Tiszteletbeli svédjeinknek pár hónapja a boltokba került a második lemezük, melyre itthon és külföldön is nagyrészt pozitív kritikákat kaptak.Az elmúlt időszak történéseiről a csapatból Tóth Balázs gitáros, és olykor Cseh István vokalizátor is válaszolt.
Sok helyen megrágták már, de mi volt a pontos oka a lemezmegjelenés csúszásának?
Balázs: 2005 őszén jött volna ki a lemez, szeptember volt megcélozva. Alapvetően a frontborítóval volt gond, ez volt a csúszás oka. Az előző lemez borítófelelőse előállt egy vázlatötlettel, ami tetszett. Elkezdte a munkát, de most nem küldött ilyen félkész dolgokat, hogy lássam hogyan is alakul a meló (ez volt a fő gond), és mire a leadás határideje érkezett, még mindig ugyanaz a vázlatos frontborító volt az elképzelése. Természetesen így se mi, se a kiadónk nem voltunk elégedettek, emiatt csúszott egy hónapot a kiadás. Majd, egy kis félreértés miatt, mi sem küldtük el az akkori master CD-t, gondolván ha úgysincs borító akkor minek, közben viszont újrakevertük, újramastereltük az anyagot. Aztán meglett a végleges frontkép, de a csúszások összeadódtak és szépen átkerültünk a 2006. évi költségvetésbe.
A borítót érte itt-ott kritika, és ugye az eredeti verzió nem is ez lett volna. Ti elégedettek vagytok a végeredménnyel?
Balázs: Hát valóban nem lett az igazi, ha több idő lett volna rá, bizonyára jobb eredmény születik, amúgy van erénye is, mégpedig hogy szinte minden dal mondanivalója megjelenik egyetlen egy képben, csak kicsit talán túl szájbarágósan. Hogy elégedett vagyok-e? Láttam már jóval rosszabb borítókat is, ha így vesszük igen, elégedett vagyok, de legtöbben a "This Corroded..." borítójához hasonlítják, szóval ha az ő szemszögükből nézem, akkor nem. De a Borsodi sör csomagolása sem szép, mégis nagyon finom az üveg tartalma. (nevet)
Változott a munkamódszeretek a két lemez elkészítése között?
Balázs: Ha magára a rögzítési technikára gondolsz, akkor nem, ugyanúgy sávonként rögzítettük, mint az elsőt, ugyanabban a stúdióban is, de mégis ég és föld a különbség. Annyi változás van, hogy most takjelre rögzítettük a lemezt, tehát minden a helyén van ritmus szempontjából, jobban lüktet így az egész. Az első lemeznél még nem voltunk olyan jó zenészek, (nevet) hogy ezt megtehettük volna, remélhetőleg 2 lemez múlva pedig MÁR nem kell metronómoznunk, úgy lesz csak igazán dinamikus és élő az egész, szerintem.
Maga a megírás, begyakorlás folyamata lett egy picit másabb. Úgy érzem sokkal több teret hagytam Attilának a dalíráskor, változatosabb is lett ritmusilag a lemez, mint az első. Még mindig úgy születnek a dalok, hogy javarészt megírom a számokat és a próbateremben, Peti, Attila és én csiszoljuk véglegesre nagyjából. Aztán nekiállok a szövegeknek, és gyakran még akkor is változik a szám, aztán jön Őri, akinek megmutatom, mit gondoltam basszusra, ő néha átgyúrja a dolgot, és így olykor totál megváltozik a nóta ez alatt a folyamat alatt.
A felvételeknél Töfi mennyire szólt bele a zenébe, hangzásba?
Balázs: Töfinek határozott elképzelései vannak a hangzásról, általában egyből vágja, hogy milyen hangzást képzel amint meghallja milyen zenéről van szó. De az csak a kiindulási alap, és akkor kezdődik el a harc. Ő tudja azt, hogy milyen a hangkép, mi zavaró, mi pedig azt, hogy mit szeretnénk hallani, és a kettő keverékeként születik meg a végső hangzás. Szerintem ez nagyon élvezetes meló. A gitárokat most például teljesen saját cuccon vettük fel, aztán egészen egyszerűen beültem a keverő mögé és rángattam a potikat amíg azt hallottam, amit akarok. Tetszett neki, majd ezt utána ő beillesztette a többi hangszer közé hangképileg.
A felvételbe nem nagyon szól bele, a dobokat kivéve, abban elég kíméletlen, de teljesen igaza van, ha az alap pontatlan, széteső akkor arra nem lehet építkezni.
Szerinted miben fejlődtetek a legtöbbet az első albumhoz képest?
Balázs: Részben elmondtam az előző kérdésben. Tehát, mint zenészek pontosabbak lettünk, ez biztos. A sok koncert miatt pedig tudjuk már, hogy mi szólal meg jól színpadon, mi szólal meg jól stúdióban, és mi az a plusz, aminek csak a lemezen kell szerepelnie. Ezt a két dolgot is megpróbáltuk közelíteni, hogy mindkét "megmérettetésen" átmenjen egy-egy téma, dal. Úgy megírni őket, hogy pl. a koncerten se legyen kevesebb egy dal (hiszen ott ugye kevesebb sávot használunk) vagy hogy egy élőben döngölő dal a lemezen is súlyos legyen, de mégis más-más jellege legyen élőben és lemezen, és mégis kifejezze mindkét helyszínen ugyanazt az érzést.
Tehát elsősorban szerintem dalírásban fejlődtünk, és ennek örülök, mert a zenélésnek mindig is ez a része mozgatta az agyamat, nem a gitárszólók vagy a dobos sebessége, technikája, vagy az hogy melyik énekes hörög mélyebben. (nevet)
Bosszant, ha folyamatosan "leatthegates-ezik" a zenekart?
Balázs: Sosem bosszantott. Az a zenekar áll hozzám mind a mai napig legközelebb. Ezt például sosem tagadtam, sőt a biográfiánkban is szerepel, a honlapunkon is csomó helyen megemlítettük. Szóval nem kell nagy művészet hozzájuk hasonlítgatni minket, hehe. Elsősorban szellemiségben, érzésvilágban hasonló a Casketgarden az At The Gates-hez, szerintem. At The Gates-hatás, -érzés előfordul a zenénkben kétségtelenül, de At The Gates riff még véletlenül sincs, technikásabb is picit a mi zenénk. Az viszont érdekes, hogy van jó pár ember, akinek az ATG nem jön be, a mi zenénk viszont igen...
Isti: Le se tagadhatnánk, hogy az ATG a legfőbb hatásunk, de ezt soha nem titkoltuk. Legtöbbször mondjuk elismerően írják a kritikákban, hogy At The Gates-es, és ezzel nincs is probléma. Persze van egy-két ember, aki nem érti meg, hogy mi csak azt a zenét szeretnénk játszani, amit kibaszottul szeretünk, de engem ez sem tud bosszantani.
A dalszövegeket az előző interjúban olyan remekül kifejtetted, hogy ismét megkérnélek erre a feladatra...
Balázs: Megpróbálom. Ezúttal nem függenek össze még annyira sem a számok, mint az első lemezen, inkább különálló kis dolgokról, érzésekről szólnak, amik megragadtak engem / bennem az elmúlt 2-3 évben. Az utóbbi időben elég sokat változtam azt hiszem, és ma már nem feltétlenül írnék róluk dalszöveget, de akkor fontos dolgok voltak azok.
A First Handful Of Soilnak nincs szövege, de a címmel valami olyasmit szerettem volna sugallni, amit a zene közvetít: szép nyitásból, valami nagyon dühösre váltás. Valahol hallottam akkortájt, egy olyasmi okosságot, hogy akiket leginkább közel érzel magadhoz, azok teszik majd az első marék földet a koporsódra. Eléggé illett a dalhoz, a nyitányhoz, a lemezhez ez a téma...
Open The Casket: ez nem éppen sírgyalázásról szól. (nevet) Ars poetica jellegű szám, ezért is ez az első "igazi" dal a lemezen, számomra inkább a zenekarról szól, mint bármi másról, de sok mindent bele lehet érteni, magyarázni, pl. a kitartást is, meg hogy mennyire nem hagy magából senki semmit erre a világra, csak él, meghal aztán annyi. Picit számomra szól a vigaszról is, meg ilyesmi. Kinek mi a fontos a szövegből, úgy tudja értelmezni a számot.
Spirit Unseen, Body Unknown: ez továbbviszi az Open The Casketnek azt a vonalát, hogy ki mit hagy maga után ezen a Földön miután meghalt. Legtöbbször tök üres életet élnek az emberek: meló, hazamegyek, ledöglök, kajálok, TV, alszom, újra és újra ez ismétlődik. Megtetszett a téma, hehe.
Why The Vultures Cry: ez érdekes szám, mert ugyan szövegileg ez is hasonló a Spirithez, de ez már olyasmi szempontból, mintha valaki felismerné, hogy semmit nem jelent a jelenléte az életben, és áhítaná, hogy legalább a halála hasznos legyen valaki számára. A középrészben ráadásul jól kiélhettem az Anathema-betegségemet, hehe.
One More Lie: ez is egy többféleképpen értelmezhető dal. Nagyon személyes egyfelől, de próbáltam úgy megírni, hogy teljesen másképpen is értelmezhető legyen. Olyan teljesen érzelemmentes emberek adták az ihletet, akiket főleg a mai fiatalság körében látok gyakorta. Hétvégente ivás, pasizás, csajozás, esetleg egy fasza részeg szex, persze kb. nulla élvezeti szinttel, és ez még "menő" is. Hát gratulálok, körülbelül azt sem tudják, hogy mit jelent az, hogy szeretni valakit, általában maximum a rajongást ismerik, egy jól kinéző férfi/nő iránt.
A Grief History: Ez szövegileg valahol egy poén. Amikor leültem megírni a szöveget, volt egy pár ötletem, főleg történelmi dolgok jöttek elő. Aztán rájöttem, hogy tök hülye vagyok hogy egy 2:50 hosszú számban történelmi igazságtalanságokat akarok boncolgatni, viszont nem jutott eszembe más ötlet. A már próbateremben felvett nótáról is mindig ilyen gyorsan futó, fekete/fehér háborús képek ugrottak csak be. Aztán megakadtam az első versszak után, ami végül is olyasmiről szól, hogy az emberiség minden háborúval egy új fejlettségi szintre lépett, és ez valahol ismételte önmagát a történelemben, azonban sosem tartotta szem előtt azt, amiért emberek vagyunk, az érzelmeket.
Ezután egyre csak az a gondolat járt a fejemben, hogy "egy-két perces számban mi a tökömet tudnék megírni"? Szóval beleírtam ezt, hehe. Aztán persze egyből jött a többi ötlet erre a hülyeségre.
Poisonvein 1010011010: ez a netfüggésről szól körülbelül. A szám egy bináris 666, szóval nem valamiféle Warrel Dane-féle misztikum, hehe. Néha az ilyen monitorfejek totál elvesztik a kapcsolatot a külvilággal, és abszolút nem tudják már mi is a valódi érték az életben, ahova szinte félnek kimenni.
To Relive My Carnage: ezt egy konkrét eset szülte. Egy gyerekkori barátom, akivel ma már egyáltalán nem állok kapcsolatban, elkezdett drogozni egyre keményebben, és a családja olyannyira széthullott körülötte, hogy egyik hozzátartozója öngyilkos lett, ami persze még mélyebbre süllyesztette szenvedélyében. Valami olyasmi kérdést tesz fel a szöveg, hogy miért akarjuk többször újraélni saját szenvedésünket, miért szeretünk annyira szenvedni, sajnálni magunkat, ahelyett hogy a megoldást keresnénk? Elég sok mindenre ráhúzható, akár egy párkapcsolat végére is.
Alone As God: ez egy nagyon személyes dolgokon alapuló nóta volt, amikor megírtam, de ma már nem tudok rá úgy tekinteni, valahol még szerencse is, hogy a vallás témakörébe rejtve írtam meg a dolgot. Mára már csak magáról a hazugságról szól számomra, azt hiszem, és kicsit visszautal a lemezt nyitó First Handful Of Soilra is. Azért érdekes szám, mert a szöveg témája és felépítése már megvolt, és arra írtam a zenét. Valami lesújtó dolog (például szakítás, csalás, hazudozás, akármi) utáni talpra állástól elmélkedésből indul a téma, és egyre mélyebbre zuhan érzelmileg, majd haragba fordul, hogy aztán megnyugodjon. Ezt próbáltam a zenével is megfogalmazni, és szerintem az egyik legjobb szám a lemezen. Sokan szeretik, szerintem nem véletlenül.
Enter The Garden: ez is ars poetica jelegű szám, az Open The Caskettel egy keretet képez, de míg az egy ilyen "csakazértis" jellegű szöveg, ez inkább egyfajta összefoglalása a lemeznek, és a mondanivalónak, amit közölni akarunk. Utal picit mindegyik szövegre.
Van saját "Tóth Balázs" hangzás? Milyen cuccokat használsz most?
Balázs: Szerintem van. A saját hangzás, leginkább szerintem a kézben van, de egy Gibson Standard Les Pault használok EMG 81 pick-upokkal szerelve, C-re hangolva, amit közvetlenül egy csöves Marshall JCM 2000-esbe dugok. Asszem egy kicsit kevesebb magasat használok, mint a legtöbb gityós, meg kicsit több közepet az átlagnál, de ennyi. (nevet) Nincs trükköm, nem vagyok különösebben jó gitáros, szeretem, ha a szólóknak valamilyen "dal a dalban" jellege van. Utálom az effekteket, kütyüket, egy Dunlop JH-1 Wah-pedálom van meg egy Boss TU-2 hangolóm. Ennyi. (nevet) Ja, és Töfi szerint tele vannak a többszólamú dallamaim "kis szekund súrlódással" (ezért jellegzetesek), ami nem tudom pontosan mit jelent, de szakmailag nagyon korrektül hangzik. (nevet)
Mennyire vagytok fontos zenekar a kiadótok számára, milyen promóciót biztosítanak nektek mostanában?
Balázs: Most összesen 9 zenekaruk van, amiből jelenleg 3-at promótálnak, hiszen ezeknek kb. egy időben jelentek meg a lemezeik. Ha ezt nézzük, akkor minden oké, kellőképpen törődnek velünk. A gond az, hogy ez egy kicsi kiadó, szóval anyagilag néha problémás a dolog. Most ugyan tudták támogatni a lemezfelvételt, de jó lenne egy turné, ami körülbelül még egyszer ennyibe kerül. Reklám és promóció szempontjából egész jók a szintjükön amúgy, a világ minden tájáról érkezik visszajelzés. A promóciót Németországban és Franciaországban helyi cégek végzik, ez meg is látszik azokon a területeken.
Hogy lehet hozzájutni a lemezhez itthon? Van hazai terjesztőtök?
Balázs: Igen van terjesztőnk, mégpedig a Hammer Music, minden olyan boltban kapni a lemezt ahol az ő lemezeik előfordulnak. Ez végre most igaz is, mert az első lemeznél azért előfordultak gondok.
A koncertszervezésben segít valaki vagy saját kútfőből oldjátok meg a fellépéseket?
Balázs: Franciaországban van egy kis terjesztő/szervező cég, az Underclass Music, aki egyelőre pörgeti a nevünket, de már volt egy bemelegítő koncert Franciaországban pár hete, ahol a Furia, a The Arrs és a Dagoba voltak a főzenekarok, ez utóbbi banda a tavaszi Sepultura / In Flames turné előzenekara volt amúgy. Jól sikerült buli volt, reméljük lesz folytatás. De már kutakodok egy igazi booking agency után aki foglalkozna velünk, de kicsit nehéz a szitu, mert olyan országban kell keresni, ahol kicsit átlag feletti a promóció, tehát német vagy francia cégeknél. Sajnos a kiadónk ebben nem túl ügyes.
Az elmúlt két évben jó néhány helyen felléptetek. Előfordult, hogy valami különlegesség, akadt fura sztori?
Balázs: Most Casketpisti valami jó kis részeges sztorit mondana, meg én is legtöbb esetben, de nem építem tovább az amúgy is épp eléggé akelás imidzsünket, szóval valami mást adok közre.
Egy vagy két éve Belgrádban játszottunk egy belvárosi pici klubban. A kocsival ki- és bepakolásnál be kellett menni kb. 10 métert egy sétálóutcába. A koncert végeztével, ahogy pakoltuk össze a cuccot is így tettem, ez olyan éjjel 3 felé lehetett már, valószínűleg két rendőrjárőr felfigyelt az ékes magyar nyelvre, mert odajöttek és elkérték a jogsim, meg az útlevelem, és így tettek másik két szerb autóssal is, akik más zenekarok tagjai, illetve a tulaj voltak. Aztán csak nem történt semmi, nézegették az útlevelet, valamit mondtak szerbül, fogalmam se volt hogy mit, mire odahívtam a szervező srácot, hogy ugyan fordítson már. Aztán mondja, hogy mivel a sétálóutcában való parkolással szabálytalanságot követtem el, de külföldi állampolgár vagyok, és ezért nem veheti el a jogosítványom, kövessem a helyi rendőrőrsre, ahol két napot őrizetben kell töltenem. Fantasztikusan érintett a hír mit ne mondjak, egyből kérdeztem, hogy lehetne ezt másképp megoldani, de hajthatatlannak tűnt a rend büszke őre. Közben megbüntették a másik két autóst, és akkor a szervező nagy duma-propagandájának hatására szabadon távozhattam. Állítólag csak azért mondta ezt nekem a rendőr, hogy a másik két szerb előtt bizonyítsa, hogy ő mennyire törvényes, és kifizessék a büntetést, mert ez ott amúgy nem szokás. Igazán kellemes élmény volt, remegett kb. mindkét lábam, hogy most mi lesz. (nevet)
De jó volt az is, amikor Svájcban két koncert között egy pihenőnapon, elmentünk valami egyetemi buliszerűségre, ahol valami kutyaütő banda játszotta a "Knockin' On Heaven's Door"-t, iszonyat szarul, de tényleg ilyen csúszkálós volt nagyon, mintha a dobos sosem dobolt volna korábban. Pisti oda is ment és mondta az énekesnek az ott általában nem értett ékes magyarsággal, hogy "Haver, mit ne mondjak, geci szarok voltatok". Erre megszólal a srác magyarul tök kedvesen, meg eufórikusan, hogy "Basszus ti magyarok vagytok? Egészen tavalyig Budapesten éltem anyámékkal, a Bajcsy-Zsilinszky úton. Tudjátok hol van? Mit kerestek itt? ". (nevet)
Klip készül valamelyik dalra?
Balázs: Igazából nem sok értelme van, de van még egy ok, ami miatt nem nagyon gondolkodom ilyesmiben egyelőre. A Casketgarden igyekszik egyfajta igényességet adni mindennek, ami a neve alatt fut, ezért van az, hogy a lemez inkább késik, de jobb lesz, szerintem az új borító is elmegy a léc felett. Ha egy klipet akarunk csinálni, annak legalább olyannak kell lennie, ami szintén átmegy ezen a szinten, különben nincs értelme. Jelenleg arra nincs keretünk, hogy az ilyen irányú elképzeléseinket megvalósítsuk. De ha lenne is, akkor sem klipbe ölnénk, hanem inkább egy Európa-turnéra fizetnénk Casketgardenbe. Csak azért nem csinálunk klipet, hogy legyen az egyetlen hazai zenecsatorna egyetlen rockműsorában interjú velünk a klip kapcsán, aztán fanyalogva nézzük utólag, hogy milyen gagyi "Barátok Közt"-jellegű az egész, mondjuk egy Pantera, In Flames vagy Nevermore klip után.
Akad olyan dalötleted, amit nem tudsz megcsinálni a zenekaroddal, mert teljesen más a stílusa? Projekten gondolkodtál már?
Balázs: Nyilván ha valaki gitározik, van egy csomó más jellegű ötlete. Nekem is van, de azt nem mondanám, hogy van mondjuk egy lemeznyi "doom metalos" ötletem. Ha van valami nagyon jó más jellegű téma, azt úgyis bele tudom tenni a Casketbe, ez is színesíti a zenét, általában azonban észre sem veszik ezeket az emberek. Mondjuk senki sem mondta eddig még nekem, hogy a "Spirit Unseen"-ben mekkora már az a panterás riff... pedig van benne.
Nem projecteznék senkivel, így is épp elég volt megtalálni az embereket akikkel együtt tudok zenélni, és a Casket zenéjébe mindent bele tudok tenni, épp amit szeretek, épp olyan arányban, ahogy szeretem.
Mit gondolsz, milyen divathullám jön a most futó metalcore után?
Balázs: Ez metalcore iszonyat béna szerintem:
1, mert nincsenek igazi számok
2, mert nincs benne érzelmi töltet.
Amolyan műanyag göteborgi metal az egész. A divat mindig Amerikából jön, ezt már megfigyeltem, most szerintem a Mastodon, Mars Volta, Coheed & Cambria, Avenged Sevenfold, Dillinger Escape Plan jellegű "prog metal" van soron, ahogy nézem, egyre gyűlnek a zenekarok legalábbis. Csak az a gond, hogy a progresszív jelzőt, annak idején egyetlen progresszív rock vagy metal banda sem használta önmagára... ellentétben velük. Egyfelől örülök, mert tényleg friss hangzások ezek, másfelől nem, mert igazi DALOK sehol sincsenek ezeknél a bandáknál szerintem.
Isti: Remélem, hogy minél előbb lecseng ez a szar, és visszatér a jó öreg pumacipős thrashkorszak. (nevet)
Mit hiányolsz legjobban a hazai metal életből?
Balázs: Megbecsülést, összetartást, és azt, hogy szeresse mindenki, amit csinál. A szervező szeressen szervezni, a klubok szeressenek jó koncerteknek helyet adni, jó körülményeket teremtve. Rajongók vannak, csak belefásulnak, hogy szar körülmények között, szar hangzással nézzenek meg olyan zenekarokat, amiket még nem ismernek, hiszen úgy semmi nem jön át egy buliból.
Mi az, ami érdekel a világból a zenén kívül? Filmek, könyvek, horgászat, bogarak, bármi?...
Balázs: Kedvenc filmjeim a Szakasz és az A rózsa neve. Kedvenc könyvem a Száll a kakukk fészkére Ken Kesey-től, a Börleszk Kurt Vonneguttól, és az A rózsa neve Umberto Eco-tól. (nevet) Utálok horgászni, sakkozni és kártyázni. Minden más érdekel egy picit. Amin mindig megakad a figyelmem, ha kapcsolgatom a tévét, azok a bolygókról, és a csimpánzokról szóló természetfilmek. Ja, és van 3 macskám.
Megváltoztak egyébként a motivációid ahhoz képest, mikor elkezdtél zenélni?
Balázs: Amikor elkezd valaki zenélni, akkor vonzza az a dolog, az a cirkusz, ami körbeveszi ezt az egészet. Nos, elég hamar rájöttem, hogy ilyen cirkusz körülöttem biztos nem lesz, nem vagyok az a rocksztár alkat, szóval annak örülök, ha az általunk megírt dalok valakinek tetszenek, és ezzel egyre több helyre el tudunk jutni.
Bulvárkérdés: mikor vágatod le a hajad?
Balázs: Amíg a barátnőmnek tetszik így, addig nem.
Balázs, tőled múltkor már megtudtuk az élet értelmét, változott azóta valami? Isti, nálad mi a végső válasz?...
Balázs: Élni.
Isti: Sex, drugs, rock'n'roll. (nevet) Szerintem az, hogy mindig csináld azt amit szeretsz, és érezd jól magad amíg lehet... A többi az baromság.
