Shock!

Magyarország punk rock, de ne is szűkítsük le így, simán csak rockzenei életének egyik megbízható alapbandája az idén harmincadik (!) születésnapját ünneplő Auróra, akik időnként a háttérbe húzódva ugyan, ám mindvégig jelen voltak a hazai színtéren. Idén kiadott, visszatérésnek is tekinthető lemezük, a Még nem ez a tréfa vége igen sok ponton hoz akár élesnek is nevezhető változást a megszokott jellemzők közé, nem mellékesen pedig remek apropót szolgáltatott arra, hogy átfogóan gyalogoljunk végig a banda három évtizednyi történetén. Az énekes/gitáros Vígó/Vigi pedig készségesen felelgetett kérdéseinkre, ráadásul még arra is figyelt, hogy helyenként egy-két Auróra sláger címét is elrejtse a válaszokban.

Idén harmincéves a zenekar, úgyhogy mit szólnál egy kis történelemórához? Kezdjük mindjárt az elnevezéssel, az anno Auróra cirkáló néven beindult csapat miért hagyta el a „cirkáló" toldatot? Egyáltalán, ez volt a legelső nevetek?

Nem, nem ez volt az első, hanem a TerrorEast. Ez a régi rendszerben olyan extra vagánynak tűnt, de aztán plakát formájában végül nem is nagyon szerepelt sehol. Akkoriban az nem is igazán volt divat, szájhagyomány útján terjedtek a hírek. Később a hatalmi nyomás volt az erősebb, és új nevünket úgy választottuk, hogy mindenki megnyugodjon. Az idő meg aztán formált rajta egy kicsit, így elmaradt a vége.

A hatalma utolsó éveit élő kommunista pártvezetés nem csak a CPg-t hurcolta meg, hanem kijutott a megpróbáltatásokból például nektek is. Mesélnél erről néhány mondatot?

A szép számban felállt helyi erők látószögében múltak az évek a gyarmaton. Igazából a komcsik mindenre figyeltek, folyamatosan a nyakunkra küldték az ifjúság védelmiseket. Bármerre mentünk, mindenhonnan figyeltek a röntgenszemek. Mi viszont tudtuk, hogy mikor és meddig mehetünk el. Mára ez már csak egy rossz emlék.

Aztán eljött a rendszerváltás, ami titeket abból a szempontból éppen a legjobbkor ért, hogy épp ekkoriban kerültetek igazán felfutó ágba. Talán ezért is szólhatott akkorát a Viszlát Iván!, majd az Előre kurvák, gengszterek. Sokakkal egyetemben úgy látom, hogy ekkor volt abszolút a csúcson az Auróra, közönsége sem csupán punkokból állt. Ti hogyan éltétek meg ezeket az éveket?

Azért még most is nagyon ütős a zenekar, és most sem csupán punkokból áll a publikum, pont úgy, mint akkor! Szerencsére a közönségünk elég sokrétű, és kialakult egy gondolkodó, komoly tábor, aki a zenekarunkat szerette és szereti. Az biztos, hogy a '90-es évek legelején kemény időket éltünk meg, ám sokaknak pont az tetszett, hogy volt egy merész, bevállalós zenekar, aki kimondta azt, amit nem volt szabad. Ez hozott nyilván egyfajta népszerűséget magával, akkoriban mindenhol az oroszok és az ivánosdi volt a téma. Csupán a belvárosban négy laktanya volt!

A csúcskorszakban melyik zenekarokkal voltatok igazán jóban, és kik voltak azok, akiknek akár csak a neve hallatán is kinyílt a bicska a zsebetekben?

A média által fényezett csapatokat nem csíptük – nevek nélkül -, mert azok nem szóltak semmiről. A többiek közül igazából egyikkel sem volt nekünk bajunk. A jelenben pedig ez az MR2-jelenség, ami rohadt kínos. Az alternatív zenekarokra is szükség van, de hogy egy államilag támogatott rádió ilyen gusztustalanul fényezzen egy műfajt, az felháborító! Sok más értékes zene is van, amit be kellene engedniük a műsorokba! Konkrétan most nyilván nem magunkra gondolok.

Később aztán jött a FelTámadás ideje, ami azonban az Előre kurvák... után erős visszalépést jelentett, és még az egyébként később klasszikussá érő Keserű cukor idején sem sikerült teljes mértékben kilábalni a gödörből. Mi okozta ezt a megroggyanást?

Addig nem volt gond, amíg a csapat a dolgait saját maga intézte. A zavar oka az volt, hogy a „sikerszéria" után a zenekart egy rosszul választott menedzsment teljesen hibernálta. Évekig nem jutottunk lemezszerződéshez, csak nehézkesen tudtunk fellépni, és itt csúsztak meg a dolgok.

A Nincs karácsony egyfajta visszatérő lemeznek volt tekinthető, visszatért az egy lemez erejéig mellőzött szövegíró barát, Pusztai Zoltán is. Cselákkal amúgy mi lett, tartjátok esetleg a kapcsolatot?

Azt a Keserű cukor idején sem gondoltuk soha, hogy Zoli barátunkat onnantól kezdve végleg kihagyjuk a dolgainkból. Cselák pedig egy igencsak mozgós srác, most olyan helyre költözött, ahol nincs térerő. Két éve elkeveredett, de meglesz. Jóban vagyunk, vittem neki a megjelenéskor egy Esszencia dupla CD-t is.

A Nincs karácsonytól a Rezervátum mélyén lemezig egyfajta másodvirágzásnak lehettünk szem- és fültanúi, amivel összefüggésben a zenétek is kicsit közérthetőbbé, emészthetőbbé vált. Nem anyáztak a régi hívek, amikor például a Robin Hood klipje felbukkant a Z+-on?

Nem, teljesen kulturáltan viselték a dolgot. Mi amúgy sem voltunk sokszor a tv-ben. Szerintünk és a rajongók szerint is inkább az lenne a jó, ha több értékesnek mondható zene kerülne be. Kevésbé lenne ártalmas, mint egy-egy „népnevelő" valóságshow. De az értelmesebbje úgyis tudja, hogy miről szól a mese.

A 2000-es években készült korongjaitok viszont igazán szigorúra és agresszívre sikeredtek. Ennyire szarul éreztétek magatokat ekkoriban?

Igen. Csalódottak voltunk a rendszerváltásnak nem nevezhető időben, az utána következőkben meg pláne. Naivan vártuk a csodát.

Aztán elég nagy megrökönyödést keltve elment az alapító Galacs is, ennek mi volt az oka?

Hosszú éveket töltött el a zenéléssel, ami miatt sok más dolog maradt ki az életéből. Ezeket most rendezgeti.

Nem fura amúgy a saját fiaddal egy zenekarban lenni? Nincsenek ebből konfliktusok, nem mondtad még neki például a turnébuszban, hogy a koncerten olyan pontatlan voltál, hogy megmondom anyádnak, hogy a holnapi ebédre szánt paprikás krumpliból nem kapsz egy falatot se?

Az a baj, hogy sokkal inkább ő a pontos, és néha mi nem kapunk büntiből kaját. Nem fura a dolog, mert ismerjük a gyereket lassan 24 éve. (nevet) Mindig körülöttünk volt, ebben nevelkedett, ezt szereti. Mellette szól az is, hogy jól kitanulta a szakmát. Nagyon jól megvagyunk a buszban, és szerencsére a hétköznapokban is. Nálunk tényleg komoly barátság és vidámság van - nem csak a zenekar tagjai, hanem a roadok és a zenészek közt is.

A trojka harmadik tagja, Kisbé anno trombitásként került a csapatba, majd gitárra váltott, most pedig basszusgitározik. Várhatjuk, hogy a következő korongon esetleg orgonán játszik majd?

Ő a zenebohóc? (nevet) Nem gondolom, bár valóban villantott már például a dobolás terén is. Amúgy meg régóta basszerozott, szép szerencse, hogy a basszust így magára vállalta. Legalább nem kellett új arcot megszokni.

De térjünk rá végre az új lemezre: Töfi, Denevér stúdió, HammerWorld – várható volt, hogy a hangzás minden eddiginél tisztább és fémesebb lesz. Nem tartottatok tőle, hogy ez esetleg megfeküdheti a veterán rajongók gyomrát?

Szerintünk a jó hangzás az nem hátrány, sőt elvárás! Mi annak örülünk, hogy a stúdiózás terén a csapat révbe ért, és megtalálta végre azt a stúdiót és azokat az embereket, amit és akiket keresett. A feltételek immár adottak. Töfivel, Bélával szeretünk dolgozni, mert tudjuk róluk, hogy tisztességesen dolgoznak, és jóleső érzés, hogy emellett kedvelik a zenénket is.

Azért a Még nem ez a tréfa vége enyhén szólva sem csak a hangzással szerezhet meglepetést. Pusztai Zoli szövegei helyenként szinte meghökkentően derűsek. Zoli (és vele együtt az Auróra) ennyire kibékült volna a világgal?

Igaz, hogy újfent egy sötét kort élünk, de szinte az összes szöveg nálam készült a nappaliban, és Zoli barátommal azért ügyeltünk arra, hogy a Tréfa ne legyen egy ereket felvagdosó album. Nagyon jó hangulatban készültek a dalok is, írás közben mindig töltöttem egy-egy Tequilát. Só, citrom, ahogy kell, és együtt örültünk a dolgainknak.

Koncerten sem hat furcsán, amikor mondjuk a Kis kurva, vagy az Előre kurvák, gengszterek után hirtelen felbukkan a Téli ég alatt lírája, vagy épp a Kozmikus zene akusztikája?

Óvatosan kell bánni velük, ez igaz. A Kozmikus zene az mondjuk nem kérdés, hogy csakis az utolsó dal tud lenni a koncerten. Azután már nincs mit eljátszani.

Egyáltalán mi ez az újabb keletű szerelem az akusztikus zenék irányába?

A dolog úgy kezdődött, hogy Zolinak a Képírás című könyvbemutatójára elmentünk két akusztikus gitárral, és előadtunk néhány Auróra dalt. Nagy örömöt leltünk benne mi is, és a jelenlévő közönség is. Aztán volt pár akusztikus fellépésünk, ami nagy sikert aratott. És a dalainkat ebben a verzióban is szeretjük játszani. Nyilván nem kívánjuk ráerőltetni az akusztikát senkire, és nem is keverjük össze a két dolgot. Az album lemezbemutató körútja már zajlik hagyományos koncertekkel, de lesznek közben akusztikusnak hirdetett fellépéseink is.

A lemez címe egyfajta kinyilatkoztatásnak is tekinthető. Mintha üzenni szeretnétek vele, hogy a kedves jóakarók még ne kezdjék el temetni a bandát. Volt esetleg erre irányuló bármilyen negatív tapasztalatotok?

Szerencsére nem tudunk róla, hogy bárki temette volna a bandát. De igaz, hogy azt érezzük, hogy még nem ez a tréfa vége. Totálisan fel vagyunk töltődve! Aki követi a dolgainkat, az láthatja, hogy tényleg nem egy alvó üzemmód a miénk! Például sokáig nem készültek klipek a dalokhoz. Most aztán belehúztunk, és kitanultuk a klipkészítést is, legalább valamilyen szinten. Az eredmények tetten érhetőek a YouTube-on.

Egy dolgot még nem kerülhetünk meg: a legutóbbi két lemeznél megkaptátok, hogy túlzottan jobbra húzódtatok, némelyek még a „náci" jelzővel is megkínáltak benneteket. Nekik is üzen az a sor, hogy „egyforma hülyék cirkálnak föl-alá mindkét oldalon"?

Egészen egyszerűen elegünk van a megélhetési politikusokból! És az pedig nem lenne rossz a világnak, ha nálunk nagyobb nácik nem léteznének!

A Nincs térerő klipjében egy kissé megroggyant, ám örökifjú öregúr ugrabugrál, akiben ha jobban megnézzük, felismerhetjük Lópici Gáspárt, az utca hírmondóját. Szilágyi István színművész hogy került képbe veletek kapcsolatban? Ismerte esetleg a zenéteket?

Igen, hallott már rólunk korábban! Tetszett neki, hogy a klipben szerepelhet. István egy káprázatos fazon, egyben nagyon jó ember. Egyébként egy hozzá közeli hangmérnök barátom, Fülöp Úr hozott össze minket.

A közelmúltban lezajlott néhány komolyabb bulitok közül melyikre emlékeztek vissza legszívesebben?

Az Alfa fesztiválra, Várpalotán. Nagyon nagy volt! De klasszak voltak a fesztiválos fellépéseink, szinte kivétel nélkül.

Az Auróra Records létezik még? Egyáltalán van még értelme fizikai valójában is lemezeket kiadni?

Nem, és nincs.

És mit szóltatok hozzá, hogy tavaly a Győri ETO lett a bajnok?

Természetesen nagyon örültünk, a meccseiket is követjük, és buzdítjuk is őket.

Klubbuli vagy fesztiválfellépés?

Is - is.

Sör vagy bor?

Bor.

Ramones vagy The Clash?

Mindkettő.

Wizo vagy Die Toten Hosen?

Die Toten Hosen.

CPg vagy HétköznaPICsAlódások?

CPg.

Lady Gaga vagy Madonna?

Madonna.

Barcelona vagy Real Madrid?

Barcelona. (Így van!!! – a szerző)

A Gyűrűk ura vagy Csillagok háborúja?

Egyik sem.

Végezetül: mi az élet értelme?

Most az jutott eszembe, hogy meg kell hallgatni Louis Armstrong dalát, a What A Wonderful Worldöt!