A svájci Cataract szekere meglódult, legalábbis az, hogy a Metal Blade szerződtette őket, biztosan több emberhez eljuttatja a zenéjüket. Ami alapvetően jó dolog, mivel erőteljes metalcore-jukkal simán meggyőzhetik a kétkedőket is.
Kérdéseinkre e-mailben válaszolt a csapat dobosa, Ricky.
Előző albumotok számomra 2003 egyik nagy meglepetése volt, ez az új pedig ismét meglepett, mivel úgy tűnik, némelyest megváltoztak a zenei hatások: több nóta elég Slayeres, sőt, mintha pár riff egyenesen Slayer nótákból lenne kicsípve. Hogy történhetett ilyesmi?
Fogalmam sincs, mi az a "slayer" amit annyira emlegetsz! (nevet) Egyébként, nem volt célunk riffeket lopni tőlük, bár volt egy olyan főriffünk ami totál olyanra sikerült mint a Die By The Sword alaptémája, de azt ki is dobtuk gyorsan. Tény, hogy mind szeretjük a Slayert, Simon és én is őket hallgatva nőttünk fel, szóval ez már csak ilyen. A hatásaink egyébként konkrétan nem változtak meg, az első lemez idején is azokat a bandákat szerettük amiket most, az utolsó megírásakor hallgattunk. Ahhoz viszont idő kellett, hogy mi megtalálhassuk a saját hangunkat, a saját utunkat. Az első lemezünk még egy dühös, odacsapós hardcore anyag volt, míg a másodikban már bátrabban kísérleteztünk extra vokálrészekkel, gitárokkal, szintikkel is akár. Le kellett tesztelnünk, mi az ami legjobban hozzánk való, és a "kevesebb több" elvén végül ez lett az eredmény. A dalok hasonló indíttatásúak, mégis próbáltuk őket sokszínűvé tenni, amely előbukkanhat, ha összehasonlítjuk őket.
Nem tudok túl sok egyéb svájci hardcore vagy metal bandáról. Mesélnél az országotok zenei színteréről?
A legnagyobb probléma az, hogy Svájc elég kicsi, ezért a helyi underground mérete is ennek megfelelő. De fejlődőképes scene alakulgat, mind metal és hardcore vonalon, mind azon a két stílust keresztező vonalon, ahol mi mozgunk. Van egész sok klubunk és egyre több közönség, és képzelheted, milyen sok banda próbálkozik, hogy lezúzza az arcukat. Az viszont tény, hogy baromi nehéz a határokon túl is ismertséget szerezni.
Tudnál esetleg pár további svájci bandát a figyelmünkbe ajánlani?
Persze, próbálok pár olyat megemlíteni, akik érdekesek lehetnek. A Despise egy metalcore csapat, valami hasonló a stílusuk mint a miénk, ha minden igaz, hamarosan készítenek egy albumot. Aztán itt van a Disparaged, egy death metal horda akik kezdenek európai szinten is ismertek lenni, egész jó visszajelzéseket kapnak legutóbbi cd-jükre is. A Requiem egy death/grind banda Svájc középső részéről, nekik már volt európai turnéjuk is (és talán játszottak valami obszcén-extrém fesztiválon is idén). A Dark Day Dungeon a metalcore dallamosabb ágát képviseli, bár nekik kábé ugyanaz a problémájuk Hypocrisy-szinten mint nekünk a Slayerrel, haha! Aztán itt van a Solid Ground, akik NY old school hardcore-ban érdekeltek, csak semmi '88-as laza pózer riffelgetés...
Játszottatok már nálunk is. Milyen emlékeitek maradtak meg a buliról és az országról?
Zoli a Bridge to Solace-ból elvitt valami Gödöllő nevű helyre, ahol a klub volt, és gyorsan összefoglalta, hogy mondják a legfontosabb dolgokat magyarul. Persze azóta jól el is felejtettem mindet. Remélem, nemsokára azért tudunk megint játszani nálatok, mert a koncert maga fantasztikus volt. Valami gáz miatt elég későn tudtunk kezdeni, azt hittük, mindenki elhúz haza, mire nekiállnánk, de simán megvártak és zúztak mint állat.
Magyar HC bandákat mennyire ismersz?
A Bridge to Solace és a Dawncore (akik sajnos már feloszlottak) neve ugrik be most hirtelen.
Az új anyag zúz mint egy mammutcsorda. Nehéz volt az Antfarm stúdióban előállítani ezt a hangzást?
Nem igazán, Tue Madsen tök profi, ráadásul bár nagyon kemény volt velünk szemben, a munka mégis lazán és élvezetesen folyt. Azt hittük pedig, hogy sokkal húzósabb feladat lesz, mivel nagyon fontosnak szántuk ezt a lemezt. Ennek ellenére egész könnyen ment. Tue nem beszél rád olyan dolgokat amiket te magad nem akarsz megcsinálni, de hatékonyan óv meg olyan hibák elkövetésétől, amiket később már nagyon bánnánk. Végülis, az ő neve is ott figyel a borítón, szóval neki is nagyon fontos volt a jó sound. Ő egy nagyon elhivatott ember a munkájával kapcsolatban és a legjobbat akarta kihozni a bandából, és ezt azzal tudta leérni, hogy a lehető legjobb hangzást csiszolja rá a zenédre. Ráadásul folyamatosan új, izgalmas dolgokkal kísérletezget. Például a mi esetünkben a dobfelvételeket egy másik stúdióban vettük fel, csak hogy kipróbáljuk, ott hogy szól, és ezért semmilyen extra költséget nem számított fel.
Ahogy nézem, rövid magyarázatokat is fűztetek a dalszövegekhez. Számodra melyik a legfontosabb szöveg a lemezen?
Mindegyik egyformán fontos, ezért ha van is kedvencem, az nem azt jelenti, hogy a többit kevésbé tartanám fontosnak. Talán a Nothing's Left és a Saving Shelter áll a legközelebb hozzám, annak ellenére, hogy elég egyszerű a jelentéstartalmuk. Mindkettő arról szól többek közt, hogy tarts ki azok mellett akiket szeretsz, a családod, a barátaid mellett vagy azon dolgok mellett amik segítettek felnőnöd, és sose fordíts ezeknek hátat. A Saving Shelter a hardcore zenéről is szól, arról, hogy ne feledkezzünk meg azokról az emberekről, akik segítettek a nulláról odáig felnőni, ahol most vagyunk.
Mi a véleményed az Európai Unióról? Szerinted előnyös a csatlakozás az európai országok számára?
A pénzcsinálás, vagy az emberek kihasználása szempontjából mindenképpen. Persze vannak bizonyos előnyei, de ha látsz is előnyöket, nem szabad elfelejtened, hogy az EU egy tisztán kapitalista szerveződés, ezért igazából csak azok járnak jól a határok megnyitásával, akik csak pénzt és pénzt és még több pénzt akarnak kisajtolni azokból, akik a tényleges munkát végzik. Tulajdonképpen eléggé hasonlónak látom az EU-t mint az Egyesült Államokat, és nem túlzottan csigáz fel, hogy egy egyformára alakított országok gyűjteményében éljek.
És az amerikai politikához mit szólsz?
Az amerikai politika az, amitől félek, hogy az EU-ban is meghonosodik. Olyan országokban avatkoznak bele az ottani ügyekbe, ahol semmihez semmi közük. Nevetséges, ami Irakban is történik: már az ország stabilizálása közben nekiláttak annak, hogy pénzt csináljanak mindenből, és ez az USA számára jó, nem pedig az ottani emberek számára. Egy új kultúrát próbálnak ráerőszakolni az országra, és nem hiszem, hogy ez valaha is teljesen sikerülhet nekik. Ugyanez történt nagy vonalakban a második világháború után Jugoszláviában – egy mesterséges országgá vált egy mesterséges vezetéssel, akik nem tisztelik az ott lakó embereket, a kultúrájukat és a történelmüket. Azokat a problémákat, amik Irakban felvetődtek, nem így kellene megoldani.
Térjünk vissza hozzátok: Milyen elvárásaid vannak a lemezzel kapcsolatban?
Próbálunk nem túl sokat várni, igazából szeretnénk, ha elmenne belőle ugyanannyi mint a "régi szép időkben", no meg szeretnénk minél többet megkoncerteztetni az anyagot. Amíg nem túl magasak az elvárásaid, nem is nagyon csalódhatsz.
Az internetes zeneletöltögetésről mi a véleményed?
Szerintem nem a letöltögetés a legnagyobb probléma, hanem az, amikor megjelenés előtt felkerülnek a zenék a netre. Sajnos ennek egy csomó megelőző akció lesz a vége, akár olyasmi is, ami a rádióknak, újságoknak küldött promóanyagokat érinti, és ez elég szomorú. Én azt remélem, hogy mi annyira nem válunk a kalózkodás áldozataivá, mivel egy olyan underground közösség tagjai vagyunk, ahol megbecsülik a művészek erőfeszítéseit és hajlandóak megvásárolni a kész albumot – amíg viszont így van, a letöltögetés az albumaink legjobb promóciója. Tudod, ez egy ördögi kör. Az embereknek nincs annyi pénzük, hogy minden őket érdeklő kiadványt megvegyenek, ezért le kell tesztelniük vásárlás előtt, milyen is az adott lemez. De akkor ki fogja meghallgatni a havonta megjelenő összes lemezt? Még ha egy bizonyos stílusra redukáljuk az érdeklődést, ez akkor is havonta vagy húsz új kiadványt jelent. Senkinek nincs már ideje ennyire, még akkor sem, ha ott a lemezbolt a sarkon. Így hát elkezded letöltögetni mindazt, ami esetleg érdekelhet, hogy aztán ott hallgasd meg ahol időd van rá, az autóban vagy otthon, anélkül, hogy meg kellene venned. És hogyha nem szedi le az arcodat, legfeljebb nem veszed meg. Az emberek egyre kritikusabbakká is válnak a zenékkel szemben, és a magas árak sem segítenek túlzottan abban, hogy vége legyen a kalózkodásnak.
Hogy jött az ötlet, hogy csinálj is zenét, ne csak hallgasd?
Ütős hangszereken kezdtem el játszani egy hülye iskolai kórusban, de kivágtak, mert túl hangos voltam. Így hát dacból összehoztunk pár cimborával egy bandát, ahol aztán olyan hangosan játszhatunk, ahogy csak akarunk. És ennek már 20 éve! Ez így igaz!
A zene mellett van valami hobbid?
Csak a zene létezik számomra. Ha a Cataract mellett az időm engedi, DJ-ként is működöm pár helyi klubban. De ne akard megtudni, milyen zenéket kell ott játszanom, hehe! De azért szeretem, jó szórakozás.
A távolabbi jövőben mit tervezel a zenekarral?
A tervek folyamatosan változnak aszerint, hogy mit ér el a banda. Nincs egyértelmű cél, de mindig olyasmiket próbáltunk tervezni, amik nem függnek senki mástól, csakis a mi akaratunktól. Nagyon sokfelé szeretnénk megkoncerteztetni ezt a lemezt és valamikor a jövő évben megírunk egy újabb anyagot, amely remélhetőleg jobb lesz, mit ez. A koncertekkel kapcsolatos terveink egyelőre jól működnek, a német Maroon társaságában szervezünk egy turnét éppen, és 2005 tavaszán is nekiindulunk majd. A következő lemezzel kapcsolatban viszont egyelőre várni kell.
Milyen bandával turnéznál a legszívesebben?
Valami olyan csapattal, akik sok olyan embert hoznak be, akik még nem hallottak minket, szóval talán a Sick Of It Allt vagy a Hatebreedet. Sokan járnak a koncertjeikre, és ezek egy részét biztosan megfogná a mi zenénk is. Az Államokban szívesen mennénk körbe az Unearth-szel, akik egyébként egyik kedvenceim is.
Utolsó kérdésünk: mi az élet értelme?
Próbálok komoly választ adni. Véleményem szerint az emberek tulajdonképpen állatok, az, hogy két lábon járunk, talán az egyetlen különbség. És mégis más állatokat gyilkolászunk, kizárólag élvezetből. Szóval, mivel mi is állatok vagyunk, az életünk értelme, hogy találjunk egy társat, és annyi gyereket hozzunk a világra amennyit csak lehet...
