségkutató különdíjat tavaly augusztusban. Ennyi a történet. Nem egy történelem az biztos!
Számomra kivételesen sokszínű a zenétek. Honnan jött az ötlet, hogy magyar népzenei hatásokkal keverjétek a metalt?
Kösz a bókot! Szóval, hogy az ötlet kitől származik? Az attól függ kit kérdezel meg a csapaton belül. Az biztos, hogy a zenekar a belépésem előtt is próbált másoktól eltérő muzsikát írni az elmondásukból tudom, hogy ezt a népzenés dolgot már tervbe vették és eredetileg egy népi hegedűs játszott volna velük. Már meg is volt az ember, de nem lehetett vele rendesen összeegyeztetni a próbákat így az ötlet dobva lett. Gondolom ezután az merült fel, hogy mivel szükség van egy énekesre is, az miért ne legyen ilyen népies témákban is otthon lévő valaki. Én a korábbi zenekaromban már kísérleteztem népies témákkal és született is 96-ban egy ilyen demónk, amit az Absence gitárosa András hallott is és amikor elhalt a zenekarom felhívott, hogy énekest keresnek és ilyen népies dolgokban is gondolkodnak. Na én meg kaptam a kínálkozó alkalmon. Tehát végül is ez a népi téma kétoldalú elhatározás volt. Egyébként nem vagyunk úttörők ebben a témában, hiszen olyan csapatok vitték a prímet előttünk, mint a Barbaró, vagy a Gőzerő, hogy csak a hirtelen eszembe jutókat említsem. Mi egy más megközelítésben próbáljuk továbbvinni az általuk megkezdetteket.
Külföld felé próbálkoztatok a demóval, vagy ezt eleve lehetetlennek érzitek pont a népzene miatt?
Próbálkoztunk és próbálkozunk. Nemrégen küldtünk a demóból újságoknak és a jövőben kiadóknak is tervezzük megküldeni. Úgy érezzük, hogy pont a népzene lehet az, ami miatt érdeklődhetnek utánunk. Nem vagyunk hatalmas muzsikusok, sem egy új stílus megteremtői, de emiatt az íz miatt véleményünk szerint esélyünk lehet külföldön is. Mi bizakodunk.
Lesz a közeljövőben Absence album?
Hát, ha a közeljövő egy-két év, akkor igen. Ennél korábban akkor van rá esély, ha valaki hozzánk vág egy kalap pénzt, vagy egy elfogadható szerződést. Ahogy az előzőekben mondtam, nem szoktuk a dolgokat elkapkodni. Lényegében a lemezanyag már hellyel-közzel megvan. Várjuk még a külföldi visszajelzéseket is, de itthon is szeretnénk albumot. Nem szeretnénk ölbe tett kézzel ülni, de először azt tudják meg néhányan, hogy egyáltalán létezünk, most elsősorban a demó promóciójára összpontosítunk.
Koncertezni szoktatok? Mi a helyzet e téren?
Szoktunk. Azt nem mondanám, hogy az ország már megcsömörlött a sok koncertünktől, mert ritkán lépünk fel. Sajnos a nyár most koncert téren kimarad, mert a néhány lekötött bulinkat szépen visszamondogatták, vagy mi nyaralunk éppen, a fesztiválokról meg rossz tapasztalataink vannak, így nem is mozgolódtunk ilyen irányba. Egyébként iszonyatos mi megy koncert téren Magyarországon. Régebben sem volt leányálom koncertet szervezni, de most minden szinten megy a nagy beleszarás. A tapasztalatok negatívak.
Honnan ismeritek ilyen jól a magyar népzenéket - csak mert mostanában nem nagy "divat" a fiatalok körében az ilyesfajta érdeklődés...
Az a vicc, hogy nem ismerjük jól a népzenéket. Nem járunk táncházba, nem hordunk tulipános dolmányt és nem vagyunk tagjai semmilyen népnemzeti értékmegőrző mozgalomnak sem. Népzenével leginkább annyit találkoztunk, mint mindenki az általánosban az énekórákon. Ezen felül én alkalomadtán hallgatok Muzsikást, vagy Sebestyén Mártát, nagy hazai kedvencem a Barbaró és Bartók zenéje sem került el. Ezek megférnek a Kyuss és Tool albumok mellett. Néhány éve egy időre beleástam magam a népzenei szöveg témába és András is hallgat ilyen zenéket, de egyáltalán nem ezek teszik ki a napjainkat. A többiek azt hiszem egyáltalán nem élnek ilyen zenével, csak amit a próbán hallanak a saját számokban. Ennyi a titok. Ez a zene valóban nem divat, de azért mert rossz képzeteik vannak az embereknek a népzene szó hallatán. Mindenki "Egy cica, két cica"-t vár. Korábban volt ugye a "Jó ebédhez szól a nóta", meg az "Önök kérték" tele ilyen igénytelen népies műdalokkal, ma meg Lagzi Lajcsi van. Ezt etetik az emberekkel, ezzel azonosítják be sokan a népzenét. Hát nálunk ilyesmiről szó nincs. Azt vettük észre, hogy sokan amikor először meghallják a zenénket néznek nagy szemekkel, de ha megismerik a számokat többen már együtt ordítják a koncerteken, hogy Olyan bánat a szívemen. Valahogy megfogja őket a dolog. Egyébként a népzenei szövegek valami fantasztikusan kifejezőek, egyszerre elvontak és konkrétak és sokszor a legbrutálisabb szövegnél is keményebbek. A metalban is fontos a kifejezőerő és ez megvan a magyar népzenében. Annál sötétebb, mélyebb, szerelmesebb és kifejezőbb szöveget el nem tudok képzelni, akármilyen nagy szövegírótól, hogy "testem a testeddel egy sírban nyugodjon, vérem a véreddel egy patakot folyjon". Adja magát egy kemény metal nótába. Erre ráéreznek az emberek.
Kiknek ajánlanád a zenéteket, van célközönségetek?
Az nagyon sablonosan hangzik, hogy mindenkinek ajánlom, de valóban így van. Kimondott célközönségünk nincs. Nem lehet mondani, hogy ez a zene csak a stonereknek, a thrashereknek, vagy a true metal warrioröknek szól. Aki egy kicsit más hangulatra vágyik a metalban az szerencsét próbálhat velünk.
