Shock!

december 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

Kaura: spiritualitás, érzelmek, művészet és rock

KauraA Los Angeles-i Kaura érzékeny, finom dallamokkal teli modern, agyas rockot játszik, a napokban megjelenő első lemezük (That Which Define Us) minden Tool, A Perfect Circle, Ashes Divide, Dead Letter Circus rajongó figyelmét megérdemli. Malcolm Guess énekes/gitáros/zenekarvezető mindent elmondott a kiérlelt album hátteréről, így többek között az is kiderült, hogy kerül a csizma az asztalra, vagyis cimbalom egy sötét rocklemezre.

Tisztázzuk akkor először, mi a helyzet a lemezetekkel. Mintha már egyszer kijött volna, viszont most mégis szeptember 20-át jelöltétek meg megjelenési időpontként.

Valóban kihoztuk már egyszer a lemezt, de csakis a rajongóklubunk tagjainak, akik már időtlen-idők óta várták az anyagot. De nem került fel az iTunesra, nem kísérte semmilyen promóciós kampány. Így aztán szeptember 20. a „hivatalos” megjelenés, amikor mindenki számára elérhető lesz a That Which Define Us.

Térjünk vissza a csapat alakulásához. Miképp jöttetek össze, és melyek voltak a legfontosabb inspirációk?

Ben Jones (dobos) és én tinédzserkorunk óta ismerjük egymást, már akkor is együtt zenéltünk. A Kaurában pedig ismét egymásra találtunk: itt viszont már nem csupán az volt a cél, hogy olyan zenét alkossunk, amilyet szeretnénk, hanem hogy mindez lehetővé tegye vizuális művészeti, illetve spirituális hatásaink beolvasztásában, és ezáltal egy önmagában álló, teljes élményt nyújtson.

Ezek szerint spirituális ember vagy.

Ezt a szót mindenki másként értelmezi, de maradjunk annyiban, hogy igen. Rendkívül spirituális beállítottságú vagyok. Azt azért hangsúlyoznám, hogy mindez nem kötődik semmilyen valláshoz sem.

A Facebook oldalatok részben agresszívként írja le a zenéteket, de számomra a keményebb dalok megléte ellenére sem ez a jelző ugrana be a lemezt hallgatva...

A „kemény” vagy az „agresszív” meghatározása mindenkinél attól függ, milyen spektrumot foglalnak el az általa hallgatott zenék. Mondjuk, a Coldplayhez viszonyítva elég agresszívak vagyunk, a Slayerhez képest viszont elég nyuszik. (mosolyog) A zenénk leírása csak arra kell, hogy legyen az embereknek valami előzetes fogalma arról, mi vár rájuk, ha elindítják a music playert. Végtére is ezek csak szavak. Hogyan is fejezhetnék ki, mit érzel, amikor meghallgatod a zenénket…? (mosolyog)

Na igen, végül is ez olyan, mintha egy focimeccset próbálnánk lerajzolni. Ahogy állítólag David Coverdale megfogalmazta egyszer.

Igen, pontosan így van. (mosolyog)

Akárhogy is, a zenéteknek azért erősen „éji hangulata” van.

Igen, ezt én is így érzem. Sőt, szerintem egy erőteljes őszi hangulata is van a lemeznek, ha már mindenképpen napszakokhoz vagy évszakhoz akarjuk kötni.

Több különböző producer, így a korábban többek között a Toollal nevet szerző Sylvia Massy, Alex Newport (eredetileg Fudge Tunnel, Nailbomb, azóta Grammy-díjas producer) vagy a Failure-ös Ken Andrews is dolgozott veletek az utóbbi időben.

Sylvia stúdiójában néhány dobsávot rögzítettünk. Alex Newport megkevert néhány számot, de ezeket végül nem használtuk fel. Ken is megkeverte az egyik számunkat, sajnos, ez sem került felhasználásra. Ken ugyan igazán remek munkát végzett, végül mégis úgy döntöttünk, hogy egy másik mix kerül a lemezre. Úgyhogy igazából mi magunk kevertük és produceltük az anyagot.

Használtok néhány olyan egzotikus hangszert, amelyek többé-kevésbé ismeretlenek a rockzene világában. Honnan jött az indíttatás ezekhez?

A cimbalom páratlanul gyönyörű hangzású hangszer, Ben és én egymástól teljesen függetlenül szerettünk bele. Amikor azon agyaltam, mi legyen a Kaura koncepciója, úgy éreztem, szükség lesz valamilyen „nem evilági” elemre benne. Sok évbe telt, hogy megtaláljuk azokat a hangszereket, amelyek összhangban álltak ezzel az elképzeléssel, illetve, amíg megtanultuk beilleszteni őket a zenénkbe. Amikor Ben és én újból együtt kezdtünk zenélni, ráébredtünk, hogy mindketten ugyanarra vágyunk: különböző egzotikus hangszereket akarunk megszólaltatni rockos környezetben. Én cimbalmon és tablán játszom, plusz elboldogulok néhány más hangszeren is. Ben is játszik cimbalmon, sokkal jobban, mint én, és ő is el tud pöntyögni még pár másik instrumentumon, ha arra kerül sor a stúdióban.

Kaura

Tudom, hogy sok ázsiai országban utazgattatok. Milyen hatással voltak ezek az utak a Kaura zenéjére, hangzására?

Bennel nyolc országban jártunk már: hangszerekkel ismerkedtünk, próbáltuk magunkba szívni a helyi kultúrát, ismerkedtünk a helyi ételekkel, művészettel. Rendkívül tömény élményt jelentett mindez számunkra, és persze hatalmas inspirációt a Kaura zenéjéhez. Előfordult, hogy napokon át utaztunk, amíg eljutottunk valami kis eldugott faluba, ahol egy mesterember egy általunk nem ismert hangszert készített. Így aztán, amikor hazamentünk, egy tele rakomány hangszerrel állhattunk neki a négy hónapnyi utazás zenei feldolgozásához.

Hogyan lehet ezt a hangzást élőben reprodukálni?

Többféleképpen: volt, amikor előre felvett hangsávokat alkalmaztunk, de volt, hogy egy olyan vendégzenész is besegített, aki több mindenen elboldogul. Jelenleg a Kaura csak négytagú, épp ezért tervezzük, hogy megint beveszünk egy ilyen „jolly jokert”.

Pár éve volt már egy EP-tek. Vannak olyan számok, amelyek felhasználtatok a most kijövő lemezen?

Nem, az még egy teljesen más anyag volt.

Az EP-n még Paz Lenchanting (ex-A Perfect Circle, ex-Zwan) is játszott, mit is pontosan?

A Dividing Lines című dal hegedűfutamait.

A That Which Defines Us számai közül a Tether’s End az egyik kedvencem, miről szól ez a dal?

A Tether’s End konkrétan azzal a helyzettel foglalkozik, amikor valaminek az egyik része éppen haldoklik, vagy éppen el kéne pusztulnia annak érdekében, hogy az egész tovább élhessen. A haldokló rész képzetek, hiedelmek, spirituális energiák, rögzült pszichológiai minták keveréke, és olyan, mintha egy elüszkösödött végtag lenne, amelyet muszáj leválasztani annak érdekében, hogy a test tovább élhessen. Nagyon röviden és felületesen összefoglalva erről szól a dal. (mosolyog)

Hmm, kicsit úgy hangzik, mint egyfajta túlélési recept. Egy másik kedvencemen, a lemezt erőteljesen lezáró A Lament For Change-ben hegedűt hallok. Ez kinek köszönhető?

Jó barátunk, a rendkívül tehetséges hegedűs-dalszerző Savannah Jo Lack játszik benne. Pazról és róla is csak a legjobbakat mondhatom.

Milyen érzés egyébként amikor a Toolhoz vagy Billy Howerdel zenekaraihoz hasonlítanak benneteket? Szokott zavarni az ilyesmi?

Á, egyáltalán nem. A hasonlítgatásokat úgysem lehet elkerülni. A Tool, az A Perfect Circle, az Ashes Divide mind szenzációs banda, úgyhogy az ilyesmit csakis dicséretnek vehetjük. Persze, nem arról van szó, hogy le akarnánk koppintani őket, vagy ilyesmi, de ha hozzájuk hasonlítanak, semmi probléma. Amúgy kifejezetten vicces tud lenni, milyen más bandák jutnak az emberek eszébe rólunk… KauraDe hát végül is az egész attól függ, ki milyen zenéket hallgat. Mivel a Tool és a Perfect Circle a legismertebbek, érthető, ha sokaknak ők ugranak be először.

Miért, amúgy kikhez szokták még a Kaurát hasonlítani?

El se hinnéd… Volt itt már Linkin Park, Breaking Benjamin, vagy éppen a Supertramp. (nevet) Na, mit szólsz?

Supertramp? Több mint furcsa. Akárcsak a Linkin Park említése…

Tudom. Teljesen véletlenszerű hasonlítgatásnak tűnik. De hát ugye ez megint csak attól függ, ki mit hallgat. Sokszor mondják, hogy pont olyan a hangom, mint a Dead Letter Circus énekesének. Amikor már a tizedik személytől hallottam ezt, meg kellett hallgatnom, hogy miről is beszélnek. Nem mondom, hogy egyetértek velük, de meg tudom érteni, honnan asszociálnak rá. A Dead Letter Circus amúgy nagyon jó zenét játszik, úgyhogy én ezt bóknak veszem. (mosolyog)

Milyen volt a Tool előzenekaraként fellépni?

Ez egy elég hosszú és bonyolult történet…

Egyszeri alkalom volt?

A Live Nation szervezett be minket egyetlenegy koncertre, tehát az ötlet nem a Tool táborából jött. Alapvetően az a fajta helyzet volt, amikor egy kis zenekar belekerül egy nagy zenei produkciós gépezetbe.

Milyen terveitek vannak a közeljövőre?

Most a lemez-megjelenést szeretnénk sajtó-jelenléttel alaposan megtámogatni. Aztán dolgozunk egy akusztikus CD-n és DVD-n is, ez pár hónap múlva jön majd ki. És persze, tervezünk egy őszi turnét is, bár egyelőre főként a nyugati parton tudunk majd bulikat lekötni.

Ha tűz ütne ki az otthonodban, melyik 5 lemezt mentenéd ki először?

A Smashing Pumpkins Siamese Dreamjét, a Kyuss Welcome to Sky Valley albumát.

Láttam a Kyuss Livest pár hónapja, és nagyon jók voltak.

Igen? Na, akkor majd én is mindenképp megnézem őket, ha jönnek Dél-Kaliforniába. Aztán legyen még a Glitch Mobtól a We Can Make The World Stop, a Failure Fantastic Planetje, és az Utolsó Mohikán filmzenéje, vagy az új Tron filmzene a Daft Punktól.

Mi az élet értelme?

Az öröm. (mosolyog)

Utolsó kérdés: éjjeli bagoly vagy, vagy csupán álmatlanságban szenvedsz? Csak azért kérdezem, mert sokszor hajnali 3-kor, 4-kor is belépve látlak az interneten…

A nap bármely szakában fent tudok lenni… jöhet nappal vagy éjszaka, nem számít. Ugyanakkor szunyálni is imádok, úgyhogy ez állandó küzdelem marad számomra. (mosolyog)

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Testament - Budapest, Zöld Pardon, 2013. június 24.

 

Riverside - Budapest, A38, 2013. május 23.

 

Marty Friedman - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 19.

 

Riverside - Budapest, Diesel Klub, 2011. május 6.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Wackor - Budapest, Petőfi Csarnok, 2008. október 31.