Jó hosszú idő után ismét Pesten, a Wigwamban lépett fel a soproni Moby Dick, kiknek legutóbbi kiadványa – a 25 éves jubileumi koncertet megörökítő cd-dvd csomag – nemrég jött ki, így duplán aktuális volt, hogy leüljek csevegni a zenekar énekes/gitárosával, Smicivel.
Legutóbb, mikor veletek – pontosabban Gabival – beszélgettem. épp a jubileumi koncert sajtótájékoztatóján ültünk. Így utólag mi a véleményetek, beváltotta a 25 éves jubileumi buli a hozzá fűzött reményeket, mind a hangulatot, mind pedig a nézőszámot tekintve?
Nagyon jól sikerült az a koncert, de ezt már előtte egy héttel lehetett érezni, olyan jól fogytak elővételben a jegyek. Ráadásul a sok meghívott vendéggel nem mindennapi volt a program, így utólag is kiemelkedőnek értékeljük. Nézőszám szempontjából is kimagasló buli volt, hiszen manapság teltházat összehozni a PeCsában nem kis dolog, a hangulat pedig végig fergeteges volt. Nekünk is egy életre szóló élmény jelentett, hogy a dalainkat együtt játszhattuk Hobóval, Lukács Lacival vagy épp Ganxstáékkal. Mindehhez hozzájött még az a plusz töltet, hogy az ilyen tekintélyes, 25 éves jubileum elég ritka esemény.
Hobóval két nótát nyomtatok a bulin, és nekem nagyon úgy tűnt, hogy a Johnny B. Goode spontán produkció volt, mintha Hobo titeket is meglepett volna vele.
Nem is tudtuk, hogy Hobo ott van a koncerten! Óriási meglepetés volt, Lukács Laci hozta össze nekünk, úgy tudom, ő csábította a helyszínre. A Johnny B. Goode-ot valóban spontán játszottuk el. Mikor megjelent Hobo a színpadon, rendesen fel volt dobva a labda, és egyértelmű volt a szituáció, ebből közös muzsikálás lesz. Az volt a szerencsénk, hogy mi Hobo számokon nőttünk fel, a zenekar kezdeti időszakában rengeteg Hobo dalt játszottunk.
Volt olyan vendég, akit szerettetek volna szerepeltetni a bulin, de valami miatt mégsem jött össze?
A koncert előtt nem sokkal jelent meg a tribute lemez, amin 19 Moby Dick feldolgozás hallható, különböző előadóktól. Persze az lett volna a legjobb, ha mindenki ott lehetett volna a koncerten, de erre nem volt reális esély. Így is féltünk, hogy megcsúszik a program, annyira telített volt, de nem volt probléma. A megjelenteken kívül az Ossiant szerettem volna még, vagy akár csak Paksi Endrét szólóban, de ő pont akkor volt Erdélyben, így nem tudta vállalni bulit; illetve Halász Feri jött volna még, de ő meg lebetegedett.
Ha már szóba került a tribute anyag, neked melyik a kedvenc feldolgozásod róla?
A lemez megjelenése óta ezt már sokan megkérdezték, mégis nehéz erre válaszolni, hiszen én egész más aspektusból tekintek egy ilyen dalra, mint mondjuk a rajongók. Természetesen főleg azok az átdolgozások tetszenek, amik az én zenei ízlésemhez közelebb állnak, tehát a rockosabb, metalosabb verziók. Persze az egyéb feldolgozások meg azért izgalmasak, mert az ember kíváncsi, hogy mondjuk Ganxsta Zolee vagy a Zanzibár mit kezd a nótájával.
Nektek mennyi munkátok fekszik a tribute lemezben?
Iszonyat sok munkánk volt vele! Az egész szervezési, előkészületi munka körülbelül két évet vett igénybe. Ennyi mindenkit az ügy szolgálatába állítani nem kevés idő volt! Minden előadó egy külön feladatot vett a nyakába, kiválasztani, megtanulni a dalt, áthangszerelni a saját világukba, ez nem egyik napról a másikra megy. Mivel rengeteg zenekar szerepelt a lemezen, a kivitelezés is iszonyú bonyolult volt, sokkal komplikáltabb, mint egy zenekari sorlemeznél. Koordinálni az embereket, hogy mindenki kb. ugyanakkor menjen stúdióba, legyen kész a mesterszalagokkal, biztosítani az anyagi hátteret, stb.
Jól tudom, hogy az ötlet anno a Cadaveres-es Körmitől jött?
Konkrétan, amikor a lemez megvalósítása, a szervezés, a koordináció elindult, akkor nem. Évekkel ezelőtt, a Moby Dick leállása után viszont igen; azt a hírt kaptuk akkoriban, hogy Körmi elkezdett egy ilyen lemezt szervezni, és már össze is hozta hozzá a zenekarokat. Aztán sajnos megfeneklett a dolog, mivel nem sikerült sem kiadót találni, sem az anyagi hátteret biztosítani. Végül is igen, elmondható, hogy a produkció az ő ötletéhez vezethető vissza.
Térjünk rá akkor a friss koncertlemezre. Anno a sajtótájékoztatón Gabi még azt mondta, hogy felveszitek az anyagot, de sok mindentől függ, kijön-e. Végül a koncert jó fogadtatása miatt döntöttetek úgy, hogy ki kell adni?
Tervbe volt véve, hogy ezt az anyagot megjelentetjük. Valószínűleg Gabinak olyan aggályai voltak, hogy egy ilyen koncert rögzítésekor milliónyi dolog jöhet közbe, sülhet el rosszul. Gond lehet a technikai rögzítéssel, rosszul játszhat a zenekar, vagy csak a kiadási feltételeket nem sikerül épp megteremteni, az anyagiakat nem vállalja a kiadó annyira, hogy megfelelő minőségben lehessen kihozni a cuccot. Mindenféleképpen ki akartuk hozni a koncertet, hiszen már a rögzítése is iszonyatos összegekbe került, amit nem áldoz be az ember fölöslegesen.
Érdekes, hogy említetted, előfordulhat, hogy nem játszik esetleg jól a zenekar; egy Moby Dick esetében, ennyi év és koncert után van még lámpaláz a nagy koncertek, különlegesebb bulik előtt?
Persze, még ekkora rutinnal a hátunk mögött is előfordul lámpaláz, főleg a nagy koncertek előtt, hiszen ezekben az esetekben mindig nagyobb a tét. Ilyenkor aztán mindennek klappolnia kell, hogy a koncert megálljon a saját lábán. Nem arra kell azért gondolni, hogy ilyenkor halálra idegeskedjük magunkat, de egészséges drukk azért van bennünk. Az meg, hogy hogyan játszik a zenekar, nagyon sok mindenen múlik. Hiába van mögöttünk óriási rutin, mindig bejöhet egy rosszabb nap, ugyanúgy, mint egy focicsapatnál. Függ attól is, hogy mennyit készültünk, mennyit próbáltunk, épp milyen formában vagyunk, ezernyi dolgon múlhat, hogy aznap épp hogyan sül el egy koncert. Ha mondjuk az első három nóta probléma nélkül lemegy, az már azért a koncert hátralevő részére is pozitív hatással van, általában onnantól már minden rendben szokott lenni.
Mit kell tudnunk a jubileumi kiadványról, hány kamerával vettétek föl, volt-e rajta némi utómunka?
Öt kamerával rögzítettük a koncertet, ebből kettő távolit rögzített, kettő pedig mozgó volt, illetve volt még egy, ami fölül, egy állványon mozgott. Utómunkálatok persze voltak, egy-két technikai hiba is becsúszott, illetve volt egy-két dolog, amit nem szerettünk volna rajtahagyni a felvételen, javítások tehát voltak. Sokan szokták kritizálni, ha belenyúlnak az élő felvételekbe, de én úgy gondolom, egy ilyen anyag ott áll majd évekig a rajongók polcain, nem akartunk kiütköző hibákat benne hagyni. Ráadásul a külföldi zenekarok koncertlemezein - legyen akár Sepu vagy Machine Head - is hallom, hogy hol nyúlkáltak bele. Picit tehát mi is kozmetikáztunk a dolgon, mert ez kellett ahhoz, hogy megfelelő színvonalon tudjuk kiadni a produkciót a kezeink közül. Becsülettel fel is vállaljuk, ebben szerintem semmi szégyellnivaló sincs.
A zenekar talán legvitatottabb anyaga a Tisztítótűz, amit én személy szerint nagyon kedvelek; erről a lemezről egyetlen dal sem hangzott el a koncerten. Ennyire elutasítja azt a lemezt a tábor?
Az lemez már a csalódottság éveinek terméke volt, gyakorlatilag utána oszlottunk föl. Már nem volt jó a hangulat a zenekaron belül, koncerteket se nagyon kötöttünk le, eléggé mélypont volt az az időszak. Nem tudtuk megfelelő szinten működtetni a zenekart, és ez rányomta a bélyegét a hangulatunkra is. A Tisztítótűz lemezen próbáltunk nyitni, jobban megfelelni az akkori zenei trendeknek, hátha jobban ki tudjuk szolgálni a közönség igényeit, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy vártuk. Nem volt egy sikeres lemez, turnéval sem támogattuk meg, így a dalokat sem játszottuk be koncerteken, holott egy nóta igazán koncerten mutatja meg, mennyire működik, ott lehet bejáratni igazán. Egy rakat negatív kritikát kaptunk a közönségtől is, úgyhogy nem is igazán gondolunk vissza jó szájízzel arra az anyagra, nem is tudom, mikor játszottunk róla utoljára. A Tisztítótűz kicsit mostohagyermeke a zenekarnak. Egyébként zeneileg nem rossz, vannak rajta jó dalok, de nem igazi Moby Dick. Viszont talán az egyik legjobb hangzású lemezünk, sőt a feloszlás előtti időszak legjobban megszólaló Moby Dick anyagának tartom. Ezen dolgoztunk együtt először Scheer Max Viktorral, akivel aztán később több lemezt vettünk fel.
A koncertlemez utómunkálatai a saját stúdiótokban zajlottak?
A javításokat otthon végeztük az MD stúdióban, a keverés viszont Rozgonyi Petinél történt Budapesten.
A mai koncert a dvd bemutató bulija, vagy a kettő független egymástól?
A dvd bemutató koncert igazából a jubileumi buli volt! (nevet) Szerettünk volna már Pesten játszani, hiszen a Jubileumi buli óta nem játszottunk a fővárosban. A Wigwamban még sosem jártunk, pedig már többször volt róla szó, végül most itt kötöttünk ki.
Hogyhogy ezúttal nem a PeCsába mentetek?
Mert egy Pecsához eléggé össze kell gyűjteni az erőket, oda egy jól kitalált történet kell ahhoz, hogy megálljon a lábán a buli, hiszen borzalmasan költséges ott játszani. Drága a terembérlet, oda jóval nagyobb hang- és fénycuccot kell bérelni, stb. Most nem akartunk egy ilyen nagy költségvetésű bulit.
Lesz turné is?
Elkezdődött a szervezés, folyamatosan kötődnek le a bulik, már 5-6 kezd körvonalazódni, de a szó szoros értelmében vett turné nem lesz. Ráadásul egykettőre itt a nyár, indulnak a fesztiválok. Az igazi értelemben vett turnék, amik a régi időket jellemezték; hogy hónap elején elindultunk, hónap végén befejeztük, és minden nap buli, ezek megszűntek. Ma már kizárólag hétvégén vannak a koncertek, míg régen hétköznap is játszottunk. Klasszikus értelemben tehát nincsenek már turnék, hiszen egy hónapban maximum 7-8 koncertet lehet lekötni, mivel a közönség teljesen elszokott attól, hogy hét közben is eljárjon koncertekre. Nézd, ettől függetlenül a zenekarnak ma sem megy rosszul, hiszen stabil bázis van mögöttünk, sok-sok év és lemez. Ha mi megrázzuk magunkat és elhatározzuk, hogy csinálunk valami komolyat, akkor azért be tudnak indulni a dolgok, de erre nincs mindig energia. Nem tudjuk mindig spiccen tartani a bandát, néha kell egy kis pihenés és más dolgok is vannak az életben. Visszaszorult hobbi szintre a zenélés, ahonnan anno elindult. Sokáig évente hoztuk ki a lemezeket, ami mellett nem is volt időnk mással foglalkozni. Ez volt a főállásunk, erről szólt az életünk. Ez egy kicsit átalakult mostanra, meg kellett teremteni az egzisztenciánkat és ezt fenn is kell tudni tartani. Ugyanúgy szeretjük a zenét, de a nap 24 óráját már nem tudjuk erre fordítani, így aztán nem tudunk mindig a spiccen pörögni, mindig valami újjal, érdekessel előállni.
Mondhatjuk, hogy miután feloszlottatok, kellett pár év, míg mindenki megteremtette a stabil hátteret, és így aztán már nyugodtan vissza tudtatok térni a muzsikáláshoz?
Eltelt néhány év, túljutottunk a problémákon, a zene szeretete viszont megmaradt! Sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy szükség lenne a zenekarra, maradt egy űr utánunk. Később aztán kaptunk egy-két olyan koncertmeghívást is - Erdélybe például, meg a Volt Fesztivál nagyszínpadára - amin elgondolkodtunk. Szép lassan beindult egy folyamat, aminek a vége az volt, hogy újra beindítottuk a zenekart. Eredetileg nem volt biztos, hogy ez a mai napig fog tartani, hogy újra lemezeket készítünk majd, csupán pár koncertről volt szó, amik viszont olyan jól sikerültek, olyan jól éreztük magunkat, hogy végül újra teljes gőzzel kezdtünk dolgozni.
Vannak már dalaitok a következő lemezre?
Ha minden jól megy, év végén kijön egy új lemez, bár dalaink még nem nagyon vannak. Nagyon az elején vagyunk a dolgoknak, még a koncepció sem állt össze, így erről sokat nem is tudok mondani.
Örök kérdés nálatok, hogy van-e valami újság a régi lemezek újrakiadásával kapcsolatosan?
Úgy néz ki, hogy az Ugass kutya! ki tud jönni a közeljövőben, sikerült megszerezni ugyanis a kiadás jogait. Remélhetőleg van olyan erős a lemez, hogy érdemes újra kihozni. Mondjuk anno én is meglepődtem, hogy az EMI által pár éve újra kiadott Körhinta, illetve Kegyetlen évek 2-2000 példányban jött ki, és mindkettő el is fogyott két év alatt.
Már csak a szokásos utolsó kérdésünk van hátra: Mi az élet értelme?
Jézusom! (nevet) Család, gyerekek.
