Shock!

A '90-es évek végén úgy tűnt, az Iced Earth-öt senki sem tudja megakadályozni abban, hogy a világ egyik vezető heavy metal bandájává váljon, ám a Jon Schaffer gitáros vezette csapat lendülete az énekescserékkel és a szövevényesebb, kevésbé direkt lemezekkel végül megtört. 2011-ben azonban az Iced Earth egy új frontemberrel, a kanadai Stu Blockkal, illetve a vele elkészített Dystopia lemezzel ismét kőkeményen odacsapott az asztalra, és november végén Budapesten is bizonyították, hogy újjászülettek. Jon Schafferrel a koncert előtt ültünk le beszélgetni.

Egyetértesz velem, ha azt mondom, hogy az új lemezzel visszakanyarodtatok a banda gyökereihez?

Igen, abszolút. Az utolsó tíz év nagyon nehéznek bizonyult nem csak személyesen nekem, de a zenekarnak is. Ugyanakkor viszont egy kihívásokkal teli, kísérletezős időszak is volt. Ahogy az ember fejlődik, újabb és újabb kihívásokat keres, ráadásul a technika is egyre jobb lesz, és hirtelen azt veszed észre, hogy lehetőséged van 200 sávon rögzíteni, ami igen nagy kísértés. Ráadásul a magánéletem is nagyon zűrös volt, ami a zenénkre is kivetült, és talán nem a legjobb irányba vitte el. Az elmúlt pár évben azonban kinyílt a szemem. Úgy is hívom ezt a folyamatot, hogy a saját ébredésem. Feltöltődtem energiával, látom, mi megy az országomban, és azt hiszem, sokkal inkább megteltem élettel, mint bármikor korábban. Mindehhez pedig jött Stu Block, aki rengeteg energiát hozott a csapatba, és nagyon erős összhangba is került mindannyiunkkal, úgyhogy komolyan az a véleményem, hogy a mostani minden idők legerősebb Iced Earth felállása. Most végre mindenkit ugyanaz a cél vezérel, ugyanaz mozgat, nevezetesen, hogy a legtöbbet hozzuk ki a csapatból. Ennek köszönhető tehát az új megközelítés.

Hogy találtátok Stu-t?

A régi bandájával, az Into Eternityvel közös a kiadónk, és épp ők javasolták, mivel már mindannyian tudtuk, hogy Matthew Barlow ismét ki fog szállni. Én meg azt gondoltam, miért ne próbálnánk ki? Megnéztem pár videót, és ami legelőször megfogott benne, az a tekintete volt. A hangja persze egész más, és a muzsikájuk is különbözött a mi világunktól, de látszott a srácon, hogy sok mindenre képes. Nekünk pedig pont ilyen ember kellett, hiszen az Iced Earth olyan, mint egy hullámvasút, a Pink Floydtól a Slayerig mindenféle hatás megvan a zenénkben. Olyan énekesre van szükségünk, aki ezeket a különböző világokat is meg tudja szólaltatni. De azt bírom a legjobban Stu-ban, hogy nagyon elkötelezett a banda iránt. Nagyon örül annak, hogy velünk lehet, és minden nap pozitív energiával tölt fel minket. Ráadásul ahogy beállt a mikrofon mögé a stúdiómban, rögtön egy hullámhosszon voltunk. Hallgatott rám, így producerként is segíteni tudtam neki, úgyhogy fél óra sem kellett, hogy tudjam, ő a mi emberünk.

Olyan a hangja, mintha csak Matt és Tim Owens legjobb részeit mixelték volna össze, nem?

Sokan mondják ezt, de én úgy gondolom, Stu egy nagyon sajátos stílussal rendelkező, egyéni énekes. Ezt ma te is hallani fogod. Magas hangokra ugyanúgy képes, de nagyon erős a középtartományokban is, amiket nálunk használt először. Biztos vagyok benne, hogy ha elkészül vele a következő lemezünk is, senki nem fog többet a két korábbi fickóról beszélni. (nevet)

Szóval hosszú távra tervezel vele.

Ez egyértelmű! A banda végre igazi zenekarként működik. Nagyon elkötelezettek vagyunk egymás iránt. És ez nemcsak a zenészekre igaz, hanem a technikusainkra is. Igazi testvérek vagyunk. Úgy érzem, az Iced Earth végre a jó ösvényen halad, végre minden a helyére került. Néhány éve új a menedzsmentünk is, akikkel remek a kapcsolat, úgyhogy most tényleg minden pozitív körülöttünk. Az Iced Earth létezése sok éven át igazi küzdelem volt, de ennek szerencsére most vége.

Mikor Matt bejelentette, hogy ismét kilép, meg sem fordult a fejedben, hogy visszahívd Timet?

Nem, egyszer sem. Tim igazán kiváló énekes, és nagyon szeretem a srácot, szóval tényleg nincs harag, részemről biztos nincs. Ő viszont soha nem volt igazán elkötelezett a banda iránt. Más dolog, ha valaki beáll a mikrofon mögé, és megint más, ha igazán része akar lenni a csapatnak, ha meg akarja érteni, miről is szól az Iced Earth. Tim sosem volt ilyen, mindig is szólókarrierre vágyott. Matt-tel ugyanez volt a probléma 2001. szeptember 11. után. Ettől függetlenül őt is nagyon szeretem, a testvérem, és mindig is az marad, de egész egyszerűen nem volt ott száz százalékig a banda mögött úgy, ahogy most Stu ott van. És ezt a rajongók is látják, nincs is sehol problémánk Stu fogadtatásával. Nyilván akadnak szkeptikusok, és olyanok is, akik sosem fogják elfogadni a változást, de ezzel nincs is gond, ők továbbra is hallgathatják a régi lemezeket, mi pedig megyünk előre, és csináljuk a dolgunkat. A koncertjeinken minden korosztály ott van a 12 éves srácoktól a 40-45 éves arcokig, és szerencsére legtöbbjük elfogadja a változást. Tudják, hogy régóta itt vagyunk, és mindig is ott volt a csapatban az az erő, ami előre vitt minket, függetlenül attól, ki volt az énekes. Néhány ember ezt nem tudja elfogadni, de nem tudunk és nem is akarunk mindenkinek megfelelni.

Őszintén megmondom, régóta vártam már egy ilyen szikárabb, thrashes új anyagot tőletek.

Ez volt a nyilvánvaló következő lépés számomra, és már a nótaírás közben is egyértelműnek tűnt, hogy ezúttal kissé visszafelé kell tekintenünk. Nem akartam kísértésbe esni, és újra tizenöt énekharmóniát meg kismillió gitártémát egymásra pakolni.

Ezzel akkor vége is a Something Wicked sztorinak?

Huh, nem is tudom. Örökké írhatnék arról a történetről, és bármikor találhatok valamit a történelemben, ami arra inspirál, hogy visszanyúljak hozzá, de egyelőre nem szeretnék újabb konceptlemezt írni. Tudod, a legnagyobb baj az volt az utolsó két lemezzel, hogy miközben születtek, három családtagomat is elveszítettem: az apámat és két testvéremet is. Mindez egy év alatt történt, méghozzá pont a nóták megírása közben. Ha meghallgatom a The Crucible Of Mant, a mai napig érzem, hogy milyen zavart és lesújtott voltam, amikor született. Ma már biztos vagyok benne, hogy soha nem lett volna szabad úgy csinálnom néhány dolgot, ahogy akkoriban, de nehéz időszak volt az az életemben, és megtettem mindent, hogy a legjobbat hozzam ki belőle. Szerencsére már túl vagyok rajta, de sokat tanultam az akkoriakból. Kemény volt... Egy halálesetet még fel tud dolgozni az ember, a második már sokkoló volt, a harmadiknál meg csak annyit érzetem, hogy uramisten, megtámadták a családomat. Nagyon nehéz időszak volt, ami pontosan visszatükröződött az Iced Earth lemezein is.

Ez az oka annak, hogy nem is játszotok az utolsó két lemezről ezen a turnén?

Egyrészt igen. Régebben játszottuk a Ten Thousand Strong dalt, és szó volt a Come What Mayről is, Stu talán meg is tanulta, de a megszólaltatásukkal is akad egy kis probléma élőben. Bariton gitárokat kellene használnunk, amivel nincs is gond, hiszen most is van nálam egy ilyen gitár, de máshogy kell hangolni őket, ami komplikáltabbá teszi a bulik technikai oldalát.

A Dystopia tehát nem tekinthető konceptlemeznek?

Nem konceptlemez, de van egyfajta vezérfonal, ami összeköti a dalokat. Számomra az a konceptlemez, ami egy sztorit mesél el. Ilyenről ezúttal szó sincs, viszont nagyjából egy téma köré épülnek fel a szövegek. Sokukat amúgy filmek vagy könyvek inspirálták, és ezúttal is van persze üzenet, de csendesebb, kevésbé nyilvánvaló formában. Talán így nagyobbat üt majd.

A címadó nótában Stu azt énekli, hogy elvesztünk, és meg kell találnunk az utunkat. Szerinted sikerülni fog?

Ember, fogalmam sincs! (nevet) Ha képezzük magunkat, ha tanulunk, talán olyan közel kerülhetünk hozzá, mint még sosem. Sajnos azonban az emberek túlzottan tévéfüggők, túl naivak és túl könnyen félrevezethetők a média és a sajtó által. Majdnem lehetetlennek tűnik, de azt is látom, hogy mintha elkezdtünk volna ébredezni mostanában. Az emberek felháborodottak és dühösek, Amerikában is egyértelműen ezt látni. Nem tudom, mi lesz a vége, de szerintem egyértelműen forradalomra van szükség, arra, hogy az Egyesült Államok a szabadság motorja legyen, ne az elnyomásé. Egy baj van csak a forradalmakkal: hogy nem mindig sülnek el jól. Úgyhogy azt hiszem az egyetlen út, hogy túljussunk a problémákon, ha egyre tanultabbak és okosabbak leszünk. Meg kell tanulnunk a pénz és a bankok világának lényegét, hogy ki irányítja őket, kik ezek az emberek, és kik tartoznak köréjük. Ez maffia, ember! A háttérből minden szálat ők mozgatnak, az összes kormány pusztán báb, mind csak kibaszott hazugok, akik a bankokért dolgoznak, nem az emberekért. Én le se szarom, mit mondanak, ez az igazság. Jobb vagy bal, szart sem ér egyik sem. Itt az ideje, hogy az egyszerű ember felemelkedjen. Nem számít a bőrszín, a vallás. Amiben mind egyek vagyunk, hogy szabadok akarunk lenni. És ha elülteted ennek az eszmének a magját, a lángot az emberekben, akkor nem lehet majd megállítani a folyamatot. A rendszer persze pontosan tudja ezt, el is követ mindent, hogy megállítson minket. Itt az idő, hogy visszautasítsuk, amit eddig ránk erőltettek, aminek a legjobb módját talán Gandhi mondta meg, miszerint mindezt békésen is lehet. Sajnos azonban van elég vagyon, van elég pénz, hogy az emberek sok mindent lenyeljenek. Óriási problémák állnak előttünk, a financiális gondok egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek, és így talán lesz esély a változásra is.

Mi a helyzet a Sons Of Libertyvel?

Év elején kijön egy új, ötszámos EP, de még meg kell beszélnem a menedzsmenttel, hogy pontosan mikor. Többet nem is tudtam volna most írni az Iced Earth lemez miatt, de nagyon erős új dalokról van szó. Az egész az üzenetről szól, amit minél több helyre szeretnénk eljuttatni szerte a világon. Minél többen másolják, terjesztik, annál jobb. Amikor az első lemez kijött, mindenki azt mondta, hogy elvesztettem az eszemet, de így két év elteltével már belátták, hogy talán mégsem vagyok teljesen bolond, hiszen mostanra jószerivel az egész világot bejárta az anyag. (nevet)

Miért tartod fontosnak, hogy ezeket a dalokat te énekeld?

Először is tudtam, hogy ingyen fogom adni ezt a zenét, és úgy gondoltam, nem várhatom el senkitől, hogy ingyen dolgozzon nekem. Másodszor pedig nekem személy szerint nagyon fontosak ezek a dalok, mivel meggyőződésem, hogy még mindig létezik az az Amerika, amiben olyan naivan hiszek. Nekem azok az eszmék a legfontosabbak, amelyekről ezek a dalok szólnak. A családom, a gyerekeim jövője, hogy ők szabadon élhessenek. Ezek az érzések ott motoszkálnak bennem szüntelenül, és muszáj tennem valamit, hogy ne vesszenek el. Anno az Amerikai Egyesült Államok pont az ellen alakult, amivé mára vált, és ezt én nem vagyok hajlandó eltűrni. Várok a megfelelő alkalomra, hogy harcba indulhassak! (nevet)

Azt hallottam, hogy a legnagyobb amerikai kiadók a CD nyomás leállítását tervezik, és lemezek helyett inkább az online zeneletöltéseket helyezik majd előtérbe.

Úgy gondolom, hogy az a halálukat jelenti majd, és alig várom azt a napot, mert utálom a lemezkiadókat. Nyilván egy kis kiadó más, hiszen ott bármikor mehetsz, és beszélhetsz a főnökkel, de a nagy kiadóknál erre esély sincs. És ha csak online zeneletöltés lesz, akkor mi szükségünk kiadókra, nem igaz? Az olyan zenekarok, mint mi is vagyunk, totál függetlenek lesznek, és közvetlenül juttatják majd el a zenéjüket a rajongókhoz. A kiadók pontosan olyanok, mint a bankok. Mivel náluk a pénz, segíthetnek a bandáknak, de ha önfenntartó lesz egy zenekar, már semmi szüksége a bankra, nem igaz?

Ha csak egy Iced Earth dalt választhatnál, ami személy szerint a legfontosabb számodra, melyik lenne az, és miért?

Nehéz kérdés, ember. Egyrészről a Gettysburgöt mondanám, mert zenei szempontból az a legjobb munkám, de ha a személyes oldalt nézem, akkor valószínűleg a Watching Over Me lenne az. Ez egy nagyon személyes nóta, de az Iced Earth dalok általában mind azok, ezért is olyan nehéz választani.

A korai időkből a Colors a kedvenc Iced Earth dalom, és mindig is tudni akartam, vajon igaz történeten alapul-e...

Nem, azt egy film inspirálta, aminek Warriors a címe. Persze történnek olyasmik, amikről a szövegben szó van, de azt még a gimiben írtam, és szerencsére semmiféle bandaháborúban nem volt részem. Tulajdonképpen az egyik első dalom volt.

Igaz, hogy Gene Adam énekest azért rúgtad ki az első lemez után, mert nem akart elmenni énektanárhoz?

Igen. Gene nagyon jó frontember volt, sokkal inkább igazi színpadi egyéniség, mint énekes. A megjelenése kicsit Alice Cooperre emlékeztetett, ráadásul a mozgása is nagyon egyéni volt. Viszont ahogy fejlődtem, mint dalszerző, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy ezzel a sráccal nem fogok tudni továbblépni. Ő viszont nem volt hajlandó extra energiát fektetni a dologba, így hát mennie kellett.

Melyik a kedvenc három lemezed?

Ez sem könnyű kérdés. Az Iron Maiden The Number Of The Beastje biztos közte van. Aztán The Wall a Pink Floydtól, és mondjuk az Alive a KISS-től, mivel marha nagy hatással volt rám, amikor hét éves voltam.

Ha már a KISS szóba került, tudtad, hogy ma van Eric Carr halálának huszadik évfordulója?

Olyan rég elment már?

Igen, és Freddie Mercury is épp aznap halt meg. Szereted a Queent?

Igen, bár nem vagyok egy nagy fan, de mindig tiszteltem a muzikalitásukat, és néhány dalukat is szeretem, de a többségük valahogy nem nekem szól. Egy napon haltak meg? Nem is tudtam. Eric Carr gyilkos volt! Emlékszem, mikor bekerült a KISS-be, egy csapásra jobb zenekar lettek, sokkal jobb dobos volt, mint Peter Criss. Először a Creatures Of The Night turnén láttam a KISS-szel, és valami kibaszott súlyos dobszólót nyomott. A legjobb volt, amit valaha láttam.

Hallunk akkor esetleg ma egy KISS feldolgozást?

Nem, nem, isten ments! (nevet) Nem vagyok már nagy rajongójuk. Azt szeretem, ami voltak, és kifejezetten nem tetszik, amivé váltak. Főleg gyerekként gyakoroltak rám nagy hatást, a '70-es évek Amerikájában ugyanis két dolog volt igazán király egy gyerek számára: a KISS és a Star Wars! (nevet) Imádtam őket, és mikor kijött az Alive, rá is beszéltem az apámat, hogy vigyen el egy KISS bulira, és végül a Dynasty turnén láttam őket, 11 évesen. Akkor döntöttem el, hogy zenélni fogok.

Mi az élet értelme?

(nevet) Próbálom kitalálni, testvér! Bárcsak tudnám a választ! Azt hiszem meg kell tanulnunk szeretni, illetve törődni önmagunkkal, valamint a környezetünkkel. Az egész rendszer, amiben felnövünk a hatalomról, az irányításról szól, de nem szabad így élnünk. Meg kell találnunk, mi az igazi szeretet, csak így van értelme az életnek. Én megtaláltam, amikor a lányom megszületett, és ez is része volt a személyes fejlődési folyamatomnak, amit életem végéig szeretnék tovább folytatni.

Fotók: Réti Zsolt