Shock!

Csak a zene címmel jelent meg az októberi HammerWorld magazin mellékleteként a Depresszió első hagyományos értelemben vett koncertlemeze. Halász Feri énekes/gitárost kérdeztük a kiadvány megjelenésének miértjéről, illetve arról, mi várható a csapattól a következő időszakban.

Miként pattant ki a fejetekből a koncertlemez ötlete, és miért pont most láttátok elérkezettnek az időt egy ilyen jellegű anyag megjelentetésére?

Több koncertet is rögzítettünk a biztonság kedvéért. Az Amíg tart című lemez tavalyi tízéves jubileumi koncertjét mindenképpen meg akartuk örökíteni valahogy, mert egyszeri alkalom volt. Ezután elkapott minket a gépszíj, és zsinórban felvettünk még két koncertet. Általában, egy turné végén szeretjük bemutatni a friss dalok élő hangzását otthon hallgatható formában is, de mivel már van három DVD-nk, ezért ezt a formát választottuk. Voltak friss ötleteink is, és ezeket is meg akartuk mutatni az embereknek, tehát összeállt nálunk minden.

A '70-es és a '80-as évek koncertlemezeinek óriási jelentősége volt, mára azonban ez gyökeresen megváltozott. Miért fontos, hogy mégis legyen koncertalbumotok, és miben adhat pluszt egy ilyen kiadvány egy élő DVD-hez képest?

Lényeges szempont volt nálunk, hogy bár DVD-nk már jelent meg, de hivatalos koncertlemezünk még nem. Én nagyon szeretem az élő anyagokat, és szerencsére a hallgatóink is sokan így vannak ezzel. Egészen más a lüktetése és a hangulata, mint egy stúdióanyagnak. Olyan előnye mindenképpen van a cuccnak, hogy ezt utcán és kocsiban, vagy egy szórakozóhelyen is lehet hallgatni, és nem igényel akkora figyelmet, mint egy DVD. Ráadásul így nem csak egy buliból válogathattunk, hanem több koncertből rakhattuk össze a legjobb pillanatokat.

Hol rögzítettétek az anyagot?

A két új dalt a Super Size Recordingban rögzítettük, és a koncertanyag keverésére is itt került sor. A Vízválasztónál nagyon jól teljesített ez a stúdió és Varga Zoli, és megszületett az elméleti „Depresszió-sound", tehát világos volt, hogy itt folytatjuk. A koncertfelvételek két PeCsás bulinkon, valamint a Dürer Kert szabadtéri színpadán készültek.

Mennyi utómunkálatot végeztetek a felvételeken? Fontosnak tartod-e, hogy egy zenekar tökéletesre csiszoljon egy efféle albumot?

Hangzás terén fontosnak tartom az alapos utómunkát, mert azt az érzetet kell visszaadnia a korongnak, mint amikor sok ezer watt teljesítménnyel csap oda a zenekar. Hosszú volt az utómunka, de inkább a dalválogatás és rendezés tartott hosszú ideig. Amúgy sem vagyunk hanyag típusok a cuccainkat illetően.

Melyek a kedvenc koncertlemezeid itthonról, illetve külföldről, és miért?

Nagyon bírom a Slipknot, illetve a Machine Head élő anyagait, mert tényleg bennük van hangulatilag, amit koncerten nyújtanak, de a Rammstein vagy a Foo Fighters DVD-kért is szabályszerűen rohantam a boltba, ahogyan sok másért is. Hazai vonalon is van pár kedvencem. Tizennégy voltam, amikor megjelent a Tankcsapdától az Eleven, és azt sokat hallgattuk a haverokkal, az például kedves emlék számomra.

Az elejétől fogva hammeres kiadásban gondolkodtatok? Mik az előnyei ennek a megoldásnak?

Igen. Könnyebben jut el nagyobb közönséghez az eredeti formátum ezzel a módszerrel, és mivel amúgy sem a profitszerzés volt vele a célunk, a baráti ár miatt ez egy gesztus a rajongók felé. Az újság és a kiadvány mindössze 990 forintba került, ráadásul a YouTube csatornánkon is meghallgatható lesz hamarosan az egész cucc. Csak meg akartuk mutatni az embereknek, hogy miket csinálunk mostanában, és hogy milyenek vagyunk most élőben. A hammeres vonal arra biztosított lehetőséget, hogy be lehessen mindezt szerezni kézzelfogható formában is.

Abszolút nem provokálásból kérdezem, és nem is feltétlenül csak rátok vonatkoztatva: szerinted van-e egy magában árult album után kapott aranylemezhez képest értéke egy olyan aranylemeznek, amit egy újságmelléklet eladásai után kap egy adott csapat?

Azt tudni kell, hogy ezek az eladások nem számítanak bele a Mahasz által elismert eladásokba, tehát nem jár értük hivatalos elismerés. Pár banda meglépte, hogy kiosztott magának aranylemezt, amivel futottak egy sajtókört. Érthető, hogy elismerésnek tekintik – mert az is –, ha bármilyen formában tudnak még pénzért zenét értékesíteni, de mi csak akkor akarunk aranylemezt átvenni, ha az éppen fennálló játékszabályok szerint teljesítettük annak kritériumait.

Fontos ez egyáltalán még manapság?

Fontosak az ilyen események, mert erősítik a banda megítéltetését, és egy igazi elismerés a rajongóktól. Lehet mondani, hogy a kétezer, illetve a négyezer darab nevetséges számnak hat a régi eladásokhoz képest, de aki tudja, hogy milyen nehéz ezt elérni, az nagyon meg fogja becsülni.

Mit kell tudni a koncertfelvételek mellé pakolt új stúdiódalokról?

A felgyülemlett ötlethalmazból szerettünk volna kiválasztani egy dalt, amihez klipet is forgatunk. Végül két dalt is elég erősnek és kiforrottnak éreztünk ahhoz, hogy rögzítsük. A Valami készül című dal egy hagyományosabbnak mondható Depresszió dal lett, amiben igyekeztem szövegileg is reflektálni az aktuális problémákra. A Csak a zene című dal viszont kilóg a sorból. Ilyen dalt még nem készítettünk. Megszületett ez a laza, bulizós hangulatú szám, és a hozzá passzoló szöveg. Gondolkodtunk is rajta, hogy illik e hozzánk ez a vidám dal, de mivel a zenekarnak amúgy is van egy ilyen oldala, arra gondoltunk, hogy érdemes ezt megmutatni az embereknek. Végül még jobban kidomborítottuk ezt azzal, hogy klipet is forgattunk hozzá.

Mikorra várható a következő Depresszió stúdióalbum megjelenése? Vannak-e már új szerzeményeitek, és ha igen, milyen irányvonalon mozognak ezek?

Nem szeretnék felelőtlenül ígérgetni, de nagyjából 2014 őszére várható tőlünk friss anyag. Rengeteg ötletünk van, de ezek még csak témák, és vázlatok, valamint szövegfoszlányok. A munka java még hátra van. A turné végeztével bevonulunk a próbatermünkbe, és – képletesen szólva – hosszú hónapokra magunkra zárjuk az ajtót, hogy nyugodtan tudjuk végleges formába önteni az elképzeléseinket. A Depressziónak van egy elég jól körülhatárolható stílusa, de szeretünk ezen belül szabadon mozogni, ahogy azt a Csak a zene című dal is mutatja. Nem görcsölünk a kérdésen, tehát nem szabunk gátat magunknak azzal, hogy előre eltervezzük, milyen legyen a lemez. Az biztos, hogy egyre magasabbra kerül a saját ingerküszöbünk, és a rajongóknak is szeretnénk meghálálni egy jó lemezzel a lelkesedésüket.

Gondolkodtok-e valamilyen speciális kiadási-terjesztési megoldásban a következő anyagnál, mint például a Tankcsapda vagy a Road?

Bár nincs még teljes egyetértés a zenekaron belül ebben a kérdésben, de a tények azt mutatják, hogy nyomott áron több emberhez jut el a lemez, tehát elképzelhető, hogy hasonló módszerrel fogunk dolgozni. Amúgy ezt mi már megléptük 2006-ban Az ébredés útján című lemezzel, csak nem 990, hanem 1500 forintos árral. Nagy sikere volt akkor ennek a lépésnek, nagyjából ötezer darab talált gazdára abból az anyagunkból. Terjesztésben mi is kihasználjuk majd minden lehetőségünket, tehát lesznek kedvezmények az előrendelőknek, ajándék poszterrel lehet majd újságárusoknál kapni, és nyomott áron a lemezboltokban, benzinkutakon.

Mivel készültök az aktuális turnéra, illetve a november végi PeCsa bulira?

Alaposan felfrissítettük a műsorunkat, és számos régi kedvencünk is helyet kapott benne, aminek nagyon örülnek az emberek a bulikon, és mi is. A két új dal is bejött a koncerteken, főleg a Csak a zene, irgalmatlan bulizás szokott kialakulni rá. A PeCsa koncert mindig speciális esemény nálunk: nem csak azért, mert itt áll a rendelkezésünkre a legnagyobb és legjobb minőségű hang és fénytechnika, hanem azért is, mert ez egy országos esemény a rajongóink számára. Sokan több száz kilométert is utaznak egy ilyen este kedvéért, és ez a lelkesedés összeadódik a koncertteremben, amiből felejthetetlen pillanatok alakulnak ki. Ráadásul ez most egy nagyon súlyos fesztivál is lesz egyben, ahol velünk tart a Sunset, a Bloody Roots, a Leander Rising, a Subscribe, és a napokban csatlakozott különleges vendégként az Ektomorf is.