Svédországból származik a lendületes rockzenét játszó Blackshine. Második albumuk hathatósabb promóciója révén hozzánk is eljutott a zenéjük, és, hogy ti is meg tudjatok barátkozni a csapattal, a bemutatáshoz segítségül hívtuk a rendkívül kellemes beszédhangú Anders Strokirk énekes/gitárost, aki az interjú elején rövid időre átvette az irányítást...
Milyen az idő Magyarországon?
Elég hideg van, és esett egy kis hó is.
Az tök jó. Itt Stockholmban nincs hó, de pokoli hideg van! Nem az igazi... Kezdhetjük az interjút?
Naná!.. Mesélnél néhány szót a zenekarról, mikor alakultatok, mit csináltatok eddig, stb...
Akkor egészen visszamehetünk 1988-ig. Volt négy srác, akik egy osztályba jártak és összehoztak egy zenekart, mert szerették a hard rockot. Így alakult meg a zenekarunk, mindent teljesen az elejétől kezdtünk, mert akkor még egyikünk sem tudott zenélni semmilyen hangszeren. Olyanok voltunk, mint minden kezdő, de mindannyian hard rockot akartunk játszani. Elkezdtünk zenélgetni, kerestünk egy zenekarnevet magunknak, ez lett a Hetshead, majd lett néhány saját dalunk is cirka egy-két év múlva. Aztán ha jól emlékszem '91-ben kiadtunk egy demókazettát. Akkoriban elkezdtünk már kiadót keresni, és kb. 3 évvel később, '94-ben megjelentettünk egy CD-t Hetshead névvel. De tulajdonképpen '93 nyarán már más zenei irányba akartunk menni, valami mást akartunk játszani, nem death metalt, ezért kitaláltuk, hogy nevet változtatunk, így lettünk Blackshine. Akkoriban próbáltuk kifejleszteni ezt a mostani stílust, kiadót kerestünk, és '97-ben a Gun Recordsnál meg is jelent az első Blacksine lemez, az Our Pain Is Your Pleasure. És most 2001-ben az SPV/Steamhammernél vagyunk, hogy megjelenhessen a következő albumunk, a Soulless & Proud.
Az előző lemezről tudnál valami bővebbet mondani?
Elég pesszimisták azon a lemezen a szövegek, nem túl vidám darabok. Arról szólnak, amit az életről gondolunk, mivel szembesültünk addig, meg ilyesmi. Zeneileg egy kicsit lassabb, de az is egyfajta keveréke a rock'n'rollnak és a heavy metalnak, amit azóta továbbfejlesztettünk. Jó az a lemez, viszont összességében nem vagyunk vele igazán elégedettek, lehetett volna jobb is. Például az énektémáim nem az igaziak, de mit lehet tenni? Ez van. Négy évvel később mindenki nyilván bölcsebb, és látja, hogy mi az, amit jobban is meg lehetett volna csinálni.
Milyen zenekarok voltak rátok hatással először?
A régivágású zenekarok, mint az Iron Maiden, Motörhead, Saxon, a thrash színtérről a Kreator és társai, a korai Metallica. Amit kifejezetten én hallgatok sokat, és a kedvenceim között van, az a Danzig, az első négy lemezüket szeretem a legjobban. Meg a Kyusst is nagyon bírom. Egyébként nem vagyok nagy stoner arc, a stoner rockot nem túlzottan kedvelem - vagy hogy hívják ezeket a zenéket - csak és kizárólag a Kyusst szeretem. Mindenki olyan szeretne lenni, mint a Kyuss, lemásolják a hangzásukat, ezért nem szeretem a többi stoner csapatot. Van persze sok jó köztük is, én azonban megmaradok az eredetinél. A hatásaink között meg minden megtalálható, amit hallgatunk, thrash, death, hard rock, heavy metal, minden, ami király, mint mondjuk az Iron Maiden. Nekik van egy csomó hatalmas nótájuk. Pontosabban nem tudom meghatározni a hatásainkat, mert nem csak egy-két zenekar hatott ránk, hanem minden zenekar, amit hallgattunk. Ezért nehéz lenne megmondani, mely zenekarok voltak a fő hatásaink. Szerintem ezt a zenénkből le lehet szűrni, de azt nem lehet ránk fogni, hogy ez a dal erre, amaz meg arra hasonlítana, inkább mindenféle stílusnak a keveréke az, amit játszunk.
Miért választottátok ezt a zenekarnevet, hogy Blackshine? Egy kicsit ellentmondásos név, nem gondolod?
De! Ezért választottuk! (nevet) Nem is tudom... jól hangzott, tetszett... Sokat gondolkodtunk akkor, hogy mi legyen a Hetshead helyett, aztán a Blackshine megtetszett, mert maga a fény nem ragyoghat, ezért. (Ezt nem nagyon lehetett magyarra értelmesen átültetni, de nagyjából ez az értelme - V.Sz.) Sokat agyaltunk akkoriban, hogy mi legyen az új név, nevezzük el magunkat valami tárgyról, egy megfogható, valódi dologról? A Blackshine ezért jó, mert furcsa, nem látható, tudod mi az, de mégsem tudod elmondani. Kíváncsivá tesz, hogy mi is ez. Tudom, hogy általában mit gondolnak erről az emberek. Töprengenek, hogy "Hú, hol is hallottam már ezt? Milyen zenét játszanak?" És nem lehet pontosan meghatározni milyenek is vagyunk, ránk lehet, fogni, hogy egy kicsit Motörheades, Iron Maidenes, Sodomos, mindenféle van bennünk, de halálpontosan nem lehet megmondani, hogy ez és ez vagyunk mi. Nem mondhatod, hogy ez death, hard rock, heavy metal vagy rock'n'roll, mi mindenből egy csipet vagyunk. Szerintem a zenekar nevéről is el lehet mindezt mondani.
Szerintem a zenétek leginkább rock'n'roll-centrikus...
Igen, osztom a véleményed. Ezt szeretjük! (nevet) Tökös zenét játszunk. Nem vagyok olyan fickó, aki inkább Dream Theatert szeretne játszani, ők már túl tökéletesek. Mindenki egy isten a hangszerén, csodálatosan játszanak, a gitáros úgy játszik, mintha a születése óta gitározna, az énekes is úgy énekel, túl tökéletesek! A világ pedig nem tökéletes, senki sem tökéletes. Ezért azt vallom, hogy a rock'n'rollnak inkább tüzesnek kell lennie, mint élettelennek. Mindenhol hallhatsz hibákat, ami tök jó, hiszen élő dolog az egész! Legyen buli! Sokkal inkább az emberekhez, az ő életükről szól ez. Ezért is hisszük mi azt, hogy sokkal szórakoztatóbb úgy zenélni, ha magad is jókedvű vagy. Élvezed amit csinálsz, és nem csak ácsorogsz és arra koncentrálsz, hogy minden stimmeljen. Ez a dolog arról szól, hogy te és mindenki más jól érezze magát. Az embereknek meg tetszik, és ha látják rajtad, hogy vidám vagy, akkor ők is azok lesznek. Sokkal több mindent találhatsz meg így a zenében. Hogy érthető legyen mire gondolok, vegyük például az AC/DC-t, Angus Young borzasztóan jó a hangszerén, egy fenomén, de ezt nem fitogtatja a zenéjében, mert nem akar túl jó gitáros lenni, inkább csak kreatív a stílusában. Ez egyébként az életfilozófiám is.
Amit a Dream Theater zenészeiről mondtál, hogy tökéletesek...
Én is az szeretnék lenni! (nevet)
Szóval meg kellene őket nézned koncerten, azért ők sem mindig tökéletesek...
Oké! Még nem láttam őket élőben, mert a lemezeik nem tetszettek, de te láttad őket, szóval biztos jobban tudod! Igyekeznek tökéletesek lenni, de senki nem lehet tökéletes!
Maga a rock'n'roll mit jelent számodra, egy életstílust vagy többet?
Húha... nem éppen az a fajta srác vagyok, aki minden nap totálkáros, a hányásában alszik és összeszarja közben a nadrágját meg ilyesmi. Csak egy átlagos arc vagyok, aki szereti a hard rockot, a heavy metalt. Minden nap ezt hallgatom, ez az életem egyik legfontosabb része. Persze, úgy élek, mint egy rocker, de nem úgy, mint egy lepukkant rocker. Teljesen normális rocker vagyok.
Csak szeretsz élni...
Igen, szeretek élni! (nevet) Ez már csak így van! Jól érzem magam. Nem lehetsz hibátlan, nem akarok király lenni meg ilyesmi, rock'n'rollt akarok játszani! Vagy heavy metalt, hívd ahogy akarod. Ez a legfőbb dolog. Légy laza és vidám.
Mit vártok ettől a lemeztől?
Reméljük, hogy tetszeni fog a hallgatóknak és megveszik, hogy tudjunk turnézni és egy következő lemezt felvenni. Jó lenne, ha értékelnék a zenénket, szeretnék és megvennék, klassz lenne, mert ez önbizalmat adna nekünk. Akkor megtudjuk esetleg, hogy a következő tíz évben mivel fogunk foglalkozni, ami remek dolog. Talán nem csak pocsékba ment a munkánk. Szóval remélem, hogy sikerünk lesz, veszik majd a lemezt, hogy tudjuk folytatni a zenélést. Ez a célunk. Életben maradni. (mondja szinte énekelve, majd nevet)
Elég furcsa a CD borítóképe... az a véres nő... mondanál erről néhány szót, hogy miért lett ilyen?
Igazából magam sem tudom, egy kicsit töprengenem kell ezen, mielőtt tudnék valamit mondani, hogy mit is jelent... Pontosan nem is ismerem a jelentését, de valami olyasmi lehet, mint maga a Blackshine, a Blacklight név. Valami, ami képtelen fényleni. A fekete nem tud ugye. Olyan mint az a gyönyörű lány a képen, egy szép ruhában, virágokkal a kezében áll és vérrel van leöntve. Pont ellentétes dolgok, ami sokkoló. Szépség és a sokkolás egyszerre. Túl mélyenszántó fejtegetésbe nem tudok bocsátkozni, hogy miért ilyen a borító, de majd az emberek kitalálják maguktól, hogy a borító és a zene mennyire passzol egymáshoz. Számomra például rendkívül szórakoztató hallani, hogy mások mit gondolnak róla, mit hoznak ki az egészből.
A dalszövegek miről szólnak? Fiktívek vagy valós eseményen alapulnak?
Többnyire valóságos eseményekről szólnak, mindenféléről. Gyűlöletről, érzelmekről. Leginkább érzelmekről.
Szereted a kétértelmű szövegeket?
Igen! Szeretem. De csak ha meg lehet érteni őket! (nevet) Általában az emberek nem mélyednek el túlzottan egy ilyen dalszövegben, ezért szart sem értenek belőle. Szerintem az az igazi, ha adnak egy kulcsot a Blackshinemegértéshez. Nem lehet mindent szimbólumok és kifejezések mögé rejteni, néha jó az, ha azt érzed: "igen én is éreztem már ugyanezt régebben". Jobb, ha érzel valamit, mint ha túl mélyre kell mászni valami ilyesmiben "az erdőben álmodoztam egy csillagról..." (szavalta mély átéléssel) Az ilyesmit lehetetlen megérteni, számomra ez már túl távoli. Jobban szeretem az olyat ami... várj egy pillanatot, felolvasok inkább valamit. (közben szorgalmas billentyűzetkopogás hallatszik) "Érezd a lángot, nem szégyellem megmondani, hogy mekkora szívás az egész." (Így kiragadva egy sor elég furcsa, és versbe sem ültettem át, sorry - V.Sz.) Ez ugyanazt mondja el, hogy valaki hogy kiszúrt valakivel. Ha elolvasod, akkor ugyanazt érzed, amiről szól. Ilyen egyszerű. A szövegek egyébként mindig olyanok, hogy saját magadat bántod meg velük vagy legalábbis megpróbálod megbántani magadat. (nevet)
Hol és milyen zenekarral játszottatok mostanában?
Svédországban volt egy mini-turnénk az Entombeddal. Fantasztikus volt, bár csak néhány koncert csúszott be, de nagyon élveztük. Az Entombedes srácok jó fejek, barátok vagyunk. Olyan volt az egész mint egy hatalmas party. Mindenki jól érezte magát, király volt az egész! Ráadásul sok ember jött el. Megzúztuk őket! (nevet)
Szóval sokan voltak...
Igen, de persze nem lehet összehasonlítani azzal, amennyien egy AC/DC-re mennének, de ehhez a stílushoz mérten sokan voltak, kb. 2-300-an eljöttek minden koncertre. Tök jó volt, na!
Mi a legfontosabb most számodra az életben, a koncertek, a lemez?
Mindenből egy kicsi. Alapvetően olyan zenét szeretnék játszani, amit én szeretek, és amit a zenekarban a többiek szeretnek. Ez a legfontosabb dolog. Ha ez a zene jó, akkor az embereknek tetszeni fog, támogatnak minket, így tudunk koncertezni, turnézni, ami szintén rendkívül lényeges. Az, hogy ebből meg lehessen élni, érezni azt, hogy amit csinálsz, az fontos, hogy sokaknak tetszik, ez tart életben igazán. Így lehet folytatni a dolgokat. Annyi mindent magába foglal a rock'n'roll, pláne ha zenekar is van. Csinálni kell folyamatosan, addig, ameddig képes rá az ember.
Van valami "normális" állásotok a zenekar mellett?
Igen. Villanyszerelő vagyok egy nagy színházban. Joakim a gitárosunk még tanul, a dobosunk meg egy olyan nagy helyen dolgozik, ahol ablakokat tárolnak. Egy kis targoncát vezet, azt hiszem így hívják. (akkor valószínűleg raktáros - V.Sz.) Felemeli vele a cuccokat. Egy nagy cégnél dolgozik, ahol mindenféle üveggel meg autókhoz való üveggel foglalkoznak. Teljesen átlagosak vagyunk, senki nem alelnök közülünk egy nagyvállalatnál, inkább a munkásosztályhoz tartozunk! (nevet) De ez jó, mert arra ösztökél minket, hogy folytassuk a zenélést, az olyanok miatt, hogy: "hé, ember ezt nem csinálhatod a végtelenségig, most már valami értelmes dologgal is foglalkozhatnál". Amivel egyet is értek, jó zenét játszunk meg ilyenek! (nevet) A meló hozza a kaját az asztalra addig, amíg talán a zene nem hoz valamit a konyhára!
Még az elején említetted, hogy a nyolcvanas években alakultatok. Ezek szerint nem vagytok már tizenévesek.
Én 29 vagyok és a többiek is ennyi idősek. Mindannyian '72-ben születtünk. Öreg rókák vagyunk már. (nevet) De nem nézünk ki ennyinek, ami marha jó. Van egy vicces történetünk ezzel kapcsolatban, az előző kiadónál ahol az első lemezünk kijött azt találták ki, hogy mi leszünk a "gonosz nyálasképű testvérek" és ezzel hódítjuk meg a piacot. (nevet) Vicces volt. Akkoriban én 25 éves voltam, a többiek 24, mert én két-három hónappal előbb születtem, mint a többiek. A kiadónál meg azt mondták én 18 vagyok, a többiek meg 20 évesek. Mondtam, hogy micsoda?? De mindig megkaptam ezt a kérdést, úgy jöttek oda sokan, hogy: "tök jó a zenétek, de olyan fiatalnak tűnsz". Nem vagyok annyira fiatal, 25 vagyok! Ha valaki úgy veszi meg a lemezt, hogy "hú, ez mekkora zene és milyen fiatalok ráadásul", aztán rájön, hogy már 25 évesek vagyunk és annyi a hozzáfűznivalója, hogy akkor ez egy rakás szemét... hááát... Nem hinném, hogy a kor számítana ilyesminél. Ha valaki jó zenét játszik, akkor tökmindegy hány éves.
Ezzel egyetértek. Mi a hobbid?
A zene. (nevet) Néha festegetek otthon, bár igazából ezt cirka két éve abbahagytam. Egyébként a zene az, amivel a kreativitásomat kiélem. Egyébként fogalmam sincs miért hagytam abba a rajzolást és a festést... vagyis azt hiszem azért, mert egy festményen kb. három hónapig dolgoztam, utána meg csak azt tudtam mondani, hogy "ez a legrosszabb, amit valaha készítettem". Egy-egy nagy festmény elkészítése túl sok időt rabolt el, és ha egyel kész vagyok, akkor csinálhatok egy másikat, ami talán négy hónapig is eltart. Vagy öt hónapig. Végül egy év is lehet belőle. Aztán elhatároztam, hogy majd valamikor a jövőben fogok csak festegetni. Ezért hagytam abba két éve. Talán majd sor kerül rá valamikor. Most a zenére koncentrálok, ez a legjobb dolog. Jó zenét szeretnék csinálni.
Van honlapotok? (sajnos nem sikerült rábukkannom az interjú előtt)
Igen, van, www.blackshine.nu. Lesz hamarosan rajta néhány mp3, meg minden, ami csak lehetséges, de sajnos a bőgősünk számítógépe bekrepált, így nem tud foglalkozni vele egy darabig. Úgy egy hónapig. Nincs ideje rendbetenni a dolgokat. Ha nem láttad, akkor lesd meg, biográfia, néhány kép, vendégkönyv meg ilyenek vannak rajta, a szokásos dolgok.
