Shock!

Valami mozgolódik odaát. Mármint a tengerentúlon. Már a fiatal srácok is kezdik megunni a vízcsapból is folyó tökegyforma nu metal zenekarokat - akik közül be kell vallani, nagyon kevés az igazán jó.
A Beyond The Embrace fiatal csapat, teljesen ismeretlenek a nagyközönség számára, de a Metal Blade szárnyai alatt talán sikerre vihetik abszolút európai-ízű zenéjüket.

Mesélnél pár szót a zenekar első éveiről?

A banda első évei lényegében kemény munkával teltek. Oscart egy barátomon keresztül ismertem meg véletlenszerűen és jól összepasszoltunk. Én billentyűs hangszereken játszom, ezt ki is használtuk, amikor elkezdtünk dalokat írni. Csak úgy dobálóztunk a riffekkel, amíg teljesen elégedettek nem voltunk az elkészült számmal. Vagy öt nótát írtunk, amikor úgy határoztunk, összehozunk egy csapatot. Ez könnyűnek bizonyult. Oscar összes volt zenésztársát bevetettük, ők a Paranormal nevű thrash bandában játszottak. Aztán az unokatesómat, Adamot vettük be bőgősnek. Ezt követően elkezdtünk koncertezni. Nekem ez olyan fura volt, hiszen azelőtt nem játszottam zenekarban, de ne számít, csak ÉNEKELJ!! Tudtam, hogy nem leszünk olyasmi billentyűs csapat, mint a Children Of Bodom, ezért megpróbáltam énekelni, hogy ne csak dalszerző legyek a bandában. A dolgok kezdtek összeállni, felvettünk egy demót és elkezdtük kipostázgatni a kiadóknak.

Nehéz volt kiadót találnotok?

Kezdetben egyetlen kiadó sem mutatott érdeklődést irántunk. Egy csomónak postázzuk el, többnyire kicsi underground kiadóknak, de nem kaptunk választ. Érdekes módon a Metal Blade-nek semmit nem küldtünk. Végül egy kanadai magazinban megjelent egy kritika rólunk, a Metal Blade-nél pedig elolvasták azt és felvették a kapcsolatot VELÜNK!! Ezután élőben is láttak minket és szerződést kaptunk. Mondhatom, egy álom vált valóra.

Elég szokatlan, hogy egy zenekarnak három gitárosa legyen. Kinél bukkant fel először az ötlet, hogy ez talán érdekes lehet?

Eredetileg tőlem származik a háromgitáros felállás ötlete annak nyomán, hogy láttam néhány bandát élőben és nem hallottam bizonyos dolgokat, amelyek a CD-n viszont hallhatóak (harmóniák, ilyesmi). Azt akartam elérni, hogy úgy szólaltassam meg a zenénket, amilyennek megírtuk. Ennek alapja a három gitár, a szigorú ritmusozással megtámogatott gitárharmóniák. A folyamatos ritmusozás adja az erőt a szólókhoz. Azt hiszem, inkább a kezdeti időkben volt nehéz három gitárral dolgozni és csiszolni az élő megszólalást. Azóta viszont baromi keményen dolgoztunk a koncertek tökéletesítésén és ennek eredményeként a gitárok ma már jobban kivehetőek.

Fel tudnád vázolni röviden a dalszövegeket?

Szövegeink témái a mindennapi tapasztalatainkból erednek és az én felfogásom szerint a valóságon alapulnak. Az "Against The Elements" (vagyis Az elemek ellen) cím az élet nehézségeinek, az ellenük való küzdelemnek és egy bizonyos szintű egzisztencia fenntartásának metaforája. Úgy érzem, fantasy-dolgokról meg ilyesmiről írni nem nekem való, ezért az érzéseimről írok. Leginkább dühös arcnak tartom magam és próbálom a dühömet a tipikusabb metal bandáktól eltérő módon kifejezni. A szövegek megértéséhez meg kell próbálnod magadra vonatkoztatni ezeket amennyire lehetséges, mert arról írok, ami itt van a fejemben - az pedig néha kib...ott bizarr. (nevet)

Hogyan írnád körül az Against The Elements azok számára, akik nem hallották még?

Az "Against The Elements" a mi szövetségünk a metallal, amelyet szeretünk és hallgatunk!! Igyekeztünk a legváltozatosabb dalokból összeállítani az albumot, szóval remélem, nem is unnak rá az emberek. Azt hiszem, a metal rajongóknak egy egészen széles táborához szól a lemez a minket ért számos különböző hatás miatt. Hogy egyszerűen fogalmazzak, stílusokat egyesítünk, hogy létrehozzuk azt a zenét, amelyet metal rajongóként szeretnénk hallani!! Mert ezek vagyunk, egy csapat fiatal srác, akik imádják a metalt. A dallamos és agressziót sem nélkülöző, lélekkel teli metal zene rajongóinak szerintem be fog jönni ez a lemez.

Mivel bajlódtatok a legtöbbet a lemezfelvételeknél?

Azt hiszem, a gitárhangzást egyensúlyba hozni volt ezen az albumon a legnehezebb, már amennyiben ennek van értelme. Rengeteg téma van és néha nehéz érvényesíteni ezeket, mert a zenénk roppant sűrű. Összességében elég jól sikerült a dolog szerintem, de azért van, amin javítanék, ha vissza tudnék menni az időben, különösen néhány énekes részen.

Mondanál néhány szót magadról és a zenésztársaidról?

Nos, kezdetben mindannyian ugyanazt a zenét hallgattuk többé-kevésbé: Maiden, Metallica, Megadeth stb. A gitárosok igazi thrasherek, abszolút nem ismerték a dallamos death metal zenéket, mielőtt megismerkedtünk. Én és Adam különösen a dallamos muzsikákat szeretjük, nem is hallgatunk zenét, ha nincs benne dallam, különben nem is látom értelmét, persze ez csak az én véleményem. A zene az életünk, de emellett más dolgok iránt is érdeklődünk, erről a weboldalunkon (www.beyondtheembrace.com) mindent megtalálsz. Túl sok minden van, amit meg kéne említeni, és nem akarom felhúzni a többieket. Én személy szerint rengeteg különböző metal zenét szeretek, de borzasztó válogatós is vagyok. Csípem a Blind Guardiant, a Running Wildot, a Helloweent, de más power metal bandák nem igazán izgatnak. Ugyanígy csípem a progresszív dolgokat is, pl. Evergrey, Queensryche, Elegy, de más prog. zenéket nem. Lényegében egy kib...ott csodabogár vagyok és legtöbbször én sem értem saját magamat.

Olvastam a zenekar infólapján, hogy a zenei gyökereitek olyan zenekaroktól erednek, mint az In Flames, a Soilwork és a Maiden, és valóban ilyen teljesen európai-ízű (leginkább svéd) zenét játszotok. Ez pedig elég különös egy amerikai zenekartól. Nem gondolod, hogy elég nehéz munka lesz a zenekarotokat ismertté tenni az Államokban? Vagy Európában szeretnétek inkább nagyobb sikereket elérni?

Szerintem mindenütt nehéz kemény munka és megfelelő promóció nélkül ismertségre szert tenni. Mindig úgy éreztük, Európa jobb piac lenne számunkra, mert a metal nálatok népszerűbbnek tűnik, mint az Államokban. Szerintem egy jó turnéval megcsinálhatjuk a szerencsénket Európában és már alig várom, hogy odaát játszhassunk, ha csak rajtam múlna, már költöznék is. Másfelől Amerika tök divatorientált, a metal (AZ IGAZI METAL) többnyire underground. Mondom, egy jó turnéval biztosan szerezhetnénk egy csomó rajongót és kavarhatnánk egy kisebb fajta vihart. Metal színtér mindig lesz, még ha kicsi is. METAL WILL NEVER DIE!! Érdekes viszont, hogy vannak jelek, amelyek szerint apránként erőre kap a metal, az emberek egyre jobban érdeklődnek a hagyományos metal iránt, mint a Maiden és a Priest... Szóval a metal jövője Amerikában bíztatónak tűnik. Az emberek talán már belefáradtak abba, hogy ugyanazt a légszennyező f...ságot kell hallgatniuk, ezeket a lélektelen, gitárszóló nélküli számokat. Egyesek már készen állnak egy kis régi vágású headbangelésre!!

Van két instrumentális dal a lemezen, én a másodikból hiányoltam a dalszöveget egy kicsit. Miért nincs szövege?

Eredetileg lett volna szöveg, én azonban szerettem volna ilyen epikus számot a lemezre, olyasmit, amiben megvan ez a Beyond The Embraceklasszikus győzedelmes érzés. Rengeteg váltás van a dalban és úgy gondoltam, itt nincs szükség szövegre. Amellett a hangomat is tudom pihentetni, amikor élőben nyomjuk ezt a számot. (nevet)

Ki a legnagyobb bálványod az európai és az amerikai metal színtérről?

Egyet-egyet kellene mondanom mindkét színtérről? Legyen kettő. Európában minden bizonnyal Thomas Englund az a svéd Evergreyből, aki félelmetes átéléssel és érzéssel énekel, ráadásul gitáron is játszik és a legcsodálatosabb és leghihetetlenebb zenét írja, amit valaha hallottam! B...ki, számomra ő egy rock Isten!! Amerikából nem is tudom, bálványozok-e bárkit is, akkor hatással nem voltak rám az itteni arcok, mint az európaiak, de talán Sebastian Bachot megemlíteném. Nem is tudom, nem egy könnyű kérdés ez, de a fickó széténekli a seggét!!

Hallottad az utolsó Soilwork lemezt? Ha igen, mit gondolsz róla?

Nem igazán tetszik!! Idén nekem ez volt a legnagyobb csalódás. Hatalmas Soilwork rajongó vagyok és minden tiszteletem az övék, de ebben az albumban nincs meg a korábbi anyagok intenzitása. Speedet kiváló énekesnek tartom, de a tiszta éneke kissé lágy a riffek keménységéhez képest. Számomra a riffek minősége sem a régi, nincs meg bennük a szokásos lendületes és dallamos feszültség. A Follow The Hollow hallatán már-már felhagytam a zenéléssel, de a többi dal egyszerűen nem ér fel ehhez az erőteljes indításhoz.

Az sem mindennapi, hogy az éneklés mellett billentyűzöl. Hogy oldod meg ezt a koncerteken? Esetleg kerestek egy külön billentyűst?

Nos, élőben nem szintizek és ezzel meg is válaszoltam a kérdést! Lehet, hogy soha nem is lesz annyi billentyűs témánk, hogy azt élőben is feltétlenül reprodukálnunk kelljen, néhányat samplerről akarok majd megszólaltatni a koncerteken. A legtöbb dalban, amelyet élőben játszunk, nincs billentyű, így azok működnek is. Csalódást azonban nem szeretnék okozni, ezért ha felétek játszunk, talán viszem magammal a régi szintimet. (nevet)

Massachusettsben éltek. Bemutatnád a várost és az államot? Milyen arra az élet általában? És a metal színtér?

Nem rossz az élet errefelé, számomra megtisztelő, hogy itt élhetek, mert ismerek néhány arcot, akinek nagyon kijutott a jóból az életben. Amerikának ugyanúgy megvannak a jó, mint a rossz tulajdonságai. Sajnos a metal színtér pont az egyik rossz oldala. (nevet) A Massachusetts-i metal scene igen kicsi, de mintha már terjeszkedne, egyre több a fiatal gyerek a bulikon. Az a baj, hogy nincs valami sok klub Massachusettsben, ahol játszani lehetne.

A nálatok dúló divatos nu metalról mit gondolsz?

Utálom!! Nem bírom ezt a fajta zenét, szerintem ez a metal lejáratása. Mindegy, az embereknek bejön és ezzel nincs is bajom, csak tőlem ne várja senki, hogy szeressem. Mint már mondtam, nekem olyan zene kell, amelyben van dallam, gitárjáték, technika stb. stb. Ezek a bandák semmi ilyesmit nem képesek felmutatni. Azt nem mondom, hogy mi vagyunk a metal Istenek vagy effélék, de azt tudom, hogy a zenénket magunknak játsszuk, és hogy hitből játsszuk!!

Feldolgozásokat szoktatok játszani koncerteken?

Mindig is játszottunk feldolgozásokat, főleg a kezdeti időkben. Jó móka az ilyesmi, a közönség is kedvezően fogadja. Azt hiszem, segíti a zenénk befogadását, ha alkalomszerűen beveszünk olyan dalokat is a programba, amelyeket az emberek ismernek és amelyekhez kapcsolódni tudnak. Régebben Maiden nótákat (The Trooper és Aces High) nyomtunk. Aztán játszottuk a Billy Idol-féle Rebel Yellt is, azt a dalt igazán jól fogadták. Fel is vettük élőben a demónkra. Már nemigen tartjuk műsoron a feldolgozásokat, de itthon az emberek mindig vevők ezekre.

Mi a véleményed a Megadeth feloszlásáról?

Szomorúnak tartom. Mindig is imádtam a Megadethet. Az utóbbi albumaik között volt gagyi is (nevezetesen a Risk), de Mustaine egy metal zseni és mi örök hűséggel tartozunk neki!! Hiányozni fog a Megadeth, olyan ez, mint egy korszak vége.

Jövőbeli terveitek?

Reményeink szerint továbbra is játszunk és fejlődünk is, mind zenészként, mind dalszerzőként. Turnézunk világszerte, éljük az életet... Komolyra fordítva a szót, szeretnénk továbbra is azt a zenét játszani, amelyet mi jónak gondolunk, és mindenekelőtt szeretnénk hűek maradni önmagunkhoz mint metal rajongók. Reméljük, hogy akik elolvassák ezt az interjút, e-maileznek majd nekünk és visszajeleznek valamit, király lenne hallani felőletek! Akár le is seggfejezhettek e-mailben, nekem nyolc!! Hatalmas köszönet!

"The power is in the crowd... 'cause we all love it LOUD!" - Lizzy Borden (American Metal)