Nyughatatlan népség ez a svéd, folyamatosan bombázzák az európai közönséget jobbnál-jobb csapatokkal. Ezek közé tartozik a Darkane is, mely zenekar a súlyos, komplex zenék kedvelőihez szól. Idén már a második lemezüket adták ki, ennek kapcsán beszélgettem az eddigi legudvariasabb és legkedvesebb interjúalanyommal, a dobos Peter Wildoerrel.
Egy kicsit késtem a hívással, öt percet, elnézést.
Ó, semmi gond. Először is szeretnék gratulálni az új lemezhez!
Köszönöm, köszönöm! Tetszik?
Igen, nagyon!
Nagyon köszönöm! (nevet) Jó ezt hallani! (nevet)
Mesélj pár szót a Darkane elődjéről, az Agretatorról! Milyen zenét játszottatok?
Az egy rendkívül komplex zenekar volt, olyan zenekarok stílusában, mint a Watchtower, a késői Death, Cynic és a Meshuggah. Nagyon komplex és nagyon jó zenekar volt. Hét évig játszottunk együtt, Christoffal (Christofer Malmström: gitár) és Jörgennel (Jörgen Lofberg: bgitár), akik a Darkane-ben is velem vannak. Próbáltuk minél kijjebb tolni a progresszivitás határait, aztán mikor már nem tudtuk tovább tágítani, feloszlott a zenekar és megalakult a Darkane.
Agregator lemez megjelent annak idején?
'93-ban és '96-ban megjelent egy-egy cd, és persze van néhány Agretator demó is. Tulajdonképpen most keresgélünk valakit, aki megjelentetné a Black Catalogot, talán idén október-november környékén ki is jöhetne. De még keressük azt, aki kihozná. Egy dupla lemez lenne jó, amin az összes Agretator szám rajta lehetne.
Hogy kerültél az Armageddonba?
Az úgy volt, hogy Michael Amott felhívott (ex-Carcass, Arch Enemy) és megkérdezte, hogy nem játszanék-e a testvére szólólemezén, az Armageddonban. Ez két héttel a stúdiózás előtt volt. Persze azt mondtam, hogy miért ne, tök jó lenne! Ha jól emlékszem, talán ha háromszor próbálhattunk, mielőtt felvettük volna. Szerintem jó kis lemez lett, mert sok improvizáció került rá. Szeretem.
Én is...
Tényleg? (lelkesült fel Peter) Ez tök jó. Elég spontán album, sokat hülyéskedtünk a stúdióban, egyszerűen jó érzés volt ezeket a dalokat eljátszani. Szóval ez ilyen spontán darab.
Lesz ennek valamikor folytatása?
Készült már egy új lemez, de azon nem én játszom, hanem Daniel (Daniel Erlandsson) az Arch Enemy-ből, és más a zene is, amolyan hetvenes évekbeli progresszív hard rock zene, vagy ilyesmi. Igazából semmi köze az első Armageddonhoz, csak annyi, hogy Chris (Chris Amott) játszik mindkettőn. Teljesen más dolgot csinálnak, szerintem meg kellene változtatni a nevet, bár annyira nem érdekel az egész. (nevet)
És hogy kerültél a második Arch Enemy lemez felvételeihez?
Ez szintén azért volt, mert az Armageddonban játszottam és Mike akkoriban eléggé el volt keseredve, mert némi problémájuk támadt a régi dobossal, Daniellel, aki egyébként most is játszik az Arch Enemyben. Valami gondja volt otthon, vagy ilyesmi, igazából pontosan nem tudom. Aztán Mike kérdezte, hogy nem akarok-e Japánba menni az Arch Enemyvel, én meg naná, hogy akartam! Így csatlakoztam hozzájuk. Később elkészítettük a Stigmatát, jó lemez lett, az egyik legjobb, amit csináltam. Később vissza akarták hívni Danielt, mert szerintük ő az, aki jobban illik a csapatba. Mondtam, hogy rendben, mert amúgy akkor már a Darkane-t elindítottuk. Szóval semmi rossz érzésem nincs ezzel kapcsolatban.
Amikor először hallottam a Stigmatát, először a dobtémák fogtak meg benne...
Tényleg?!?
Igen, nagy dobrajongó vagyok.
Ó, nagyon köszönöm! Van is egy csomó klassz dolog rajta, inkább húzósak a témák, nem gyorsak, de nagyon húzósak. Persze mindig büszke vagyok arra, amit játszottam, mert jó dolog volt elkészíteni. Finom kis album, de a Darkane stílusa közelebb áll hozzám, számomra az sokkal erőteljesebb zene. De persze büszke vagyok arra, amit az Arch Enemyvel csináltam.
A Majesticben játszol még?
Igen, persze. Valamikor augusztusban felveszünk egy új lemezt, először a dobokat vesszük fel, utána jönnek a gitárok, basszusgitár és a vokáltémák. Van egy kis problémánk ugyan a menedzsmentünkkel, valahogy meg kell oldani még, hogy a lemez jövő év elején kijöhessen.
Akkor beszéljünk most a Darkane-ről is!
Oké (nevet), jó sok projektem van! (nevet)
Amikor a Darkane-t elkezdtétek volt valami koncepciótok a zenéről?
Az első albumon, a Rusted Angelen inkább ilyen direktebb thrash/death zenét akartunk játszani. Chris és én írtuk az összes dalt, 2-3 hónapig. Annyira nem is tudtuk mit játszunk. Amikor bementünk a stúdióba, Lawrence felénekelte a témáit - aki ott a stúdióban segédkezett amúgy - szóval ő elég változatosan énekelt, ezért is választottuk őt. Dani (Daniel Bergstrand), a producer is szeretett vele dolgozni. Az első lemezen nem volt olyan igazi kiindulási pont, hogy milyen legyen, viszont most az új lemeznél már pontosan tudtuk, hogy sokkal agresszívebbek és thrash-esebbek akarunk lenni, amellett, hogy a sok tiszta, jó hangzású énektémánk is legyen, amit nagyon szeretek egyébként.
Sajnos az első albumotokat még nem hallottam, de biztos beszerzem!
Klassz az a lemez is, kicsit kaotikusabb ugyan, de remek album, nagyon szeretem! Sok olyan dal van rajta, ami különösen tetszik, hallanod kell tényleg! Nekem nagy kedvencem.
Mi történt az első énekesetekkel?
Tulajdonképpen ő a stúdióban lett zenekari tag, mi csak session zenészként akartuk volna az első lemezre, viszont ő szeretett volna a zenekarban maradni. De 700 km-re lakik fent északon, a zenekar nagy részétől elég távol, szóval lehetetlen lett volna megoldani a próbákat meg mindent. Amikor turnéra mentünk, akkor is problémánk támadt ebből, aztán egyszer nem is tudott eljönni velünk egy turnéra, így megkértük Andreast (Andreas Sydow - mostani énekes), hogy jöjjön velünk, és az első koncert után eldöntöttük, hogy őt akarjuk megtartani a zenekarban. Elég régóta nagyon jó barátunk amúgy, alaposan ismerjük már, és tetszett is az énekstílusa, így teljes jogú tag lett a zenekarban.
Az infólapon olvastam, hogy különös balesetek hátráltatták a lemezfelvételt. Mi történt?
(nevet) Igen... 8 racknyi ADAT magnóval vettük fel az anyagot, ami videoszalaggal működik, ezek közül három teljesen elégett egy stúdióbalesetben. Egy magnót tudtunk csak megmenteni, mielőtt teljesen elégett volna. Aztán egyik nap mikor bementünk a stúdióba, árvíz volt, 20 centis vízben tocsogott minden, akkor 2-3 napig nem tudtuk dolgozni egyáltalán. Közben egy csomó apróság is történt, de az utolsó az volt, amikor villám csapott a stúdióba, mikor ott tartózkodtunk. Olyan volt, mintha valaki bent a stúdióban elsütött volna egy fegyvert. Hirtelen minden berendezés kikapcsolt, és utána jöttünk rá, hogy ez egy villámcsapás volt. (nevet) Danielnek el kellett menni abból a stúdióból egy újba, és tulajdonképpen mi másfél nap alatt kevertük ki a lemezt, ami nagyon rövid idő. Mikor kevertük a lemezt, le kellett bontaniuk a falakat, akkor már mindentől tartottunk, teljes káosz volt az egész lemezfelvétel, egy nagy káosz.
Ki volt a producere akkor ennek a lemeznek?
Daniel Bergstrand, aki olyanokkal dolgozott már együtt, mint a Strapping Young Lad, Stuck Mojo, Meshuggah. Nagyon tehetséges és nagyon fontos ember volt a Darkane számára, különösen az énektémáknál. Olyan, mintha a zenekar hatodik tagja lenne, nagyon fontos számunkra.
A Clockwork Orange-ot is emlegetik az infólapotokon. Olvastad a könyvet vagy láttad a filmet?
Csak a filmet láttam. Egyébként rendkívüli módon inspirálnak minket a filmek, mind zeneileg, és természetesen a szövegeket is befolyásolják. A Clockwork Orange, a Matrix, a Hellraiser filmek, és hasonlók. Szóval elég nagy hatással vannak ránk a filmek, és a filmzenék is. A komolyzene, mint amilyen az intrónk és az outrónk. A klasszikus zene is inspirált minket.
Mit jelent a Calamitas?
Latinul a káosz.
A lemez intrója amúgy honnan származik?
Mi írtuk. Ahol lakunk, az ottani szimfonikus zenekar vonósaival vettük fel, valamint van néhány barátunk egy kórusból, és az egész kórus eljött a stúdióba, hogy felénekeljék a kórusos vokálokat. Christofer írta meg az egész intrót és outrót, majd ketten rendezgettük össze. Chris nagyon tehetséges az ilyen komolyzenei dolgokban. Szóval a mi művünk, nem szedtük ki semmilyen komolyzenei darabból.
Kicsit úgy szól, mintha a Carmina Burana-ból származna...
Pontosan. A Carmina Burana is nagy hatással volt ránk, és szerintem az Omen filmzenealbum hatása is észrevehető ezeken a trackeken. Az Omen soundtrackjét is kedveljük, meg az ilyesféle zenéket. Saját intrót szerettünk volna, nem olyasmit, amit sok zenekar használ koncerteken, hanem amit mi írtunk.
Szerinted milyen gyökerei vannak a zenéteknek? Én pl. a Meshuggah hatását is felfedeztem benne.
Igen, a Meshuggaht nagyon szeretjük, ráadásul Fredrik (Fredrik Thordendal - Meshuggah gitáros) vendégszerepelt a Psychic Pain c. számban, a gitárszólónál. Ezt a kis darabkát úgy is lehet értelmezni, mint valamiféle tiszteletadást a Meshuggah felé.
És hogy tetszik Fredriknek a lemez?
Nagyon szereti. Pár hete felhívtam, és mondta, hogy mennyire tetszik neki, én meg nagyon büszke vagyok rá, hogy így tetszik neki.
Hallottad már esetleg az új Meshuggah lemezt?
Nem. Ez egy ilyen ritkaságokkal teli lemez lesz, régi dolgokkal, ami két cd-n jön majd ki. Még nem hallottam, de marha jó lesz hallani ezeket a régi demókat, meg mindent.
Lesz Darkane klip?
Még sejtelmünk sincs róla mi lesz, először megvárjuk hogy fogy a cd, ha jól, akkor valószínűleg készítünk klipet. Én szeretnék klipet csinálni, van is pár jó ötletem hozzá, de majd meglátjuk mi lesz.
Ha lenne egy halom pénzed, kit választanál rendezőnek?
Lars von Triert, aki a Dancer In The Darkot és a Dogmát csinálta, ilyen különös filmeket rendez. Készített egy sorozatot is, a dán tévébe, ami egy koppenhágai kórházról szól. Annak eléggé örülnék, ha Lars rendezne egy klipet nekünk, ő lenne a megfelelő személy, neki is elég beteges a gondolkodása, szóval ő lenne az igazi a Darkane számára.
Mit jelent a 000111 számcím?
Elég misztikus, ugye? (nevet) De igazából csak annak a dátuma, amikor készült a dal. 2000. január 11-én írtuk. (nevet) De jól hangzik! Leírtuk egy papírra, hogy 000111, és úgy gondoltuk, milyen jó kis cím ez! Futurisztikus. (nevet) Szóval csak egy dátum, semmi titokzatos kompjúterkód vagy ilyesmi. (nevet)
A dalok címei elég pesszimista hangzásúak. Nem is próbáltatok más hangulatú szöveget írni a zenéhez?
Nem, mert próbáltunk komorak maradni. A lemezen két tétel különíthető el, az egyik egy beteg elme kezeléséről szól, olyan dolgokról, ami megvan az emberekben, mély lelki problémákról, belső démonokkal való küzdelemről van szó bennük. A másik része pedig egy elég sötét jövőről szól, mint amilyen a Matrix-ban volt. Szerintem elég betegesek a szövegek, mind egyfajta elmebajról, a jövő vagy a lélek bajairól értekezik, ezért is választottuk lemezcímnek az Insanityt.
És ki írta a szövegeket, te?
Chris és én írtuk a szövegek nagy részét, Jörgen, az Impure Perfection-t írta, Andreas pedig az Emanation of Fear-t. A többit Chris és én követtük el.
Szerinted durva zenéhez csak ilyen típusú szöveg illik?
Arra gondolsz, hogy csak ilyen pesszimista szöveget írtunk?
Aha.
Pedig mi rendkívül barátságos emberek vagyunk! (nevet) De szerintem ez illik leginkább a zenénkhez, ezek a pesszimista, sötét hangulatú szövegek, a sötét hangulatú festmény és füzetke. Ez a legjobb a zenéhez. Ha veszel egy lemezt, vagy megnézel egy filmet, mondjuk ha megnézel egy Hellraiser filmet - én nagyon szeretem ezeket a horrorfilmeket -, akkor pl. nem fogsz utána virágot szedni egy lánynak vagy ilyesmi, hanem elborulsz tőle. És ez az, amit a Darkane-nel is szeretnénk, hogy minden ilyen komor legyen körülötte. Egész egyszerűen szeretem ezt a fajta hangulatot. Lehet, hogy azért van, mert amúgy nagyon vidámak vagyunk, és ki akarjuk domborítani valahogy a sötétebbik oldalunkat, így éljük ki az agressziónkat, a Darkane-en keresztül.
Mik a céljaitok az új lemezzel?
Mindenek előtt egy európai turnét jó lenne összehozni, szerintem szeptember/október tájékán megyünk majd. Turnézni lenne a legjobb. Az fontos még, hogy az emberek adjanak egy esélyt a lemeznek, mert a vokáltémák pl. nagyon változatosak, egy csomó különféle stílus hallható rajta, és jó lenne, ha adnának egy kis időt is az emberek a zenének, mert nem olyan könnyű befogadni szerintem. Nem tudom te mit gondolsz róla, de én úgy érzem elég nehéz megbarátkozni vele. Örülnék, ha adnának időt a lemezre, és fontos lenne a turnézás, meg néhány fesztivál is jól jönne idén. Marha jó lenne...
Kik a kedvenc dobosaid?
A kedvenc dobosaim... (nevet) rengeteg kedvencem van. Az abszolút kedvencem nem metal dobos, hanem egy indiai, aki iszonyú jó. Metalban, vagy inkább hard rockban Virgil Donati, a Planet X-ből, mondjuk a Planet X pont nem tetszik, de amit a szólólemezein művel, az nem mindennapi. Aztán Sean Reinert a Cynic-ből, aki most az Aghorában játszik. Gene Hoglant is nagyon kedvelem, és a Watchtowerből Rick Colalucát. Ez a srác totál lenyűgöző! A legjobb dobolások egyike, amit valaha hallottam, a Watchtoweren van. Nagy hatással volt rám. Van még egy csomó remek dobos. Tomas Haake a Meshuggah-ból is természetesen. Ő is befolyásolta rendesen a dobjátékomat, egyike a kedvenceimnek. Rengeteg kiváló dobos van a metalban. Tetszettek a Darkane dobtémái?
Hú, nagyon!
Nagyon köszönöm! (nevetgél lelkesen) Megpróbáltam a legjobbat kihozni magamból.
Milyen dobcuccod van most?
Egy Pearl Masterworks, ez a Pearl egy új szériája, teljesen kézzel épített. Készletből nem is lehet ilyen dobot venni, mert ki kell választani mindent, amit szeretnél hozzá. Kiválasztható, hogy milyen fából készüljön, én juhart választottam mahagónival. Ezt szoktam használni általában. Ki lehet választani a dobtestek méretét és vastagságát is. A szerelvények színezése lehet akár aranyozott, fekete vagy krómozott, amit akarsz. Ez is csak egy dobcucc, de nagyon-nagyon drága. Viszont tökéletesen egyedi kialakítású, a saját igényeidnek megfelelően. De nagyon jó kis darab. Sabian cintányérokat használok, amit szintén nagyon szeretek.
Tetszik is, ahogy a cineken játszol!
Nekem is tetszik! (nevet) Elég sokat használom őket, úgy is lehet mondani, hogy valamiféle védjegyem, ahogy a cineken játszom.
Számodra mi fontosabb egy dalban a technikás vagy a húzós dobolás?
Szerintem a legfontosabb, hogy megmaradjon a húzása amellett, hogy esetleg technikás vagy csak simán húzós. Megtartani a lüktetést, a zenével való áramlását, ez a legfontosabb számomra, hogy a technikás részek ellenére össze tudjon olvadni a zenével. Szerintem nem elég, ha valaki csak technikás, ha a hangzása merev marad, én szeretem, ha húzósan dobolhatok. Persze a technikásság mellett. Próbálok mindig zenei maradni, a két gitárral együtt játszani. Mindig figyelem, hogy a gitárok és a bgitár mit játszanak, és utána próbálom összerakni a dobtémákat.
A dobokról jut eszembe... a Slipknot tetszik?
Ó, nagyon, marha jó zenekar. Persze a dobos tetszik, nagyon jó dobosuk van. Szeretném egyszer élőben látni őket, mert van egy-két videóm tőlük, és a dobosuk teljesen őrült! Látnom kell őket egyszer!
Üzennél valami a magyar rajongóknak?
Annyit, hogy adjanak egy kis időt az Insanitynek, hallgassák meg 10-15-ször mondjuk és utána biztos szeretni fogják! Két alkalom után még nehéz szeretni, mert túl intenzív, túl sokféle ének van rajta, de ha többször meghallgatják... adjanak egy esélyt a lemeznek! És remélem majd valamikor eljutunk oda egy turné alkalmával, aminek nagyon örülnék.
Én is remélem!
Jó lenne! És nagyon örülök, hogy tetszik a lemez, és a dob rajta. A dobolás a szívem csücske, szóval... (nevet) Az út a szívemhez... (nevet) Nagyon köszönöm, örülök, hogy beszélhettünk!
