Bár a zenekar jónéhány klubfellépést tudhat maga mögött, legtöbbünk csak az augusztusi Blues Pills-koncert előtti produkciójuk révén csodálkozott rá a budapesti River Of Lust zenéjére. A csodálkozás pedig csodálatba is átcsaphat, annyira erőteljes, elragadó a pszichedeliával vegyített, blues-alapú rockmuzsikájuk. Nem haboztunk hát kifaggatni őket és kiadójuk egyik vezetőjét: milyen lehetőségekkel, milyen célokkal vágtak neki a zenekarosdinak, és mennyire nehezíti meg az életüket, hogy a frontemberi poszton Galambos Dorina áll?
Hogy éreztétek magatokat a Blues Pills előtti fellépésen?
Erdős Szabolcs (gitáros): Nagy lehetőség volt számunkra. Már tavaly is láttuk őket, régóta ismerjük a zenéjüket, inspirálóan is hatnak ránk, így minden adott volt a jó és pozitív hangulathoz.
Galambos Dorina (énekesnő/billentyűs): Nyugodtan mondhatjuk: egy álmunk vált valóra.
Nehéz volt bekerülni eléjük?
Tanca Norbert (Concorde Nation Records): Szerencsés egybeesések összjátéka révén sikerült: a kiadónál figyelemmel kísérjük, kik érkeznek hozzánk, és akik profilban illeszkednek, azokat megpróbáljuk elérni fellépési lehetőséget keresve. Mikor megtudtuk, hogy jön a Blues Pills, írtam a Hammer Concerts szervezőinek, akik szívesen látták a produkciónkat, gondoltak is ránk.
G. D.: Először nem is hittük el, hogy ez ilyen simán ment, csak amikor már megjelent a nevünk az eseményt hirdető felületeken.
E. Sz.: Ugyanis korábban volt pár rossz tapasztalatunk e téren, a szervezők először igent mondanak, majd pár nappal a koncert előtte jön a sajnálkozó-lemondó telefon.
A szerencse már az ötszámos EP-tek tavaly novemberi megjelenése előtt is kegyelt benneteket, hiszen Pécsett a dán Get Your Gun előtt is megmutathattátok magatokat, akkor is hasonló módon kerültetek képbe?
T. N.: Még ennél is sokkal gördülékenyebben. Pécs – a maga mediterrán lazaságán túl – ráadásul jóval kevésbé telített a zenei produkciók tekintetében Budapestnél.
G. D.: Pécs Magyarország Seattle-je, óriási lehetőség volt fellépni a Get Your Gun előtt, akik éppen egy sokállomásos Európa-turnén vettek részt, ami nem csak Nyugat-Európa városait érintette, de elmentek egészen Ukrajnáig, Oroszországig. Mind velük, mind a Blues Pillsszel szívesen turnéznánk a jövőben, mert tökéletesen összepasszoltunk – ahogy ezt ők is megemlítették.
A Cseh Tamás Program támogatásából megvalósult hazai klubturné után nyilván egy nemzetközi körút lenne a logikus lépés számotokra. Ahogy látom, alulról építkeztek a zenekar megismertetését illetően. Ez mennyire tudatos, mennyire kényszer?
T. N.: Nem azt a gyakorlatot követjük, hogy befizetjük magunkat egy turnéra egy ismert zenekar elé, az biztos. Inkább az a célunk, hogy minél különlegesebb audiovizuális koncertélményt adjunk, legyen valami plusz, amiért a következő fellépésre is eljön a zenehallgató.
Ratkóczi Huba (basszusgitáros): Már csak a tapasztalat miatt is alulról kell megmászni a lépcsőt, nem pedig mindjárt a BS-be kiállni valami nagyágyú elé.
Itthon mennyire adottak a lehetőségek a lépcsőmászáshoz?
T. N.: Manapság a self-made man attitűd a célravezető stratégia. Nem számíthatsz arra, hogy majd valaki észreveszi benned a szikrát, magadnak kell kialakítanod az arculatodat, a hangzást, azt a kisugárzást, amit csak te tudsz adni. És hát a legfontosabb, hogy mindezt a lehető legjobb módon kommunikálni is képes legyél. Mert az alapján figyelnek fel rád.
Ti mit kommunikáltok magatokról?
G. D.: A River Of Lust egy hiánypótló pszichedelikus bluesrock-zenekar, amiből nincs még egy itthon.
Nem ússzátok meg a kérdést: az alulról építkezésbe nem fér bele, hogy kihasználjátok Dorina más formációkban elért népszerűségét?
E. Sz.: Én kontraproduktívnak érezném ebben a zenei közegben, bár lehet, hogy tévedek. Nem érzem szükségét, hogy a Mrs. Columbóra támaszkodjunk. Igyekszünk teljesen elkerülni az ezzel való visszaélést, sőt azt is, hogy ez téma legyen. Dorina egy nagyon jó énekes-zeneszerző itt a ROL-ban – és pont.
G. D.: Más közönséget szólít meg a két zenekar, hiszen más a zene is, én pedig mindkettőben a személyiségem más-más oldalát élhetem meg.
Akkor a Megasztárhoz hasonló tehetségkutatók szóba sem jöhetnek nálatok?
G. D.: Csak hátráltatnának bennünket.
E. Sz.: Ellenben a Nagy-szín-pad! tehetségkutató akár működhet is, mivel ott nem mások találnak ki téged (Szabolcs korábban a LifeJune zenekar gitárosaként szerzett tapasztalatokat a Megasztárban – a szerk.), ott már ismert zenekarok mutatkoznak be a saját számaikkal, a díj pedig: fellépési lehetőség a nagyközönség előtt.
R. H.: A televíziós szereplés lerövidítheti az utat a közönséghez, de ez az út elég förtelmes tud lenni.
A nevetek honnan ered? Sejthetően nem Tarja Turunen Rivers Of Lust című dala után választottátok.
Almási Tamás (dobos): Én Muddy Waters előtti tisztelgésből először az Electric Mudot javasoltam, de leszavaztak.
E. Sz.: Dorináról mint női frontemberről, az előadásmódjáról nekem a kéj (lust) jutott eszembe, ehhez kerestem valami kifejezést, ami az egészet bluesossá teszi.
G. D.: A folyónál (river) pedig mi lehet bluesosabb? A kéjenckedés pedig nagyon jól megy nekem, szállok-szárnyalok a flow-val.
Amikor stílusmegjelölésként a dark bluest is használjátok, mit kell érteni alatta?
E. Sz.: Nagyon sok régi bluesban borús hangulatú szöveg társul könnyedebb hangulatú zenei megoldásokkal, nálunk ez nagyon ritkán van így, nincsen feloldás a hangulatokban.
A. T.: A dalok szerkezete alapvetően bluesos, hangzásban viszont egyáltalán nem a New Orleans-i vonalat követi természetesen.
Az inkább stoneres, nem?
R. H.: A játékattitűdünk stoneres, igen. A blues persze már önmagában egy elég széles spektrum, az érdekes az, ki hogyan nyúl hozzá a tradicionális fekete blueshoz. Mondjuk a Led Zeppelin, vagy a Queen. Mindig történik vele valami, mássá válik, ahogy formálják, gyúrnak rajta, ám a lüktetése és a pentaton dallamvilág marad.
Mi a tagok zenei ízlésének közös metszete?
E. Sz.: Led Zeppelin, Deep Purple, Pink Floyd, BB King és a belőlük táplálkozó zenekarok, mint például a Black Keys. Vagy minden, amihez Jack White hozzáér.
A. T.: És hát a régi blues-előadók: Robert Johnson, Lead Belly, Willie Dixon, Lighting Hopkins, satöbbi.
Mentalitásbeli azonosulás is jellemez benneteket ezzel a '60-'70-es évekbeli korszakkal?
A. T.: Mi is imádunk improvizálni. Az improvizáció talán a legőszintébb dolog egy élőzenei produkcióban.
E. Sz.: Az energiaátadás közös vágya a mentális kapocs.
G. D.: Bízunk benne, hogy az élőzene szeretete örök, és mindig lesznek olyanok, akik szívesen velünk tartanak egy improvizációkkal átszőtt pszichedelikus utazásra.
És hazai kor- és pályatársak közül, ha zeneileg nem is, de kiket éreztek törekvéseikben hasonszőrűeknek?
E.Sz.: Apey & the Pea, Trillion, Grand Mexican Warlock, Run Over Dogs.
Az a gesztus, hogy az EP-t száz darabra limitált kazettán megjelentettétek, az underground szellemiségét tükrözi, a mainstreamtől való elzárkózást?
E. Sz.: A kiadvány inkább afféle ajándék, és főleg a gyűjtők értékelik. Amúgy nem célunk a fősodorba kerülni, ám ha végül mégis sikerül, nem tiltakozunk ellene.
Az angol szövegeiteket ki írja? Nem gondoljátok, hogy ez eleve kizárja a nagyobb hazai sikereket?
A. T.: Az angolszász és blues alapokra épülő zenét – szerintem – nem lehet jól magyarul kifejezni...
G. D.: A Chewing Gum EP szövegeit én írtam, a bennem felgyülemlett düh és feszkó kiadására tökéletesen alkalmas volt, egyfajta megtisztulás. Az akkoriban megélt emberi kapcsolataim feldolgozásai a dalszövegek. És hát alapvetően angolul törnek fel belőlem a gondolatok, ami nem is csoda, hiszen a megasztáros szereplésig egyáltalán nem hallgattam magyar nyelvű zenéket.
Milyen főbb célokat tűztetek ki magatok elé?
E. Sz.: Szeretnénk, ha kialakulna a River of Lust rajongótábora, hogy évente tíz olyan koncertet adhassunk országszerte, ahol alkalmanként kétszázan hallgatnak minket örömmel.
R. H.: Hogy ennek elérése után mi történik: az a misztérium! Az a kategóriaugrás, hogy miből lesz egy Quimby, vagy egy Péterfy Bori – megfoghatatlan. És hát mi ez egy Radiohead által elért népszerűséghez képest... Amit például az említettek elértek nemzetközi szinten még mindig undergroundnak számít.
T. N.: A hangsúly azon van, hogy mindvégig igényes produkcióval álljunk ki. Bízunk benne, hogy ezáltal előidézhetjük az említett mágikus áttörést.
Zárszóként elárulnátok, szerintetek mi az élet értelme?
G. D.: Érezd jól magad, és azzal foglalkozz, ami ezt lehetővé teszi.
E. Sz.: Találd meg azt, amit igazán szeretsz csinálni, és légy egyre jobb abban. Az pedig, ha ezáltal tudsz másoknak is segíteni, hogy ők is rátaláljanak a saját fejlődésük útjára, hab a tortán.
A Chewing Gum című EP-t itt meghallgathatod. A zenekar legközelebb szeptember 10-én lép fel az A38 tetőteraszán a Trillion társaságában. Részletek itt.
