Shock!

Nászútjukat Bulgáriától Belgiumig tartó Európa-koncertturné keretezte. Jeff Walkert addig nyaggatták, amíg végül rászánta magát egy újabb Carcass-lemez elkészítésére. Egész családjuk Judas Priest-rajongó. Molnár Kolos és Visi Judit nevét a legendás, két lemezt megjelentető death/grindcore Neural Boosterből ismerhettük meg az évezred elején. Kolos MK Atorz néven később a Korogban csillogtatta tehetségét. Két éve visszatértek a funeral grind (!) Gore Thrower zenekarral,. A három gyermeket nevelő házaspár zenei múltja csakúgy érdekelt bennünket, mint jelenük, jövőjük.

Itt a grind házaspár – sokszor megkaptátok már?

Kolos: Ritkán. Inkább – még a neuralos időkben – az volt a jellemző, hogy Jutkát ostromolták a rajongók, zenészkollégák.

Jutka: Kolos meg oldalt kuncogott.

Jutka, női gitárosként egy death metal/grindcore zenekarban mennyire kellett megküzdened az előítéletekkel?

Jutka: Mindig pozitívan viszonyult hozzám a közönség. Valóban sokszor ostromoltak, hogy „istenem, bárcsak nekem is ilyen barátnőm lenne, metálos is, gitározik is..." Soha nem úgy, hogy mit keres itt ez a csaj. Azaz egyszer mégis! Így ismerkedtem meg Kolossal.

Kolos: Hudák Attilával az Eclipse-ből azon voltunk éppen, hogy létrehozunk valami indusztriális jellegű zenét, s ugyanabban az épületben próbáltunk, mint az Infected zenekar. A manapság a Frostban játszó Mester Robi szólt, hogy szükségük lenne énekesre, ugorjak be hozzájuk. Benéztem, láttam, egy csajszi matat ott a gitáron. Már éppen meg akartam jegyezni: „a francnak jön le a barátnőd zörögni, csináljuk már, haladjunk!", amikor Robi bemutatta a banda gitárosaként. Jutka elindított egy Carcass-riffet, huhú, még engem is meglepett... 18 éves lehetett.

Milyen volt tizenöt éve a miskolci keményzenei színtér?

Kolos: Már a gimis és egyetemista korom között is rengeteget változott Miskolc e téren. Ha annak idején meghirdették, hogy a művházban Beyond és Bedlam koncert lesz, akkor vagy kétszázan megjelentünk aznap. De külföldi zenekarok is tiszteletüket tették, föllépett az Obituary is. Jobbára hétközben voltak a koncertek. A Neural időszakában egy héten akár két sikeres koncertet is adtunk odahaza. Ma már lehetetlen mindez, hétköznap koncertet adni...

Jutka: Akkor volt vagy tíz hely is, ahol föl lehetett lépni. A Kisavason hömpölygött a rockerek tömege egy-egy koncertre vonulva.

Kolos: Akkoriban az Eclipse volt a zászlóvívő, míg korábban az Atomic számított meghatározónak, vagy később a belőle alakult Catheter, amiben én is közreműködtem.

Mennyire jelentett nehézséget Miskolcról befutni, koncertezni, ismertséget szerezni?

Kolos: Eléggé. Pesten jó, ha két koncertünk volt összesen. Nemigen rendelkeztünk kapcsolatokkal, a fővárosból a Din-Addicttal, a Human Errorral kerültünk barátságba, akik sokat koncerteztek Miskolcon.

Jutka: Játszottunk ugyan a Dunántúlon is, de az ózdi és a kazincbarcikai közönség volt igazán a miénk. Leginkább Borsod megyében voltunk népszerűek idehaza, külföldön ismertebbek voltunk.

Kolos: Azért van pár szép emlék a hazai rajongókról is. Összecimbiztem a Kataklysm gitárosával az e-klubos koncertjük alkalmával, s épp azon borongtunk, mennyire nem ment az amerikai turnéjuk, a vártnál kevesebb volt a néző, én pedig ecseteltem neki, bárcsak 50 ember összeverődne egy-egy koncertünkre, amikor öten-hatan odarohantak és elcibálták a mellettem álló Jutkát, hogy „ó, a Neural-gitáros, gyere, igyál velünk!". Egy srác maradt, és autogramot kért. Azt hittem, Jean-François-tól, de a zsebéből egy Neural-borítót húzott elő. Megkértem Jean-François-t, fogja a sörömet, amíg aláírom. Persze ezek után elküldött a fenébe.

A találkozásotok körülményeit már tisztáztuk, de milyen formációkban fordultatok meg korábban?

Jutka: Először pusztán névlegesen alakítottunk zenekart a metálos barátnőimmel, kiosztottuk a stílusokat: én voltam a deathes, volt thrasher, alter és punkos, persze ennyibe is maradt az egész. Aztán következett egy már valódi zenekar, ez is lányok kooperációja. Egy menedzser szeretett volna fölfuttatni egy együttest, gondoltam, megpróbálom, jelentkeztem. Akkor már gitározgattam otthon. Feldolgozásokat játszottunk, Petróleum lámpa, More Than Words az Extreme-től – jellemzően nem az én stílusom. Adtunk egy koncertet is. Aztán Mester Robi hívott az Infectedbe. Sok koncert itt sem volt, labilis volt a felállás, szétmentünk, majd jött Kolos és a Neural Booster.

Kolos: Az első „zenekarommal", a Roncsokkal még nyolcadikosként a kollégiumi zuhanyzóban „demóztunk": matekkönyveken doboltunk, a zuhanyból ömlő vizet egy szappantartóval „moduláltam", és a sokat másolt kazetták korában, meglepő, de sokaknak durva thrash gitártémaként jött le a fölvétel. Az első valódi hangszeres megmozdulásom az Atorz volt, ahonnan a művésznevemet vittem tovább. Gimnazista koromban a későbbi After All-os Vukovich Gáborral játszottunk a Visionsben, de én death metalt akartam játszani, ő pedig progresszívabb irányba szeretett volna menni. Volt vagy két koncertünk is, egyik az Infecteddel közös...

Jutka, muzsikusnők hatottak a játékodra?

Jutka: Egyáltalán nem. De ebben a műfajban nem is nagyon találkozni velük. Pedig jó lett volna, amúgy is mindig hiányoztak a metálos barátnők. Persze most az Abnormality énekesnőjével, Mallikával, a showbarlangos fellépés alkalmával rögtön beszélgetni kezdtünk, megörültünk egymásnak.

Mikor költöztetek Budapestre? A Neural Boosterre határozottan miskolci zenekarként emlékszem.

Kolos: Az egyetem elvégzése után egyértelmű volt, hogy informatikusként a fővárosban tudok elhelyezkedni. Már a második Neural-lemez idején itt laktam, majd Jutka is, innen jártunk Miskolcra próbálni.

Tavaly nyáron Kolos nyitott egy Facebook-oldalt a Neural Boosternek, s sorban kerülnek föl rá a régi szép emlékek, elsősorban fényképek formájában, például a japán kiadós második lemezt (Gross Negligence, 2002) követő Európa-turnéról.

Kolos: Bulgáriától Belgiumig bejártuk Európát, ez volt a nászutunk! Én szabadságra mentem, Jutkáék kiléptek a munkahelyeikről. Szombathelyen kezdtünk, fölléptünk Szegeden, Székelyudvarhelyen, következett Bulgária, Várna és Szófia, majd Szerbia, Horvátország, Szlovénia. Az olasz és osztrák bulik elmaradtak, de indultunk tovább Németországba, majd Belgiumba. Bulgáriában sztárokként fogadtak bennünket, a rendőrök még a forgalmat is leállították miattunk. Belgiumban társultunk egy brazil és egy német zenekarral, a menedzserük révén bejutottunk fesztiválokra is.

Jutka: Bérelt busszal utaztunk, volt hogy elszállt a kuplung, szerelni kellett, ott álltunk az út mellett egy napig, a szlovéniai Kranjban pedig egy medencében adtuk a koncertet – jó volt a visszhangja.

Miért zárult le a Neural Booster története?

Kolos: Éveken át heti négyszer próbáltunk, „együtt laktunk", együtt élt, bulizott a zenekar. Aztán mi elköltöztünk, Jutka terhes lett. Később Baggio (Rob Belphegor gitáros) is Pestre jött. A basszusgitárosok valahogy soha nem tudtak beépülni négyünk közé. Nem írtunk új számokat sem, annak ellenére, hogy sokat koncerteztünk. Pedig a kreativitás az alappillér, de így kiveszett belőlem a lelkesedés. Előbb barátokká csiszolódtunk, majd ez a barátság is megkopott.

Milyen zene szól a kocsitokban, otthon? Mennyire különbözik az ízlésetek?

Kolos: Van ebben némi vita, nagyon nem azonos...

Jutka: ...a metalon belül más...

Kolos: ...Jutka eleve kevesebb zenét hallgat. Ha a gyerekek benn ülnek az autóban, nagyon odafigyel, ne legyen durvulás.

Befolyásoljátok a gyerekeiteket a zeneválasztásban?

Jutka: Éppen hogy nem. Nem akarom rájuk erőltetni a rockot, a metalt, hogy aztán végül lázadásból ne szeressék. Az AC/DC-t imádják...

Kolos: Én nem!

Jutka: ...de az egész család Judas Priest-rajongó.

Kolos: Egyenként is más az ízlésük, a középső nem szereti annyira a metált, ha választhat, a gépzenéket tolerálja, a többiek viszont a gitár- és zúzós zenéket, a Volbeatre nagyon ugrálnak. Visszatérve az előbbi kérdéshez: Jutka leginkább old school death metalt hallgat.

Jutka: Nehezen fogadom be az újakat, szemben Kolossal, aki naponta rengeteg lemezt meghallgat.

Kolos: Nemcsak sokat, de sokfélét is: indusztriálist, elektronikust is. A minap elméláztam azon, mivel a középső gyerek hegedülni tanul zeneiskolában, ahogy tette ezt az anyukája anno, milyen jó lenne, ha ők ketten, hegedű-gitár felállásban betanulnának pár mókás western country dalt... Ennek örömére végighallgattam pár ilyen lemezt, de én például soha nem voltam bluesrajongó, és a régi rockzenéket sem bírom.

Konkretizáljuk a kedvenceket, mi a három lemez, forever!

Jutka: Carcass összes.

Az újjáalakulás bejött?

Kolos: Nem tudva a Sziget fesztiválos fellépésről, azért mentünk ki a Brutal Assaultra életünkben először 2008-ban, hogy megnézzük őket.

Jutka: Mindig is tudtam, hogy újra összejönnek, mert nekem látnom kell őket, hiszen régen nem sikerült, s olyan nincs, hogy én nem leszek Carcass-koncerten! Ráadásul beszélni is tudtam Jeff Walkerrel!

Kolos: Na, ez egy érdekes történet volt. A holland Neurotic Deathfestre direkt a Carcass miatt utaztunk ki 2010-ben (Baggiónál aludhattunk, aki most kint él). A cigiző helyiséggel szemközt, a WC mellett helyezték el a merchpultot, s egyszer csak föltűnt ott egy baseballsapkás, őszbe csavarodott hajú manusz. Ki-be járkáltak az emberek a klotyóra mellette, mi meg fixíroztuk, végül odaköszönünk neki. „Lebuktam, igaz?", kérdezte Jeff Walker. „Le", mondtuk, s készítettünk pár közös képet. Jutka meg nyaggatta, hogy új lemezt akar. „Még hogy új lemez, dehogy!", tiltakozott Walker. Aztán tessék!

Még adósok vagytok pár kedvenccel.

Kolos: Godflesh, My Dying Bridge, most a Monolith Death Cult, amire nagyon rákattantam.

Jutka: Death.

A Death To All emlékkoncertre kimész?

Jutka: Minden a gyerekektől függ.

Kolos, 2008-ban a Korog Mumus című lemezén szerepeltél, hallottad már az új, idei albumot? Mi a véleményed a Turbo énekes Tanka Balázzsal készített Maybe Airlinesról?

Kolos: Amikor megkaptam tőlük, leültünk Jutkával és végighallgattuk, majd a korábbi lemezekbe is belefüleltünk újra, kielemeztük őket zeneileg, s arra jutottunk, leginkább az első albumra hasonlít. Igazából a Mumus, amit együtt készítettünk, sokkal direktebb volt, kevésbé kidolgozott és meglepően agresszív...

Jutka: Hát ott voltál, Kolos!

Kolos: Ezt pedig nagyon aprólékosan kidolgozottnak találom, kiérzem belőle a rengeteg befektetett energiát. Igazából nem hallgatok ilyen típusú énekkel zenéket, nem is hiszem, hogy idővel megbarátkoznék vele, de élőben is kíváncsi vagyok rá.

Miért nem volt folytatása a Mumusnak veled?

Kolos: Amikor 2010 tavaszán a Koroggal visszatértünk a baltikumi turnéról, nagy volt a lelkesedés, aztán nem történt semmi. Nekem pedig nem volt kedvem próbák helyett csak úgy sörözgetni, miközben Jutka otthon volt a gyerekekkel. Aztán fölhívtak, hogy feloszlott a Korog, majd újra is alakult, de már másfajta éneket szeretnének. Nem bántam, én már eredetileg is szkeptikus voltam, hogyan illeszkedik a hangom a zenéjükhöz, de nagyon szeretem az együttműködésünk gyümölcsét, a Mumust. Jó kemény tapasztalat volt már maga a stúdiózás is!

Az április közepi háromállomásos erdélyi miniturnéra, melyen két miskolci thrashbandával, a Wenttel és a Zorddal közösen szerepeltetek, már az új zenekarotokkal, a 2012 közepén alakított Gore Throwerrel indultatok. Mi ösztönzött benneteket a zenekari visszatérésre?

Kolos: Mindig is képben volt, már a Korognál, a Radikális Amputációnál is. Nyúztam a megazetoros Kliment tesókat, kellene csinálni egy középtempós death metal zenekart, amibe Jutka is be tud majd szállni. Amint a legkisebb gyermekünk, Csanád is óvodába megy, amikor könnyebb lesz az élet. Jutkának is hiányzott. Mindenképp olyan zenekart akartam, amiben ő is benne van.

Igaz, koncerten játszotok Bolt Thrower-feldolgozást is, de nem túl félreérthető a névválasztásotok? Sokan esetleg tribute bandának gondolnak benneteket.

Kolos: Én eredetileg a Cancer-lemezcímre utalva a The Gory End nevet javasoltam, de a többiek nem rajongtak érte. Amikor pedig benyögtem a Gore Throwert, egyből ráugrottak. Amúgy a névválasztás kicsit mutatja is, milyen komolysággal állunk a zenekarosdihoz, ami persze nem egyenlő a komolytalansággal.

Akkor ez most egy hobbi?

Kolos: Most is munkálnak, persze, bennünk vágyak, hogy minél többen megismerjenek bennünket, de reálisan látjuk a helyzetünket. Nagyon szeretünk próbálni, az alkotás folyamatát igazán élvezzük, amikor a munkát és családot kikapcsoljuk.

Jutka: Jó együtt játszani, meg kicsit végre kiszabadulni az otthoni mókuskerékből.

Kolos: Másrészről, ami izgat a zenekarosdiban, az a koncertezés élménye.

Jutka: Ami ma sem nélkülözi a kalandokat.

Hogyan fogalmaznátok meg a különbséget a Neural Booster és a Gore Thrower zeneisége között?

Jutka: A Neuralnál a minél technikásabb, a bonyolultabb volt a cél. A Gore Thrower letisztultabb.

Kolos: A Neural a grindra épült, és az teljesen más, mint a death metal, szerkezetileg is. Másrészt ma már a hozzáállásunkban is máshol vannak a hangsúlyok, de ez egy közönségbarátabb zene is.

Jutka: Talán kiszámíthatóbb, de ugyanúgy érdekes. És lehet rá nagyokat headbangelni!

Kolos: Megváltoztak a dalszövegeim is, annak idején nagyon jólesett kiírni magamból a társadalomkritikusnak beillő sorokat. Később a Korogban már nem voltam biztos benne, hogy nekem kell megmondanom a tutit. A gore-szövegek viszont nem mennek, most amolyan lazább szövetűeket írok.

Jutka: Akad, amit német nyelven.

Pólótok már van, mikorra várható hanganyag?

Kolos: Nyáron vesszük föl, öt-hat szám lesz, elsősorban letöltés által lesz hozzáférhető.

Mi most az életetek értelme?

Jutka és Kolos: A gyerekek, a család mindenek előtt – utána jöhet a zene