Shock!

Augusztus első napjaiban ismét fergeteges koncertet adott Magyarországon a Kreator, ám Mille Petrozzáék november végén azoknak is módot adnak némi old school moshpites durvulásra, akik kihagyni kényszerültek a legendás német thrasherek székesfehérvári fesztiválbuliját. A FEZEN-es koncert előtt természetesen mi is leültünk egy kicsit a zenekar virtuóz finn szólógitárosa, Sami Yli-Sirniö társaságában, hogy elbeszélgessünk vele a kiválóan sikerült, elődeinél egyszerre modernebb és dallamosabb új albumról, a Phantom Antichristról.

Ha jól láttam az új pólókon, ez a turné utolsó állomása.

Az utolsó a fesztiválok közül, de ezzel még koránt sincs vége. Igaz, hogy most szusszanunk pár napot, de aztán már repülünk is át a tengerentúlra, majd pedig év végén visszajövünk Európába is, hogy a Morbid Angel társaságában folytassuk a turnézást.

Mit szeretsz jobban, a fesztiválokat vagy a saját bulikat?

Két fesztiválfellépés között általában van pár nap pihenő, amikor haza tudok ugrani kicsit a családomhoz, és az ilyesmit ki ne szeretné? Szóval én inkább a fesztiválozásra szavazok. (nevet)

Beszéljünk az új lemezetekről, a Phantom Antichristról! Hogy születtek a dalok?

A klasszikus módon: mindenki gyűjtögette az ötleteit, amiket aztán a próbateremben mutogattunk meg egymásnak, ott gyúrtuk őket készre. Egy hónappal azelőtt, hogy be kellett vonulnunk a stúdióba, a producerünk, Jens Bogren is lejött pár próbára, hogy ő is hozzá tudja tenni a magáét a dalokhoz. Sokat mondjuk nem szólt bele a dolgokba, de ott volt azért pár próbán.

Könnyen összeálltak a dalok?

Igen, bár elég sokáig írtuk őket. Egyáltalán nem akartunk kapkodni vagy sietni. Mivel én nem Németországban élek, hanem Finnországban, nem is voltam ott minden zenekari összejövetelen. A többiek viszont hetente háromszor találkoztak, úgyhogy volt idő alaposan megrágni, összepróbálni a dalokat.

A lemez mellé pakolt DVD-n látható werkfilmből kiderül, hogy meglehetősen mostoha időjárási viszonyok közepette vettétek fel a lemezt. Jobban bírtad a hideget, mint a többiek?

Nem, egyáltalán nem. Igazából utálom a telet és a havat! (nevet) Decemberben és januárban szeretek jó távol lenni az otthonomtól, valami olyan helyen, ahol jó meleg van. (nevet) Tudod, a magyarok és a finnek közös tőről erednek, de azt hiszem, ti, magyarok okosabbak voltatok, és délebbre jöttetek, ahol nincs olyan hideg! (nevet)

Egészen kiváló lett a borító is...

Igen, klasszikus, régisulis borítója van a lemeznek, hiszen Wes Benscoter, a művész, aki festette, szintén egy régi metal arc. Hallotta néhány dal címét, meg pár sort a szövegekből, és azok alapján festette meg a borítót.

Mit kell tudnunk a szövegekről? Ki a fantom antikrisztus?

(kuncog) Amikor először hallottam a lemez címét, én is ugyanezt kérdeztem. Valami feltámadt sátán, vagy mi? De nem, ez csak egy metafora, ami a világban jelenlévő láthatatlan gonoszságra, dekadenciára, a terrorizmusra utal. Nem arról van tehát szó, hogy jön ez az antikrisztus és pusztulásba taszít minket, vagy épp megváltoztat mindent, hanem csupán egy képről, egy utalásról.

Mille megint jó dühös, nem?

Oh, ő mindig az! (nevet) A szövegeknek pont az a lényege, hogy általuk ki tudjuk fejezni azt, amit a világról gondolunk. Egy zenésznek az a dolga, hogy reflektáljon a világban történtekre, és azokat az eseményeket, amiket megélünk, amiket megtapasztalunk, a dalokon keresztül tükrözzük vissza.

2001-es belépésed óta nem volt tagcsere a bandában. Mi a titkotok?

Részemről valószínűleg az, hogy egy másik országban élek! (nevet) Igazából annyi az egész, hogy jól kijövünk egymással. Ha van egy kis szabadidőm, persze, hogy nem mindig lógok velük, de ennek annyi az oka, hogy egyébként is jó sok időt és hosszú egybefüggő periódusokat töltünk együtt. Ráadásul tök jó móka is minden ilyen időszak. Most szeptemberben is végig turnézni fogunk, aztán októberben lesz egy kis pihi, majd november-decemberben újra útra kelünk. A Morbid Angellel játszunk, és hozzátok is jövünk a Petőfi Csarnokba.

Hogy kerültél anno a Kreatorbe?

Először csak helyettesként ugrottam be, amikor Tommy Vetterli eltörte a kezét, 1997-ben csináltam az első fesztiválturnét a csapattal. Ennek a végén aztán gyakorlatilag fel is oszlott a zenekar, hiszen nem igazán tudták, akarják-e folytatni egyáltalán. Később aztán mégis felmerült egy új album lehetősége, és ekkor hívtak fel, hogy van-e kedvem csatlakozni. Azt hitték, hogy Németországban élek, pedig akkoriban már visszaköltöztem Finnországba. Csak egy rövid ideig éltem Németországban.

A Kreator előtt egy Waltari nevű csapatban játszottál. Mi lett azzal a bandával?

Néha még most is vannak koncertjeink. Tavaly novemberben volt például egy huszonöt éves jubileumi bulink Helsinkiben, ahol néhány vendég is fellépett, például az Apocalypticából, de a Kreator abszolút prioritást élvez az életemben.

Ha ki kellene választanod azt a dalt a karrieredből, amelyik a legfontosabb számodra, melyik lenne ez?

Nehéz kérdés, főleg azért, mert egyáltalán nem hallgatom a saját magam által feljátszott zenéket. Ha az ember egy csomó időt eltölt azzal, hogy demókat készít, majd ugyanazokat a dalait hosszú heteken át a stúdióban is felveszi – a Phantom Antichristtal például több mint egy hónapot stúdióztam -, akkor mindezek után már nehéz élvezni ezeket a számokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vagyok elégedett velük, de kicsit telítődöm a saját témáimmal, és nem tudom már élvezni a hallgatásukat. Szóval nem tudnék egyetlen dalt sem a többi fölé helyezni egyetlen bandától sem, amelyekkel együtt muzsikáltam. Nem lenne fair a többivel szemben. (nevet)

Mi az élet értelme?

Hú, valami olyasmi, hogy légy kedves az emberekkel és próbálj meg nem túl sok problémát okozni. Próbálj jó hangulatot teremteni magad körül, és harcolj az erőszak, a rasszizmus ellen. Légy kedves ember! (nevet)

A Kreator november 22-én Budapesten, a Petőfi Csarnokban koncertezik a Morbid Angel, a Nile és a Fueled By Fire társaságában, a megjelenés erősen ajánlott.